Vakrandi az ördöggel. +18

Part 7. - Rémes.

Hétfő reggel.
Nyolc óra, nulla, nulla.
Mr. Pöcsfej irodájában ülök, de ő még sehol sincsen. Nem értem minek rendelt ide, hogy ha ő maga nem képes időben bevonszolni ide a seggét, és elkezdeni a megbeszélést.
Már vagy tíz perce várhattam rá mikor elegem lett. Éppen felálltam az asztalától, mikor berontott nagy hévvel az ajtón.
Nem köszönt, rám se nézett, csak leült az asztalhoz és beletúrt sötétbarna hajába. Arca kielégült volt és az ingje se volt rendesen betűrve. Úgy nézett ki, mint aki éppen egy titkos vad dugásról esett be ide.

- Szép reggelt Benjamin. – Köszöntöttem.

- Szép reggelt Alice. – Utánozta a hangomat.

- Hogy vagy ma? – Próbáltam kedves lenni vele.

- Remekül köszönöm.

- Azt el is hiszem.

- Ezt meg hogy értsem.?

- Sehogy.

- Mond már el.

- Nem, semmi fontos dolgot nem akartam mondani ezzel.

- Addig nem kezdjük el a munkát, ameddig el nem mondod, hogy hogy értetted.

- Hát jólvan. Úgy értettem, hogy biztosan remekül vagy, hiszen úgy estél be ide az imént, mint aki egy vad meneten van túl. – Nem finomkodtam, pont leszartam már hogy mit fog reagálni rá Benjamin.

- De kurvára őszinte vagy ma reggel.

- De nyugodj meg, megtartom a titkodat, ha netán egy kis pajkos szexen vettél volna részt az előbb az egyik raktárban.

- Ha lenne is ilyen, te biztosan nem tudnál róla.

- Azt rögtön gondoltam.

- Amúgy meg semmi közöd hozzá, hogy hol és mikor kefélek.

- Hú de ideges lett valaki.

- Fejezd már be bazdmeg.

- Ha zavar, hogy ilyen vagyok, el is mehetek.

- Ne menj el, a munkát muszáj elkezdeni.

- Rendben van. Itt vannak az első tervek, ezeket tegnap este készítettem el. Az ügyfél a kék és zöld színeket akarja dominánsabban megjeleníteni, mint láthatod a felíratok színeivel is játszadoztam egy kicsit. A honlap terveket pedig ebben a mappában találod.

Benjamin hosszasan vizsgálta és olvasta az anyagomat. Néha egy kis apró mosolyra villant a szája, de semmi több érzelmet nem mutatott ki ezután.

- Egészen tűrhető a munka, amit készítettél Morgan.

- Köszönöm az elismerő szavakat.

- Gondolom a sok piálás és a kék tanga vásárlása meghozta az eszedet a munkához.

- Kedves Benjamin, megtennéd, hogy nem beszélsz a kék tangámról, amihez amúgy kurvára semmi közöd nincsen?

- Vigyázz a nyelvedre.

- Miért mi lesz? Elfenekelsz? – Előbb beszéltem, mint gondolkodtam volna.

- Inkább nem kösz. Ha megtenném utána könyörögnél, hogy tegyem meg újra és újra.

- Hmm, nagyképű és pöcs, Oh sajnos pont nem vagy az esetem.

- Gondolom milyen eseteid lehetnek.

- Hát jobbak, mint te.

- Persze ezt el is hiszem.

- Pöcs.

- Amúgy végeztünk mehetsz, innen átveszem, beszélek Daviddel is és ha ezzel megvagyunk akkor felkereslek majd a további részletekkel.