Ígéretek tengere (KuroKen)

-29-

-Kérlek térj a lényegre. - Sóhajtotta Kenma.

-Igen! Szóval nagyon érdekes volt. Olyan falevelet még sosem láttam!

Kenma egy darabig csak bámult a lényre, aki ugyanúgy bámult vissza rá.

-Mit bámulsz? - Kérdezte Ikari udvariatlanul.

-Elszakadt a ruhád.

-Ó. Az... Nem nagyon érdekel. Menő izmaim vannak, úgyhogy mindegy, hogy hogy öltözöm. -Válaszolt fülig érő mosollyal.

-Ki hazudott neked? - Grimaszolt Kenma, ahogyan végignézett Ikari (már nem lángoló) testén.

Az iménti beszólása ellenére Ikarinak igaza volt. Éjfekete bőre ápolt, és fényes volt, mely a valószínűleg rátetovált jelekkel együtt szépen kiemelték az izmos karjait, és felsőtestét.

Egy kérdés már egy ideje Kenma fejében lakozott, de eddig nem mert rákérdezni. Ikari mellkasa nagyon izmos volt, ezért eddig nem tudta megmondani, hogy a feszes felsőben melle van-e, vagy sem, de a mély hangjából ítélve furcsa lett volna rákérdezni.

-Ikari. Te Fiú vagy, vagy lány? Vagy esetleg más?

Ikari fapofával Kenmára nézett, majd elnevette magát.

-Ahahah! Ti emberek tényleg nagyon ragaszkodtok ehhez a nemi dologhoz! Ki a francot érdekel? Egyébként meg, fogalmam sincs. Az Akamonók között nem nagyon van ilyen megkülönböztetés. Igaz, nekünk is szükségünk van különböző szervekre a szaporodáshoz, de attól még nincsen ilyen hülyeség mint hogy "a fiúk erősek a lányok szépek". Melyik idióta találta ezt ki? Izumi-san egyet csettint és a föld alatt vagyok!

Kenma egy darabig hallgatta Ikari mondandóját, majd közbeszólt.

-Szerintem is tökéletes baromság ez a megkülönböztetés, bocsánat ha sértő voltam, csak kíváncsiságból kérdeztem.

Ikari megint nevetett, de úgy, hogy szegény már a földön fetrengett a rázkódástól.

-Semmi baj! Semmi baj... Ahahah.. Hát ez fergeteges! Egyébként meg, ha annyira érdekel, férfi vagyok. Kiritsu is. Azért érdekelnek ennyire a nemi dolgok, mert tanácsot szeretnél kérni tőlem?

-Mi? Ja nem, nem, dehogy, miért tenném? -válaszolt Kenma kínosan.

-Végignéztem az egész előadásotok, nagyon menő voltál. Először a szerelmi riválisod előtt lesmároltad a crushod, majd miután kilökted őt Kiritsunek, olyan bátorsággal támadtad le, hogy na! Szerintem még maga a Shogun sem mert volna ilyesmit csinálni! - nézett rá csillogó szemekkel Ikari.

Kenma elvörösödött, és megrázta a fejét. Ikari igazán érdekes személyiség volt, bár olyan lénynek tűnt, aki sajnos valahogyan képes volt mindig a rosszra gondolni.

-Te, szerinted levágjam a hajam? - Nézett kérdően Ikari.

-Ez most hogy jött ide?

-Fogalmam sincs. Olyan csend lett hirtelen, rosszul éreztem magam miatta. Szóval? Mit kezdjek a hajammal?

-Ne vágasd le, csak fondd be. - sóhajtotta Kenma.

-Ó! Jó ötlet! Te tényleg nagyon okos vagy. Sőt, még ízlésed is van! - dícsérgette Ikari, nem is sejtvén, hogy Kenma csak azért mondott bármit is, mert Ikari emlékeztette őt egy karakterre az egyik kedvenc videójátékából.

Egy pillanattal később Ikari elhallgatott. Síri csend borította be a teret, majd valami vörös folyadék kezdett a falakon található rések közül folyni.

Ikari felkapta Kenmát, és felugrott a levegőbe. A fiú majdnem elsikoltotta magát, hiszen Ikari majdnem hatvan méter magasságban lebegett. A hátából két óriás szárny nőtt ki, melyekkel vitorlázva épphogycsak kitért Urara kése elől.

Urara a gát tetejéről nézett fel rájuk.

Ugyanis a hely ahol voltak, nem volt más, mint egy hatalmas gát tetején található folyosó.

A gát pedig nem mást fogott vissza, mint egy hatalmas tengert.

Az ígéretek tengerét.