Sárkányok Násza☑️

12.

A kertre nyíló lakrészbe mentem, ott állt Eliza Martell és az édesanya. Gyönyörű fehér ruhát viselt a lány, az egyik vállán a Targaryenek háromfejű sárkányát hímezték, míg a másikra a Martell ház címere került. Fekete haját kiengedve hagyta, rubint diadémot viselt ékszer csupán csak.
- Gyönyörű vagy, kedvesem. - öleltem át óvatosan. Az emlúlt két hétben nagyon megszerettem a Martell családot, főleg ezt a kislányt, aki annyi örömöt adott az én fiamnak.
- Felség. - hajólt meg előttem. - Remélem elnyerem a fiad tetszését.
- Azt már réges régen neked adta. - mosolyogtam rá bíztatóan. Emlékeztem én mennyasszonyként, milyen ijedt voltam.
- Bórt, felség? - nyujtott oda Arianne Martell egy kelyhet.
- Nem köszönöm, újabban a baba miatt nem iszok teánál erősebbet. - simogattam a hasam.
- Gyermeket vár, királynő? - lepődött meg Lady Eliza.
- Igen, de ez még maradjunk mi, asszonyok között. - ígértettem meg velük. - Legyetek nagyon boldogok. Az Istenek még egy lánnyal ajándékoztak meg, ezért hoztam neked egy gyűrűt, fiam címerét vésettem bele. - egy kis díszített fa doboszkában adtam át. Luc az eljegyzés után új címert kért magának, mely a Martell ház jelképét is belefoglalja, ugyan ez volt az aranygyűrűbe is gravirozva.
- Megtisztel, felség. - húzta a jeggyűrűje mellé a lány. Arcon csókoltam Elizat, majd elindultam a nagy kertbe, ahol a mennyegzőt tartottuk.

Luc feszülten várakozott a kert végében, a főmester mellett. Jace viccekkel próbálta szorakoztatni, de a fiú csak a nemesek közötti utat szugerálta, kedvesére várva.
Nymeros Martell büszkén vezette a lányát a virágokkal meghintett úton, majd átadta a fiamnak. Gyönyörű szertartás volt, Arianne eljtett pár könnycseppet mellettem, ahogy én is.
- Én mindig azt hittem Baelor fog legelőször megházasodni közülünk. - hallottam Visenya hangját a hátam mögött a ceremónia végén.
- Téged a legutolsó helyre tennélek ezen a listán, jó húgom. - viccelődött Jace.
A vacsorát és az ünnepséget a nagy csarnokban tartottuk. A fiatal pár mosolyogva fogadta a gratulációkat és az ajándékokat.
- Új nővéremre, végre egy szép arc a sok fiú között. - emelte poharát Visenya. Nevetve ismételték meg a gesztust a fiaim.
- Új húgom, tudd, hogy a Targaryen ház mindig megfog védeni téged és leszármazottaidat. - ölelte át Jace fivére feleségét.
Egy tudatlan Lord megpróbálta felkérni táncolni a lányomat, majd hamar is el tűnt a főasztaltól, mikor azt látta, hogy Visenya hátán még mindig ott a két kard és övén még egy jó pár tőr.
A tánc és a nevetés egész este folytatódott. Daemon és Alicent a két hét alatt, valamiféle tűzszüntet kötöttek, miközben az ország aktuális ügyeit együtt vitatták meg. Együtt nevettek a tánc alatt is, mikor látták Alicent kis unokáját Visenya karjában forogni a táncosok között.
A mulatság végén Luc és Eliza házassokként indultak a nászéjszakájukra. A többi gyerekem és a Martell család velünk tartott a királyi lakrészbe még egy pohár borra.
- Régen éreztem ilyen jól magam. - ült le a kanapéra Nymeros Martell. Mosolyogva bologattunk mi is Daemonnel. A gyerekeim hamar mesélésbe fogtak, történeteket adtak elő kalandjaikról, a dornelli házaspárnak nagyon tetszettek.
Velőtrázó sikoly töltötte be a palotát, mire mindenki a kardját kivonva felszökött.
- A nyugati szárnyból jött. - állapította meg Viserys. Az ajtón kirohanva próbáltunk minél hamarabb oda érni. Egy kétszárnyú ajtó félig nyitva találtunk, bentről jött a sikítás. Az ajtó mellett két lovag feküdt vérben úszva.
- Jace, ez nem az a lakrész, ahol te kéne aludj? - azonosította a terem bejáratát Baelor.
Jace káronkodások közepette rohant előre és ment be a nyitott ajtón.
Daemon a testörökkel karöltve beléptek utána.
- Rhaenyra, ne gyere be. - hallottam férjem hangját, de arra már késő volt. Odabent egy feldíszített szoba fogadott, fehér és vörös virágokból font szalagok adták meg a hely ünnepi hangulatát. Az ablak alatt azonban két ember összekuporodba dőlt egymásnak.
A fiam Luc a falnak vetett háttal, az ölében tartotta Elizat. A lány torkát hosszan felvágták, a fiam oldalából egy fekete tőr állt ki.
Nem tudom én sikítottam fel előszőr vagy Lady Arianne. Viserys a könyökemet tartotta, de így is valahogy a földre estem. A lábam előtt volt a vértócsa vége, amely a fiam és menyem testéből folyt ki.
A hátam mögött valami csattanást hallottam. Jace a falhoz vágta mérgébe az egyik faragott széket.
- Én mondtam Luc-nak, hogy ezt a szobát készítesse elő, a szolgákon kívül nem tudott róla senki. - gyásztól megtört hangon beszéltel a legnagyobb fiam. - Nekem kellett volna meghalnom, nem ők.
- Jace, Jace, nyugodj meg. - karolta át védelmezően a húga. Baelor a testvére halott testét meglátva azonnal el is tűnt, arcán kőkemény harag látszott. Daemon óvatosan a friss házasok mellé térdelt, Luc szeme még mindig a lány arcát nézte, apró mosoly látszott a száján, egy nagyon szomorú mosoly. A férjem óvatosan lecsukta a fiúnk szemét, valyriai nyelven búcsú szavakat suttogott.
- Az egyik őr még lélegzik, hívd a mestert, ébressze fel és kérdezd ki. Baelor hamarosan visszajön a kémei híreivel. - adta ki a parancsokat Daemon egy lovagnak.
Ültem a földön és az én kisfiamat néztem. Olyan myugodt volt, mintha aludna, a karjaiban tartotta a szerelmével. Egy őr elakarta mozdítani a herceg testét, de nem engedtem.
- Hadd legyen a szerelmével, még egy kis ideig. - suttogtam.
- Mostmár együtt van vele, ott ahol nem bántja őket senki. - térdelt mellém Daemon. Ajkait az arcomhoz érintette, valyriai nyelven vigasztalt. - Megfizetem ezt az adosságot, annak aki tette, tízszeresen kapja vissza.
- Felség, az őr magához tért. - kiáltott be a szobába egy lovag. Egyszerre rohantunk ki.
- Ki tette? - kiáltotta elkeseredetten Jace.
- Aemond herceg jött... azt mondta beszéde van Jacaerys herceggel... de Lucerys herceg... Lady Eliza van a szobában... meg kell őket védeni... - vért köhögve beszélt, minden erejére szüksége volt.
Ekkor Baelor tünt fel a semmiből, fekete köpenyét a karjára dobta.
- Vhagart látták az éjjel átrepülni az öblön. - dobott Jace kezébe egy pergamen darabot.
Visenya ekkor kivonta a hátamögül mind a két kardját, már három éve nem láttam a pengék csillogását.
- Baelor, te és Viserys anyával maradtok. Én és Visenya vadászni megyünk. - Jace tekintete jobban izott a sárkánytűznél is.
-Én is veletek megyek. - Daemon a vállamat átfogva ölelt gyorsan magához búcsúzoul. - Szerelmem pihenj, gondolj a babára.
- Anyánk gyermeket vár? - fordult felénk megijedve minden gyerekünk.
- Igen, 3 hónapos terhes vagyok. - erőtlenül ejtettem ki a szavakat. Baelor és Jace összenéztek, szavak nélkül kommunikáltak, majd idősebb fiam bolíntott.
- Nymeros Martell herceg, én Jacaerys, a Targaryen házból, megesküdök, hogy elhozom a fejét annak, aki ezt tette. - hajólt meg a gyásztól megmerevedett férfi előtt a fiam.
- Áldásom rád, herceg. - tette a fiú vállára a kezét a dornielli férfi.
Mikor a vadászok elmentek, visszamentem a szobába. Baelor egy véres tört vett el az ágy mellől, Luc fegyvere volt.
- Luc megvágta a kezét, hogy összevérezze a lepedőt. - mondta csendesen Beala az ágyra nézve.
A még égő kandalló elé ültem le, Lady Arianne velem tartott. Gyászoló anyákként néztük a gyerekeinkre.
- Mielőtt Viserys király meghalt a fiad ellátogatott hozzánk. Láttam, ahogy a loncos rácsokon felmászik Elizahoz. Leher rossz anya vagyok, mert hagytam hogy a hajadon lányom egy férfival töltse az éjszakát, de mindig úgy mosolygott, mikor Lucot várta. Sosem lett volna szívem haza küldeni. - mesélte a nő.
- Lopott időt adtak nekük az Istenek, mert ők már tudták másuk ugysem lesz. - Baelor szomorúan forgatta meg a kezében a tőrt, majd az övére akasztotta. Sosem láttam utána a fiamat ezen fegyver nélkül.
- Pár év múlva nagymamát csináltak volna belőlem. Eliza mindig azt mondta, olyan nagy családot akar, mint amilyen felségednek van. - folytatta a nő az emlékezést. Valahol az éjszakában sárkányok üvöltöttek fel. Rhox hangjába beleremegett a palota.
- Egy sárkány megérzi, ha a lovasának fájdalmai vannak. A veszteségnél még a kardszúrás sem fáj jobban. - Viserys a falnak dölve hallgatta, ahogy a szárnycsapások és üvöltések hangja a távolba vész.
Alicent rontott be a szobába, hálóruhában volt, haja szanaszét állt.
- Luc jól van... - aztán meglátta a szerelmesek testét és megmerevedett.
- Aemond volt az őrök szerint. - fordultam a nő fele. Minden mozdulatom erőtlen volt.
- Nem, az lehetetlen... Hogy lenne képes megölni az unokaöcsét és Lady Elizat? - makogta ijedten.
- Jacet akarta megölni, de nem tudta, hogy a testvérem a toronyba költözött át. - magyarázta Baelor undorral a hangjában. Alicent a székem elé térdelt, könnyes arcához fogta a kezeimet.
- Rhaenyra, királynőm, sosem fogok tudni eleget vezekelni... hogy a szemedbe tudjak ezután nézni, ha tényleg a fiam tette ezt. Könyörgök bocsáss meg a házam többi tagjának. - unokája miatt könyörgött és lánya életéért.
- Ha a fiadat élve hozzák vissza bíróság elé állítódik, de unokádat és lányodat sosem bántanám. - szóltam csendesen. Az összetört Alicentet Viserys és egy őr kisérte ki a szobából.
- Helaena fiának Aemond az apja, és nagynéném ismét terhes. - nézett a csukott ajtóra Baelor, ahol a volt királyné kiment.
- Hallottam a pletykákat, mostmár tudom, hogy igazak. - dőltem hátra fáradtan. Az ujjaimon még mindig Alicent könnyei csillogtak a tűz fényében.