Bloodlust - Vérszomj (Magyar Derek Hale fanfiction I.)

27. fejezet - Ki az a Derek Hale?

*Molly szemszöge*

- Molly? - Épp Zoe édesanyjába botlottam bele először. Gyönyörű fekete haja álomként omlott vékony, ívelt vállaira. Bézs színű szoknyakosztümöt viselt, ami tökéletesen kiemelte modell alakját. Kígyóbőr mintás magassarkú cipője épp a férje magasságáig emelte őt. Szürke szemeivel kíváncsian végigmért, majd a pizza illatát megérezve elmosolyodott.

- Mrs. és Mr. Saunders! Üdv! - intettem bátortalanul, egy mosolyt erőltetve az arcomra. Pulzusom még mindig az egekben volt a kis akciómtól.

- Zoe említette, hogy ma csajos este lesz - mosolygott felesége mögül a családfő. Arca ugyanolyan barátságos volt, mint annak idején, de ahogy láttam, az idő felette is eljárt egy csöppet, de azok a kék szemek semmit sem változtak.

- Drágám, lepakolok a dolgozószobába, rendben van? - simított végig férje felkarján a nő, majd előhúzott egy kulcsot a táskájából, és elindult az imént említett helyiség felé. Igyekeztem minden figyelmemet Mr. Saundersnek szentelni, de fél szemmel a tűsarkú tulajdonosának a lépteit kísértem. Láttam, ahogy benyit a szobájába, és átlépi a küszöböt. Csak úgy simán besétált, mintha mi sem lenne ott! Nekem akkor miért nem sikerült?

- Minden rendben, Molly? - Basszus, most tuti lebuktam!

- Persze, Mr. Saunders, csak azon gondolkodtam, hogy Zoe mit csinálhat odafent. - Jesszusom, Molly! Ennél szerencsétlenebb magyarázatot még kitalálni sem lehetett volna. Megpróbáltam nem túl zaklatott arckifejezéssel a férfire mosolyogni. Hellyel-közzel sikerült is, azt hiszem.

- Molly, szívem! - Hirtelen összerezzentem, amikor meghallottam Mrs. Saunders hangját nem messze tőlem. Még a levegő is bennem rekedt egy pillanatra.

- Igen? - kérdeztem halkan, miközben lassan hátrafordultam. Zoe édesanyja a dolgozószobájának a küszöbén állt, és mosolyogva engem méricskélt.

- Jártál már az alkotóműhelyemben? - indult felém barátságos arckifejezéssel, de valahogy ettől a műmosolytól felállt a hátamon a szőr. Ösztöneim kiélesedtek. Vérfarkas énem a túlzottan megemelkedett pulzusom miatt felülkerekedett a józan eszem felett.

Jaj, csak ne most, kérlek!

A zsigereimben éreztem, hogy valami nem stimmel Zoe szüleivel. Érthetetlen, hiszen már gyerekkorom óta ismertem őket. Az igaz, de akkor még nem voltam teljes értékű vérfarkas.

- Még nem, Mrs. Saunders - ráztam meg a fejem kicsit gyorsabban a kelleténél.

Nyugi, Molly, ne kapkodj, így elárulod saját magad! Drága kis farkasom, aki bennem lakozol, kérlek, most maradj nyugton!

- Szívesen megmutatom, ha szeretnéd! - Alig pár lépés választott el minket egymástól. Továbbra is kedves volt hozzám, de nem tudtam megnyugodni. A közelsége csak még jobban felizgatta a bennem lakozó bestiát. - Képzeld, most egy új történeten dolgozom. Csak még nem tudom, mi legyen a lezárása. - Már csak egy karnyújtásnyira volt tőlem.

- Biztosan imádni fogják - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Zoe édesanyja már teljességgel előttem állt. Egy kósza tincset simított a fülem mögé, majd közelebb hajolt hozzám, és a fülembe suttogott:

- Címnek "Az elfeledett Alfa Hercegnő"-t gondoltam. - Majd elhúzódott tőlem, és érdeklődve a szemembe nézett. - Hogy tetszik? - Az ájulás kerülgetett. Tudja, mi vagyok! Istenem! Vérfarkas énemnek elege lett a sarokba szorításból. Éreztem, ahogy tépőfogaim megnyúlnak. Kezeimet muszáj volt ökölbe szorítanom a pizzadobozok alatt, mert a karmaim önkéntelenül kibújtak a helyükről. Már csak abban reménykedtem, hogy a szemem normális színű maradt.