Kinktober 2022 [18+]

8. Hair pulling (18+)

Leírás:
A Griffendéles egy vita során véletlenül rátapint - szó szerint - Piton professzor gyenge pontjára...
Figyelmeztetések:
(icinyke-picinyke) BDSM
Semmi komoly, de ki kell raknom.

Amikor Harry elsőnek megtette, csupán a véletlen műve volt.

Éppen egy kiadós veszekedés közepén voltak, és torkuk szakadtából ordítottak egymással, mint általában mindig, az ilyen vitáik során. Harry rendkívül frusztrált és ideges volt, mert a férfi még mindig, ennyi idő után is, ÁLLANDÓAN felemlegette az apját, és mindazt, amit ő képviselt a szemében... Holott egyáltalán nem is hasonlít rá! És Harry nem is akarta, hogy bárki azt gondolja - főként Piton - hogy bármiben is hasonlítana James Potterre! Mert ez nem így volt. Az apja nem volt jó ember, és ő pedig nem volt az apja!
Egyszerűen nem tudta feldolgozni, hogy a férfi miért látja még mindig az apját benne. Pedig annyi mindenen keresztülmentek együtt a háború alatt, megmentették egymás életét és a férfi tudta, hogy ő tisztában van az emlékeivel. Mindazzal, ami az anyjához és azzal is, ami az apjához kapcsolódott. Mert odaadata neki... megbízott benne, és amikor azt hitte itt a vég, még fontosnak tartotta azt, hogy Harry megértse, hogy miért. Hogy lássa, a férfi végig mellette állt. Hogy érezze, fontos volt neki. Mert az volt, erre Harry még Élőhalál eszenciát is mert volna inni... ennyi évig ilyen vehemensen védelmezni valakit nem lehet csupán egy húsz éves, halvány emlékképbe kapaszkodva. Nem, itt többről volt szó. Tudta, hogy a férfi időközben megkedvelte, és már nem Lilyért, hanem ÉRTE tette, amit tett. És ennek ellenére, amint a háború visszhangjainak lecsengésével visszatért az iskolába a hetedév befejezésére, a férfi úgy tett, mintha semmi sem változott volna közöttük. Mintha az előző év meg sem történt volna. Pedig Piton is jól tudta, hogy egymás nélkül nem tudták volna végig csinálni, és legyőzni Voldemortot... de a háború után a férfi elvonult, és nem volt hajlandó még vele sem beszélni. Aztán amikor újra felbukkant és ismételten elkezdett az iskolában tanítani, Harry elképesztően boldog volt, mert végre rendezhetik a kapcsolatukat, és végre elmondhatja a másiknak, hogy mennyire hálás neki. És hogy kezdjék újra. Ő nyitni akart a férfi felé, mert már látta, hogy ki is ő valójában... bármennyire is titkolni kívánta volna a volt halálfaló. Senki - még Dumbledore sem - tett annyit a győzelemért, és érte, mint Piton. De az öröme nem tartott soká, ugyanis amikor a férfi visszatért, ridegebb és elutasítóbb volt vele, mint valaha. Harry pedig nem értette, miért. Mit tett? Miért bántja megint a férfi? De nem tudott mit tenni, csupán elviselni. És reménykedni... Az első hetekben éjszakákat sírt végig, mert annyira rosszul érintette a Bájitalmester kemény elutasítása. Ő azt hitte, hogy végleg megváltozott köztük valami... mert benne igen is megváltozott. Szeretett volna igazán közel kerülni az idősebbhez, de erre már nem igen látott lehetőséget.
Hiszen újra csak ott voltak, ahonnan kezdték... Újra csak üvölteni voltak képesek egymással.

És most, amikor a féktelen vita hevében, a férfi a gyönyörű, hosszú ujjaival ráfogott a talárjára és majdnem a teljes erejével a pince nyirkos kőfalához vágta, Harrynek még a légzése is elakadt ijedtében. Soha nem látt a még így kikelni magából a másikat, pedig volt már számtalan nézeteltérésük. De ez most valahogy más volt... Ahogy a Bájitalmester éjfekete szemébe nézett, látta, hogy azok az obszidiánok pusztító tűzben égnek, de úgy tűnt, mintha a férfi nem is evilágon lenne gondolatban. Mintha valójába nem is őrá haragudna. Ettől pedig Harry úgy érezte magát, mint egy bokszzsák, akit csak felhasználnak a feszültség levezetésére. És ez elképesztően dühítette... Pitonnak tudnia kellene, hogy csak beszélnie kell, ő meghallgatja! És nem pedig felesleges feszültséget generálnia közöttük.