Kinktober 2022 [18+]

9. Lap Dance (18+)

Leírás:
Perselus Piton és Harry Potter egy különös alkut kötnek Harry új hobbia kapcsán, amiben mindketten örömüket lelik...
Figyelmeztetés:
Nincs.

Perselus Piton egy hosszú, járőrözéssel töltött éjszaka után, nem igazán akart mást, csak mihamarabb ágyba kerülni, hogy némi esélye legyen legalább egy vagy esetleg két óra alvásra. Hogy aztán újra kezdődhessen az a végtelen mókuskerék, amit az életének szokott csúfolni. Ám a pihenésre való minden reménye végleg elszállt, amikor megütötte a fülét egy viszonylag hangos zene. Éjjel fél négykor. El sem tudta képzelni, hogy melyik az az idióta kölyök, aki ilyenkor áll neki a kastély közepén zenebonálni. Szerencsére a közelben egy klubhelyiség sem volt, így csak a falakon lógó képek meglehetősen hangos - és jogos - méltatlankodására számított. Amint beazonosította a hang forrásának irányát, rögvest neki is indult jól megbüntetni a rebellis diákot. Vagy diákokat. A zene stílusából és intenzitásából ugyanis a Bájitalmester arra tippelt, hogy valószínűleg egy kisebb társaság állhat a zajongás hátterében, akik az éj leple alatt kiosontak egy kicsit szórakozni. A vizsgák közeledtével ez igazán nem lett volna olyan szokatlan jelenség. A gyerekek sokszor vezették már le hasonlóképpen a vizsgákkal járó feszültséget.
Minél közelebb ért a kérdéses helyszínhez, annál jobban sürgette a lépteit, de mindvégig nagyon ügyelt arra, hogy egy hang nélkül közelítsen. Nem mintha esély lett volna arra, hogy a nagy zenebonában meghallják... de mindenképpen biztosra akart menni. A lehető leggyorsabban szándékozott lezárni ezt a bosszantó ügyet. Hamar érzékelte, hogy az igen ütemes, latinos zene bizony a szükség szobája felől hallatszik, aminek kifejezetten örült, így legalább nem kell soká keresnie, melyik helységben tombolnak a fiatalok. Ám amikor az ajtó elé ért, meglepetten tapasztalta, hogy semmiféle kiabálás vagy beszédfoszlány nem hallatszódik ki a hangos zene mellett. Ez pedig felkeltettebaz eddig szunnyadó kíváncsiságát, és valahogyan a minél sürgősebb intézkedést sem tartotta már olyan fontosnak. Vajon ki lehet az, és mit csinálhat egyedül éjnek évadján pont a Szükség Szobájában? Mert hogy nem egy népesebb diáktársaság randalírozott, abban már biztos volt...
Egy hirtelen ötlettől vezérelve maga köré szórta az általa ismert legerősebb kiábrándító bűbájt, és még egy-két hangtompító varázslatot is, hogy biztosan rejtve maradjon a kíváncsi szemek elől, majd egy laza pálcaintéssel felnyitotta a Szükség Szobájának záróvarázsát és a tőle telhető legnagyobb óvatossággal besurrant a helyiségbe.

Ám ami odabent fogadta, arra legmerészebb vagy mocskosabb álmaiban sem gondolt volna... pedig abból mostanság volt jónéhány, és ráadásul mind ugyanahhoz a smaragd tekintetű Merlincspásához kapcsolódott, akit éppen most pillantott meg a szoba félhomályában...
Harry Potter egyedül tartózkodott a Szükség Szobájában, ami ezúttal egy gyakorló táncterem alakját vette fel. A padló sötét, mélybarna faborítású volt, a falak ezúttal megmaradtak a Kastély régi, szürkés-barnás kőfalainak ám a terem három falát majdnem teljes magasságukban tükrök borították. Kivéve azt a falat, amin a bejárati ajtó kapott helyett - és ahol jelenleg Perselus is állt - itt pedig két kényelmes, püspöklila bársony borítású fotel és egy kisebb fa dohányzóasztal kapott helyet. A Bájitalmester rögvest kiszúrta, hogy a tőle távolabb lévő fotelban a fiú Griffendéles egyenruhája volt igénytelenül szétdobálva, és az ülőalkalmatosság mellett egy táska és egy pár cipő pihent. Az egész teremben sejtelmes, vöröses-lilás félhomály uralkodott, köszönhetően a plafonról lelógó színes lánggal égő gyertyáknak. Az ajtó mellett bal oldalt pedig egy mágikus gramofon kapott helyet, ami biztosított a már messziről hallható, ritmusos latin zenét...
És persze az egész szoba legfeltűnőbb jelensége, a terem közepén elmélyülten, áhítatosan táncoló Harry Potter volt.