Sárkányok Násza☑️

15.

Három hónappal Baelor esküvője után Baela lányom mosolyogva jött oda hozzám a férjével.
- Királynőm, megszeretnénk osztani veled egy örömteli hírt. - ölelt át a kert teraszán.
- Baela gyermeket vár. - mosolyodott el Baelor.
Daemon büszkén megveregette fiúnk vállát, majd átölelte a menyét. Sosem mertem megkérdezni az évek alatt, miért nem mondta el a lányoknak, hogy ő az apjuk. Tanította és nevelte őket éveken át, de mindig csak nagybátyjukként tekintett magára. Talán így akarta megőrizni bennük egy nagyszerű harcos emlékét, az apjukét.
- Nagymamát csináltok ilyen hamar belőlem. Aemmanak lesznek játszótársai. - öleltem magamhoz a menyemet boldogan.
- Csak ne úgy, mint mi Visenyanak voltunk. Mindig elvert minket a küzdőtéren. - húzta el a száját Baelor az emlékek hatására.
- A nővéred Westeros legjobbjai közé tartozik. Aemondot két perc alatt térdre kényszerítette, pedig ő Jace-t is letudta fegyverezni. - firtatta legnagyobb lányunk erényeit Daemon.
- Sosem meséltétek el azt a csatát. - fordultam férjem fele érdeklődve.
- Egyszer lehet egy mester leírja a megfelelő szavakkal, de addig maradjon ez a négyünk titka. - kacsintott rám Daemon titokzatosan.
A kicsi Aemma a nyakláncomba kapaszkodva kért figyelmet.
- Életem, ezt apukádtól kaptam húsz évvel ezelőtt, tetszik igaz? - húztam végig a kezem a fekete kristály ékszeren, az első éjszakánk után adta nekem Daemon.

Másnap ismét összegyűltek a trónteremben a nemesek, Sárkánykő hercegének kellett esküt tenniük, valamint, hogy elfogadják trónörökösömként Jace-t.
- Izgulsz? - igazítottam meg a köpenyét a fiamnak. Valyriai acél keskeny pánt korona volt a fején, rajta a nagy házak címerével.
- Félek elfogadnak-e majd. - toporgott a vértezetét igazgatva. Lovag hercegként akart kiállni, a Targaryenek fekete páncélját öltötte magára felül.
- Apád és Visenya a kardjukon tartják a kezüket végig, senki se mer onnan eskü nélkül felállni. - bíztattam a fiam.
- Félelemmel kell mindig uralkodnunk majd? - utalt arra, hogy a kiállásunk nélkül már lehet a családunk nem élne.
- Ebben a teremben olyan emberek vannak, akik királyok és királynők leszármazottai. Ők mindig a hatalom után nyúlnak majd, azt támogatják, akiben a győztest látják. - mutattam a csukott ajtóra és az azon túli gyülekezetre.
- Mi lesz, ha én nem leszek képes erre? Hogy mindig félig kivont kardal menjek előre? - bizonytalanodott el.
- A testvéredi ott lesznek akkor. Visenya lesz a kardod, Baelor a tanácsadód, Viserys a stratégád, Aemma a lelked.- emlékeztettem a Jacet.
- Luc lett volna a Segítőm. - hajtotta le a fejét a férfi.
- Luc mindig itt lesz, ő a szíved. - érintettem a páncélon keresztül a melkasát.
- Rhaenyra, a Targaryen-házból, aki első ezen a néven, az Elsők, az Andolok és a Rhoyniak királyanője és a hat királyság védelmezője. - kiálotta az udvarmester. Odabent meghajólva fogadtak a Lordok és Ladyk. Mikor felültem a Vastrónra halk mondást hallottam az egybegyűltek között.
- Baelor madarai szerint egyesek már jobban látnák a fiúnkat a trónon, mint téged. - suttogta nekem Daemon mosolyogva.
- Azt hiszik gyenge kezü és fiatal, persze, hogy egy ilyen királyt szeretnének. - válaszoltam, majd intettem, hogy hívják be a herceget.
- Jacaerys, a Targaryen házból, Sárkánykő hercege, a hat királyság korona hercege, Aemond Targaryen legyőzője, Vhagar a sárkányok királynőjének gyilkosa, Rhox a fekete iszonyat lovasa. - sorolta a fiam címeit, miközben Jace páncélban, maga után Westeros történetét megelevenítő köpenyben jött végig a nemesek között.
Ezen a napon kapta a Fiatal sárkány nevet a fiam, később a krónikások is így emlékeztek róla.
A fiam térden állva esküt tett nekem és a koronának, valyriai nyelven mondta ki a szavakat.
Utána a nagy házak jöttek. Egyes Lordok mézes-mázosan mosolyogtak rá, mindegyik elképzelte a lányát a fiam oldalán feleségként. A tömegben rengeteg hajadónt is észrevettem, egyesek kacéran mérték végig Jacet.
- Visenyat Haroc Szűzként emlegetik a világon, Jace lesz a Hölgyek Álma. - mosolyodott el Daemon. Ritka alkalom volt, hogy igazi mosolyát megossza emberek között, azt mindig a családjának tartogatta.
Mikor az utolsó ház feje, Laenor térdet hajtott és letette az esküjét, apja helyett, aki lassan egy éve láztól gyötörve ágyhoz van kötve, kitört a káosz.
- Azt még elnéztem, hogy akkor esküt tettél erre a koronára, nem volt más választás. De hogy most egy kölyökre bízod a királyság jövőjét, nem tudom szó nélkül hagyni! - állt ki a tömegből Lord Velaryon, Laenor nagybátya.
- Másodszülött fiúként nincs beleszólásod házad urának döntésében! - emelkedtem fel a trónról.
- Az igazi királynak, Aegon Targaryenek, valahol bújdosnia kell a világban, míg ez a szajha a kölykeivel a trónt melegítí. - mutatott rám vádlón. Jace kikapta a kardját a hüvelyéből és a férfi melkasának szegezte.
- Mondj még egy szót és levágom a fejed. - nyomta neki a pengét a férfinak.
- Vérfertőzésből született herceg vagy! Az anyád egy szajha, aki a nagybátyával hál minden éjjel! Fatyak vagytok Westeros szemében!! - kiálotta el magát a férfi, mire Jace kardja lendült, vele egy időben Visenya két pengéje is feltűnt a semmiből. Jace ketté vágta a Lord fejét, míg a lányom a karjait és lábait metszette le. Lord Velaryon szétesve ért földet a tömeg előtt.
- Aki a korona ellen szót emel, az a családom ellen is. Így büntetjük a felségárulást. - mutatott a testrészekre Jace. A tömeg elnémúlt, Sárkánykő új herceget kapott azon a napon, akit minden nemes félt Westerosban.

Azon az estén Daemon karon fogott és a rejtek utra vitt, azt mondta mutatni akar nekem valamit. Egy kis szellőző nyílás előtt álltunk meg. Benézve Visenya szobáját fedesztem fel, a falakat szöttesek és fegyverek borították be. A lányom hálóruhában ült a fésülködő asztala előtt, gyermekkorában láttam őt utoljára kiengedett hajjal, szoknyában.
Szólni akartam, de Daemon intett, hogy várjak.
Nyílt az ajtó és egy köpenybe burkolózó alak settenkedett be.
- Megkellene hajolnom mostmár előtted? - kérdezte Visenya ironikusan, hátra sem nézve az idegenre.
- Jövő héten visszamegyek Sárkánykőre, gondoltam velem tarthatnál. - tolta hátra a csuklyát Jace, pimasz mosollyal nézett a lányra.
- Vidd valamelyik Ladyt, úgyis követnek mindenhova téged. - húzta el a száját a lány.
- Öt Lord tett házassági ajánlatot nekem. - ült le Jace a tűz elé bórt töltve magának.
Nem értettem, miért hallgatjuk ki a gyerekeink hétköznapi beszélgetését, de Daemon intett, hogy még várjak.
- Mióta Lord Lannistert legyőztem senki se tesz ilyen ajánlatot nekem. - büszkélkedett a lány. Megrázta hosszú fehér haját, világított a gyertyafényben, és Jace mellé ült le belekostólva a bórba.
- Talán tényleg itt lenne az ideje, hogy feleséget keressek magamnak. - fogta az ujjai közé gyengéden a lány haját Jace.
- Azt válaszd akkor akinek a legnagyobb serege van, vagy a legtöbb hajója. - dőlt bele az érintésébe Visenya.
- De én Westeros legélesebb kardját választanám. - simította meg az arcát.
- Nem teheted, Jace. - ellenkezett a lány, óvatosan kitért az érintéstől. Daemonra néztem, láttam rajta, hogy ő sejtette mi történhet a gyerekeink között, de ő se gondolta, hogy ilyen komolyak Jace szándékai.
- Visenya, Aegon is elvette a hugát, nekem miért ne lehetne? - győzködte a lányt.
- Ma vérfertőzőnek nyilvánítottak ki minket, ha engem elveszel csak megerősíted ezt. - magyarázta higgadtan Visenya.
- Mi nem az elsőktől, vagy az andolok leszármazottai vagyunk. Bennünk a régi valyria vére folyik, a sárkány tűze. Ha bárki megszólná választásomat, az pont úgy járna mint ma Lord Velaryon. - győzködte tovább Jace. Letérdelt a lányom elé, sorra megcsókolta mind a két kezét. - Ha arra kárhoztatsz, hogy más nőt kell elvegyek, akkor is befogok jönni minden éjjel azon az ajtón, vagy bemászok az ablakodon, de sosem fogok mással hálni. Majd hívhatják a feleségemet szűz királynénak, az sem fog érdekelni, mert csak egy nőt ismerek el társamként, téged. - szomorú mosollyal nézett fel a lányra, elfogadta bármi is lesz az ítélete.
- Én sosem tudok majd nyugodt életet adni neked, mindig a csatákat keresem. Talán egy ütközetbe alol maradok és özvegységre kárhoztatlak vele. - suttogta könnyes arcal Visenya.
- Harcos vagyok, megtudok küzdeni vele. Legyél a feleségem, Visenya! Legyél majd a királyném, a szerelmem ebbe a rothadozó világban. - kérte féltérdre ereszkedve valyriaiul Jace.
- Feleséged leszek ebben az életben, és szerelmed a másvilágon is. - válaszolta Visenya, vörös ajkait a férfiéhoz érintve. Jace felemelkedve ölébe kapta a lányt és a baldachinal betakart ágyhoz vitte. Daemonnel ekkor csendesen visszasurrantunk a szobánkba.
- Te tudtad! - mutattam rá vádlón.
- Nem teljesen, de mikor Jace ma bejött a trón terembe Visenyat nézte végig a sorok között. Pont úgy néztek egymásra, mint mi az esküvőnk napján. - magyarázta a férfi nevetve.
- Mióta tarthat? - gondolkodtam hangosan az ágyra dőlve.
- Számít? Holnap leszek kiváncsi Jace fejére, hogy hogy fogja ezt előadni nekünk. - szorakozottan beszélt Daemon.
- Valyriai esküvőt kell tartanunk ismét. A mi frigyünk óta nem is volt egy sem. - emlékeztem vissza, hogy Aegont és Helaenat a Hét szokásai szerint adatta össze Alicent.
- Maegor Targaryen óta nem volt ilyen harcos uralkodó párosa Westerosnak, mint amilyenek ők lesznek. - ölelt magához a párnák között Daemon.
Imát mormoltam az Istenekhez, hogy boldog frigy legyen a gyerekeimé.