Felhőkarcoló

87. rész

Mark

Idegesen dobolok az íróasztalomon, miközben kiüresedett fejjel bámulom azt az emailt, amit alig negyed órája kaptam. A gyomrom a torkomba zúdult, és már a leghalványabb esélyét is elhagytam annak, hogy a mai napon egyek.

Bin küldött egy levelet, a férfi, aki zaklat, és aki képeket csatolt rólam ma reggelről, ahogy kiszállok a sofőröm autójából, és épp elindulok a vállalat épületébe a rengeteg ember között, akik már reggel hatkor ellepték Szöult. És csak ennyit írt – „Látlak.".

– Mark! Megvan a szerződés? Ricky is át akarná nézni, átvinném neki. – Naeun egy halk kopogás után benyit hozzám, de én képtelen vagyok ránézni hosszú pillanatokig. – Minden rendben? Hófehér vagy.

– Hm?

– Jól vagy? – kérdezi beljebb lépve, lassan hajtva be maga után az ajtómat, nem mintha bárki meghallhatna. – Történt valami?

– Nem, csak... mindegy. – A torkomat köszörülöm, mély levegőt véve dőlök hátra a székemben, és közben azon gondolkozom, miért nem mondom el neki. De nem megy.

Jelenleg lehetetlennek érzem, hogy kimondjam hangosan, mert annyira irreális, hogy nem jut el az agyamig sem. Ennek vége lesz valaha is? Mert olyan érzés, mintha nem szabadulhatnék meg ettől.

– A szerződés...?

– Igen, itt van. Bocsánat – nyúlok a mappa után, ami miatt lassan elindul felém, viszont egy percre sem néz el a szememből, miközben átveszi tőlem. – Mindent kijavítottam benne.

– Beteg vagy?

– Nem – csóválom meg a fejem, mégsem tudok két pillanatnál tovább a szemeibe nézni, és tudom, hogy nagyon rám lesz szállva ezután. Olyan, mintha az anyukám lenne. – Két példány van a mappában, mindegyiket aláírtam, már csak Rickyre vár.

– Rendben.

– És kérlek, mondd meg neki, hogy hétfőn fogom csak kijavítani, ha megint meggondolja magát. Jackson egy életre meggyűlöl, ha még egy hétvégét végig dolgozok.

– Oh – nyögi be kicsit megkönnyebbülve. – Szóval ez a gond? Jackson?

– Hm?

– Összevesztetek? – Szorosan magához öleli a sárga mappát, miközben egyik lábáról a másikra állva méregeti az arcomat. Mégis hogy mondjam meg neki, hogy nem csak erről van szó?

Ha megtudnák, hogy megint kaptam egy emailt, és a képek mellé egy elég egyértelmű jelzést arra, hogy figyel az a pszichopata, talán ellepné a vállalatot a rendőrség, azt pedig nem akarom. Nem akarok felhajtást, mert már baromira unom.

– Igen, összevesztünk. Mondhatni.

– Sajnálom. – A száját húzva hátrál el egy lépést, de nem fordul ki, mintha még mindig várna valamire. – A munka miatt?

– Azt hiszem. Nem tudom – nyúlok a hajamba, úgy beszélek, mintha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy ez az oka. – Másfél hete nem láttam.

– De hát ott lakik feletted.

– Tudom.

– Én is ideges lennék. – A kezemre teszi a kezét egy fél pillanatra, és elereszt egy halvány mosolyt, mikor a szemébe nézek. – Ma ne maradj bent sokáig.

– Persze.

– Komolyan, Mark. – Végül felsóhajt, ellép, és úgy indul az ajtóm felé, mintha hirtelen nagyon sok dolga lenne. – Inkább menj el hozzá. A munkád nem ér annyit, mint ő.