Ahol újra találkoztunk!

4. rész

Másnap reggel izgatottan ébredtem és felülve az ágyamban első dolgom volt megnézni, hogy a tegnapit üzenet váltásunk Danival nem csupán álom volt. Kicsit feljebb is görgettem a chatben és még a régi beszélgetéseink is megvoltak a messengeren. Én pedig kissé szomorúan elmosolyodva visszanéztem az utolsó beszélgetésünket ami 3 évvel ezelőtt a felvételi eredményeink megünneplésére szervezett osztály buli előtti este volt. Amiben igazából csak megbeszéltük, hogy ki hogyan jön a buliba és haza, mert egyikünk sem a városközpontban lakott. Nem is az üzenetek miatt vált szomorú emlékké ez a beszélgetés. Hanem a buli estéje miatt. Ez pedig már hozzá kapcsolódott.

4 évvel ezelőtt: Felvételi eredmények megünneplésére szervezett buli:

A lányokkal este kilenckor léptünk be a Hangár épületébe amit közös pénzből összedobva bérelt ki az osztályunk egy utolsó bulira az egyetem előtt. Azért hívtuk utolsónak, mert nem tudtuk mikor leszünk együtt mind így újra legközelebb.

Mikor beléptünk a terembe, a fiúk már a pultnál keverték a piákat és Tomi ( az egyik osztálytársunk) már feles kóstolókat osztogatott egy tálcán. Voltak az osztályból akik szerettek inni és volt akik kevésbé, de mindig próbálták a fiúk úgy megszervezni, hogy mindenki tudjon inni. Mi pedig általában teljesen meg is bíztunk bennük. Tudtuk olyasmit sose kevernének bele az italainkba.

Elkezdődött az este és mi már a lányokkal bevettük a táncparkettet, amikor Dani és a két legjobb haverja Levente és Bálint megérkeztek. Odajöttek nekünk köszönni, megöleltük egymást aztán mi folytattuk a táncot ők meg elmentek inni valamit. Nagyon szerettem volna beszélni Danival és tudtam, hogy mondani szeretne valamit. Viszont úgy voltam vele majd idejön. Úgy voltam vele, hogy nem megyek oda hozzá, mert sose tisztáztuk hányadán állunk egymással tehát én barátként tekintettem rá, de mindig is többet éreztem. Az hogy ő mit érzett? Mindig is egy örök rejtély volt számomra. Szóval úgy gondoltam én tudom mit érzek és ha ő is így érez akkor szól nekem. Ha nem akkor pedig maradunk barátok és elengedem.

Már jó ideje táncoltunk a barátnőimmel, mikor észrevettem, hogy Dani néz, mire én csak kérdőn nézek vissza rá. Letette a poharát a bárpultra és lassan felém sétált.

- Szia! - köszön ismét.

- Hali! - köszönök én is.

- Ma este még nem is dumáltunk. - jegyzi meg mélyen a szemembe nézve és érzem rajta, hogy éppen nyomatékosítani próbálja ő igen is beszélni szeretne velem.

- Táncolsz velem? - kérdezem felé nyújtva az egyik karom. - Közben beszélhetünk.

- Nem tudok táncolni Zsófi. - ingatja meg a fejét mosolyogva.

- Dehogynem. Ha a szalagavató tánc ment ez is menni fog. - kapom el a kezét, viszont kicsit jobban megrántom a kelleténél és a testünk csupán csak centikre volt egymástól. Pár pillanat után  pedig lassan elhúzódva elkezdünk ugrálni egy pörgős számra amit Dani haverja Levi kapcsolt be aki a DJ volt azt este.

Azonban a zene gyorsan átváltott egy lassú számra, amire Dani elmosolyodott és felém nyújtotta a kezét.

- Ha már a szalagavatón nem együtt táncoltunk...- mondja. - Most felkérhetlek egy táncra? - kérdezi mélyen a szemembe nézve és éreztem, hogy a szívem hevesebben kezd el verni.

- Persze. - fogom meg a kezét, mire finoman magàhoz húz és a vállára hajtom a fejem.

Már egy ideje egymáshoz simulva táncoltunk csendben, mikor érzetem, hogy mondani fog valami így felemeltem a válláról a fejemet.

- Na és végül melyik egyetem mellett döntöttél? - kérdezi érdeklődve.

- Hát tudod Pécsre vettek fel, mert azt jelöltem meg elsőként...- kezdek bele. - De úgy döntöttem halasztok egy évet minimum és kimegyek külföldre nyelvet tanulni és dolgozni. Au-pair leszek. - mesélem vidáman a terveimet, mert nem akartam elhinni, hogy kevesebb mint két hónapon belül már Kanadában leszek egy családnál.

Dani hirtelen reakciójára viszont egyáltalán nem számítottam. Csak állt előttem tágra nyílt szemekkel és nem szólt semmit.

- Mi a baj? - kérdezem rögtön aggódón.

- Hát akkor jó utat Zsófi! Vigyázz magadra! - mondja végig a szemembe nézve és meg csak álltam még egy pár másodpercig a csokibarna szempár fogságában aztán vége lett a zenének és ő megfordult és elsétált. Mondott még valamit a barátainak. (Késöbb tudtam meg arra hivatkozva hagyta el a bulit, hogy nem érzi jól magát.) És kisétált az ajtón. 

Aznap este egy világ omlott össze bennem úgy éreztem elveszítettem a legjobb barátomat a támaszomat. Az egyik legfontosabb embert az életemben. Aki mindenféle magyarázat nélkül képes volt otthagyni tánc után a buliban. A két legjobb barátomnak Lacinak és Vivinek úgy kellett kihúzni a táncparkett közepéről, mert nem tudtam mozdulni. Úgy éreztem ha megmozdulok azon nyomban összeesek.

Aznap este ittam le magamat először úgy igazán. Ittam és ittam mindent mindennel még jó hogy a Viviék ott voltak és segítettek. Egy pont után már nem hagytak többet inni és csak úgy itatták velem a literes vizet. Aztán az buli végén( bár Vivi már akkor haza akart vinni miután Dani elment csak én erősödtem, hogy maradni akarok) hazavittek.

Most:

Viszzagondolva a történtekre még most sem értem pontosan mi történhetett. De már kezdem sejteni. Bár mindig is mondta Daninak is, hogy külföldre készülök valószínűleg sosem vette komolyan és ledöbbent, mikor megtudta én tényleg komolyan gondoltam.

Azóta egyáltalán nem beszéltünk semmilyen formában egészen a mai napig. A barátnőim még azon a nyáron elrángattak egy foci meccsre ahol Dani is játszott amit a többiek elmondása szerint ők nem tudtak előre. De Szalai Dániel szó szerint csak integetett nekünk egyet. Amit én a barátságunk végleges lezárásának tekintettem. Tegnap viszont a sportközpontban mikor megláttam ráébredtem, egy hiú ábránd volt a részemről, hogy azt hittem Szalai Dánielt ilyen könnyen elfelejthetem.