Sárkányok Násza☑️

11.

A koronázásra benépesült a palota. A westerosi nemesség, a nagy házak mind összegyűltek esküt tenni nekem és a koronára, aztán hogy ki szegi meg legelőször azt, csak az idő tudja megmondani.
A gyermekeim a trón előtt álltak, Daemon a segítő melltűjével a mellkasán a trón mellett várt rám. Ruhám és a hozzá vart köpenyem a Targaryen ház történetét mesélte el. Belevarrattam a nagy házak jelképeit is, akartam hogy lássák, mostmár nekem tartoznak elszámolással. Alicent és Helaena is ott volt a tömegben, a volt királyné felkészült esküt tesz a háza nevében, amennyiben Helaena fiát jelölöm meg ideiglenes örökösnek a Hightower címnek, míg a fiai elő nem kerülnek.
A trónhoz sétáltam az egybegyültek között. Ránéztem a nemesek arcaira, de hamar el is kaptam a tekintetemet. Talán anyámat és apámat kereshettem, szerettem volna tudni büszkéke rám. Arryn ház, anyám családja büszkén állt a sór elején, megnyugtatott nagybátyám jelenléte, valamint így a Völgy lovagjai is szövetségeseink voltak.
A Martell ház uralkodó családja is eljött, ami sok westerosi nemesnek szemet szúrt.
Mikor a Vastrón elé értem letérdeltem egy sámlira, a főmester valyriai szavakkal kérte, hogy tegyek ígéretet a koronára és a hat királyság megvédésére.
- Ígérem! - feleltem, majd a mester a fejemre helyezte apám koronáját. Ekkor ültem fel előszőr a Vastrónra, mely a legyőzöttek kardjainak ezréből állt.
- Rhaenyra, a Targaryen-házból, aki első ezen a néven, az Elsők, az Andolok és a Rhoyniak királyanője és a hat királyság védelmezője. Éljen soká a királynő! - szólt fennhangon a mester, a tömeg utána ismételte a szavait, majd a Lordok sorba álltak, hogy esküt tegyenek.
Lord Lannister mosolyogva hajtott térdet, mint aki már feleségeként tudja a lányomat, sajnáltam a férfi a tudatlanságáért.
Lord Stark gyorsan és lényegre törően tett esküt, tudtam ő sosem fog ellenszegülni nekem, az északiak mindig kimaradtak a déli konfliktusokból. Lord Arryn biztosított, hogy a Völgy lovagjai mindig megvédenek majd, ha már édesanyámat nem tudták. A nagy házak fejei sorra térdet hajtottak, mint mikor trónörökös lettem.
Alicent apja és fiai helyett esküdött, hozzátette, hogy a király gyásza annyira megrendítette őket, hogy nem tudtak eljönni. Hittem neki, amikor ma reggel is azt mondta fogalma sincs hol lehetnek.
A Velaryon ház ideiglenes fejeként Laenor esküdött fel a koronámra, nagybátya fogát csikorgatta közben.
- Köszönöm nektek, hogy eljöttetek. Apám mindig azt mondta a királyság ereje az egységben rejlik. Mint a volt király kormányzása alatt, így én is a béke folyamatos fenntartására fogok törekedni. A két hetes gyász után megtartjuk a koronázás ünnepséget, addig kérlek élvezzétek vendégszeretetünket. - zártam le a hosszú szertartást.

Próbáltam minden Lordal és Ladyvel váltani pár szót az ebéd alatt, majd lepihentem a szobámban. A főkomorna többször megkérdezte, hogy elkezdjéke a királyi lakosztály renoválását nekem, de én visszautasítottam. Annyira hozzászoktam a tornyunkhoz, nehéz szívvel válnék meg tőle.
- Adjuk át a szobánkat Jace-nek. Biztos szívesen lenne a testvéreivel. - javasolta Daemon, mikor a hosszú nap után mellémfeküdt.
- Holnap beszélek vele róla. - sóhajtottam fel a hasamat simogatva.
- Ha minden jól megy, az ünnepség alatt megtartjuk Luc esküvőjét is. - húzott közelebb magához a takaró alatt.
- Aemondról és Aegonról semmi hír? - dőltem bele a karjaiba.
- Semmi, még Baelor madarai sem találják őket. Egy olyan hatalmas sárkány, mint Vhagar, nem tűnhet el nyom nélkül. - gondolkodott hangosan Daemon.
- Mostmár Otto Hightower akkor tudja megkoronázni az unokáját, ha engem megölet. - ásítottam a mondat közben.
- Ne hidd, hogy nem lenne rá képes. - simogatta lassan a hajam a férjem.
- Tudom, hogy képes lenne rá. Ezért kell magunk mellett tartanunk Alicent és Helaenat, valamint a gyereket. - magyaráztam Daemonek.
- Hadifogjok. - bólintott beleegyezve.

A gyász két hetében alig tudtam elmozdulni az íróasztalomtól vagy a tróntól. Nemesek kértek audienciákat, biztosítani szerették volna az örököseiket, föld és üzleti kapcsolatok kiépítésében kértek tanácsot.
- Jace mindjárt elalszik. - néztük Daemonel a fiúnkat, aki folyamatosan feladatokat kapott az apjától és tőlem. Féltem a szüléstől, így próbáltam minél hamarabb az uralkodásba beletanítani a fiamat.
- Egész életében vagy a kard volt a kezében, vagy a sárkányának a gyeplője. Nem árt neki egy kis írómunka. - legyintett Daemon kinézve a kertre a kistanács terméből.
Odalent Luc vezette körbe Eliza Martellt a rózsák és loncok között.
- 16 éves a fiúnk, nem korai még neki a házasság? - kérdezte hirtelen Daemon.
- Én is ugyan ennyi voltam, amikor hozzád mentem. - emlékeztettem.
- Az más világ volt. - ellenkezett a férjem.
- Ha nem engeditek meg neki, akkor elviszi Pentosba vagy Braavosba és ott veszi feleségül. - motyogta a tolla fölött Jace.
- Te nem akarsz megnősülni? - fordultam a fiam fele.
- Ha méltó társra találok igen, királynőm. - írta tovább a levelet Jace.
Az ablak alatti padon foglalt helyet a szerelmespár.
- Nagyon hiányozna neked Napföld, ha ide kellene költöznöd? - kérdezte gyengéden Luc a lánytól. Gyönyörű hajadón volt, fekete haját egy vörös tiara tette még ékesebbé. Barna bőre és feketei szemeivel hamar elbolondította a westerosi fiúkat.
- Olyan zsúfolt ez a város, nincsenek kertek a palotán kívül. Jobban szeretném megismerni Sárkánykőt, a helyet ahol felnőttél. Sokkal nyitottabnak és szabadabnak tűnik elmondásod alapján, mint ez a hely. - Daemonnal talán ekkor zártuk szívünkbe a lányt örökre.
- Ha szeretnéd holnap sárkányháton elviszlek oda. - nevetett fel a fiúnk.
- Vermax nem igazán szeret engem, pedig a legszebb kecskéket vitettem mindig eléje, mikor látogatóba jöttél. - panaszos volt a hangja, Luc csak még jobban nevetett.
- A sárkányok a lovasaikon kívül nem szeretnek senkit, de téged felenged a hátára, szóval valahol mélyen mégis tetszel neki. - simította meg a lány karját vígasztalóan.
Nevettek azokról az időkről, amikor Luc titokban Vermax hátán csempészte ki a lányt a dornei palotából.
- Eliza, megtisztelnél azzal, hogy a szerelmem és a feleségem leszel? - térdelt le az ülő lány elé hirtelen a fiam. Jace mellénk szökött az ablakban, valahogy Visenya és Baelor is melléje kerültek, a nyakukat nyújtva nézték a testvérüket.
- Igen, százszor is igen. - könnyes arcal borult Luc nyakába a lány, ledöntve ezzel a fiút a földre. Nevetve tápászkodtak fel, ekkor Luc a lány ujjára húzott egy rubinokkal és naracssárga ékkövekkel díszített gyűrűt. Mikor hangosan elkezdett tapsolni a többi gyerekem, hírtelen felnéztek és megláttak minket.
- Ti meg mióta álltok ott? - kérdezte ledöbbenve másodszülött fiam.
- Felség. - hajólt meg a lány illedelmesen.
- Gratulálok. - mosolyogtam a jegyesekre.

A koronázási ünnepség nyitó párbaja a lányom és Lord Lannister összecsapása volt. A királyi páholyban foglaltunk helyet a gyerekeimmel, valamint a Martell család is ott volt velünk.
- Nálunk is nagyon harcias természetűek egyes nők. Lányom, Eliza azonban távol tartja magát a vérontástól, felség. - magyarázta a mellettem ülő Nymeros Martell herceg.
- Visenya lányom mindig is rajongott a kardokért, kislány korában fa törökkel játszott babák helyett. - emlékeztem vissza szorakozottan.
- Ez az én hibám lehet. - emelte fel a kezét Daemon bűnbánóan.
- A feleségem, Arianne, fiatalon híres amazon volt. Még mindig úgy bánik az ostorral, hogy nem merek neki visszaszólni. - nevetett fel jóízűen a herceg.
Ekkor a küzdőtérre léptek a versenyzők. Visenya hátán volt a két kard, Lord Lannister azoban már a kezében fogta a pallosát. Míg lányomon a sárkánylovagláshoz viselt könnyű bőrruha volt, addig a férfin vértezet.
- A küzdelem első vérig tart, vagy ha az ellenfél nem képes folytatni a csatát. - a hadügymester hangja töltötte be a teret.
A férfi sajnálkozva nézett a lányomra, majd meglengette a kardját. Visenya egy tőrt vett elő, hozza sem nyúlt a kardjaihoz.
- Halott a férfi. - dőlt hátra kényelmesen Baelor a székében.
- Visenya nem öli meg. - rázta a fejét elgondolkodva Jace.
- Néha a macska is eljátszodja az egeret. - vont vállat Viserys.
Visenya a levegőbe pördült a harcos csapása elől, majd egy jól irányzott mozdulattal a tőr pengéjét a páncél illesztésébe döfte a vállnál.
Lord Lannister odakapta a kezét, látszott ahogy a vér kibuggyan a fém közül.
- Te szuka! - rontott neki teljes erőből Visenyanak. Lendületében nem koncentrált, a lány lebukott és a férfi térdét is megsebesítette, majd odébb szökelt.
- Valaki méltóbb nincs? - panaszkodta a lányom, miközben egy lépésből kikerülte a férfit, majd a másik vállába szúrt.
Lord Lannister eszeveszettül kezdte kaszabólni a levegőt, de nagyon gyorsan fáradt a vérveszteségtől. Egy gyors mozdulattal Visenya kirúgta a kardját a férfi kezéből. Ekkor a Lord öklével rohant neki a lányomnak, de mindig csak a levegőt tudta megütni. Visenya nagyon elunta a harcot, egyet kacsintott a szájukat tátó lovagoknak, majd beletérdelt a Lord férfiasságába, aki a fájdalomtól a földön terült el. A nevető lány letérdelt és a férfi torkához illesztette a pengét és valamit suttogott a fülébe.
- A párbaj győztese Visenya hercegnő, a Targaryen házból. - jelentette be a hadügymester. A lelátókon minden nemes észbekapva tapsolni és örjöngeni kezdett.
- A legszórakoztatóbb tórna, amit mostanában láttam. - tapsolt nevetve Nymeros Martell herceg.

Másnap tartottuk meg a fiam esküvőjét. Életem legboldogabb és legyszomorúbb napja is volt egyben.