ATTRACTION

11. Élve felfal

A kaputelefon csilingelése jelzi vendégem érkezését. Először úgy volt, hogy munka után együtt jövünk hozzám, de az utolsó pillanatban sürgős találkozóra hívta az egyik bandatag. Nem volt ínyére, mert már eltervezte, hogy ő furikáz haza és együtt töltjük az időt, de nem volt mit tenni, első a kötelesség. Így én taxit fogtam, ő pedig dolgára ment. Egy húsz perce küldött üzenetet, hogy már úton van és lám a csengőből arra következtetek ő az. Izgatottan emelem fülemhez a telefont, biztosra menve tényleg az e, akire számítok.

- Kicsi Yun - búgja a készülékbe mély hangján.

Ha nem lenne rajtam nadrág, azt hiszem ettől a bugyim máris padlót fogott volna.

- Gyere be! - szólok bele, visszafogva ajkaim remegését.

Megnyomom a gombot, hallom az ajtó nyitódását, majd leteszem a kagylót. Van körülbelül három percem összekaparni magam, amíg felér. De nem valami egyszerű, mivel folyamatosan az irodában történt csókon jár az eszem.

Vajon most is történni fog valami?

Ugyan! Már túl idős vagyok a naivsághoz. Persze, hogy fog!

Kinyitom az ajtót és a küszöbön állva várom életem megkeserítőjét. Még néhány kósza gondolatot engedek meg, amiknek a nagy része pikáns cselekedeteket rejt, aztán meglátom kiszállni a liftből. Bagolylesőim rá tapadnak, a szám megdöbbenve ugrik szét. Leesett állal és lefagyott aggyal vizslatom, ahogy hétköznapi ruhában halad felém. Fekete póló, farmer, sportcipő. Ledobta a mindenkor viselt ördögi aurát kölcsönző öltönyt, hogy kényelmes, gengszter stílusra válthasson. Még így is annyival szívdöglesztőbben néz ki, mint az átlagos halandók. Nincs kétség, bizonyára egy isten. A haja beállítva, piercing a helyén, a tetkó megmutatja magát.

Rögtön elvisz az infarktus, a ketyegőm megtébolyodott!

Elégedettség kúszik arckifejezésébe. Mosolyra húzott ajkai ismét eszembe juttatják a csókot.

Lehet, butaság volt engedni, hogy átjöjjön. Úgy érzem már most nem bírok magammal és a vággyal ami leigázza józanságomat.

Határozottan elém lép, nagyon közel. Összeszűkített szemekkel néz le rám, máris fölénybe kerülve.

- Úgy látom ma sem lőttem mellé. - veti oda irányításra született hangszínén.

Kezdem megszokni, hogy állandóan hamuvá égek előtte, ahogy képtelen vagyok elrejteni ámulatomat.

Félre állok, beengedve lakásomba, mivel azt már nem tudom szavakba önteni. Fesztelenül szambázik be, majd én is utána megyek. Amint belép leveszi a cipőjét, én pedig máris ugrok és adok neki egy vendégpapucsot, hogy kényelmesen flangálhasson. Ezután átnyújtja a markában lógó ajándéktasakot. Pironkodva veszem el, mert nagyon kedves gesztusnak tartom, még ha ez szokás is.

- Érezd magad otthon! - veszem fel a jó házigazda szerepét.

Egy percet sem várok máris a táskába kukkantok, miközben a konyha felé veszem az irányt, mivel sejtem rejt némi alkoholt. A formás üveg rögtön beigazol.

- Tequila! - kurjantom.

- Citrom is van mellette. - teszi hozzá a nappaliból és a hang alapján leül a kanapémra.

- Akkor hozok sót is! - lelkesülök fel még jobban.

A citromot nagyobb darabokra vágom és egy tányérra teszem, a sót pedig egy kisebb tálkára öntöm, ezeket végül egy tálcára készítem. Mellé teszek két feleses poharat, majd felemelem és úgy veszem célba vendégemet.
Testem minden szeglete zsibong az izgalomtól. Csodálom, hogy nem tanyálok el, míg leteszem a tálcát a dohányzóasztalra. Figyelemmel kísérte minden lépésem, de valahogy mégis sikerült megúsznom és nem megadni magam a közelében állandóan remegő lábaimnak. Amint biztonságban tudom az italt, máris az üveg után nyúlok, hogy kinyissam.