HOLDUDVAR ( WOLFSTAR )

HETEDIK FEJEZET

Megfutamodtam. Annyira megijedtem a saját tettemtől és attól, hogy Sirius nem viszonozta, hogy én egyszerűen csak... elfutottam.

Aznap este nem volt annyira vészes az átváltozás. Viszont, amikor magamhoz tértem... Sajgott a szívem.

Kerülöm Siriust. Próbálok minél messzebb lenni tőle. Az a dolog, amit tettem... Nem szabadott volna és ezt már én is tudom.
Fogalmam sincs mi ez, vagy mit is jelenthet, de sokkal jobban félek magamtól, mint amennyire eddig tettem.

Sosem voltam jóba azzal, aki vagyok.
Köszönhetően annak, hogy... Mi vagyok.
Soha senkinek sem kívánnék ilyen életet.
Egyszerűen csak, túlságosan veszélyes és... Nem lehet normális életem.

De mindez nem magyarázza, hogy mi ez, ami köztem és Sirius között történik.
Közeledett felém.
És egyáltalán nem rejtette véka alá.
Mindenen apró gesztusa és tette ide vezetett minket.

De akkor mégis miért érzem azt, amit?
Miért nem reagált?
Az is jobb lett volna, ha megpofoz vagy elkezd velem kiabálni!

Ám, ő csak állt ott lefagyottan, én pedig ahogy a lábam vitt, futottam. Gyáva lépés volt, ezt bevallom. De ugyan, mi mást is tehettem volna?

✧      ⋆              🌙   ⋆        ✧

━ Úgy festesz, mint aki napok óta nem aludt! - jegyezi meg James, amikor beül mellém Jóslástanra.

Igazából én sem értem miért jelentkeztem ide.
Kellett még plusz egy tantárgy, a Rúnaismeret pedig számomra unalmas.

A tanítás ismét kezdetét vette, ahogy a diákok megérkeztek a szünetről. James sokat beszél azóta arról, hogy a szülei mennyire kedvelik Lilyt. Bár ez nem meglepő, Lily tényleg csodás lány.

Viszont, amikor arról kérdezett, hogy nekem hogyan telt... Hát, nem igazán tudtam, hogy mit is mondhattam volna.

━ Elment. - feleltem, miközben igyekeztem minél nyugodtabbnak tűnni, de ezzel csak azt értem el, hogy megkérdezte, hogy fáj-e valamim.

Mondhatom mesés!
Igen, köztudott, hogy nem tudok hazudni.
Sosem teszem és nem is szeretek.
Na meg ugye... Nem is megy valami fényesen.
Ellenben Siriussal, aki folyton hantázik.
Bár, amióta visszajöttek a fiúk, igazából a színét sem láttuk. Megint ellógja az órákat és ki tudja, hogy merre mászkál!

De őszintén megmondom, hogy kivételesen nem zavar. Valahogy könnyebb elviselnem ezt az egész ki nem mondott csók incidenst, ha nincs itt.

Azóta sem tudom felfogni, hogy:
Egy: Miért álmodtam vele ilyet?
Kettő: Miért tettem meg?

Viszont a legszomorúbb az egészben, hogy valahol nem is zavar, hogy megcsókoltam.
És ez a gondolat teljességgel megrémiszt.

A tanár éppen elkezdené az órát, amikor hirtelen kinyílik az ajtó és egy alak jelenik meg.
Ezüst-zöld nyakkendője hanyagul lóg a nyakában, a szemei pedig szikrákat szórnak.
Úgy, ahogy alapvetően mindig, de most sokkal haragosabbnak tűnik.

━ Valaki nagyon felbosszanthatta. - súgja oda vigyorogva James. - Egyet tippelj, vajon ki! - teszi hozzá.

Regulus tekintete a tanárra siklik, aki bármi rossz szó nélkül kéri, hogy foglaljon helyet.
Természetesen mögénk ül le.