Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

5. Fejezet 18+

- Én, Jamie munkatársa vagyok. Csak azért jöttem, hogy szóljak neki, hogy a főnök megdicsérte, mert nagyon jól végezte a munkáját. – a kezébe adtam a pezsgőt, amit a kezembe tartottam. – Ezt pedig ünnepelni hoztam, de oda adom és én megyek is. Ne haragudj, hogy zavartam. – mondtam és elindultam. A sírás kerülgetett, de próbáltam tartani magam.

- Na de... - szólt utánam zavartan a lány. Mikor leértem a földszintre sírni kezdtem és a falnak dőlve lecsúsztam a földre. Mikor összeszedtem magam, elindultam ki az ajtón és láttam, ahogy Jamie a szemben lévő üzletben a pultnál áll és beszélget az eladóval. Kezében egy pezsgő volt, amit gondoltam a lánynak szánt, akire ajtót nyitottam. Könnycseppek folytak az arcomon és futni kezdtem hazáig. Elkezdett szakadni az eső, én pedig filmbe illő módon sétáltam a zuhogó, jéghideg esőben. Egyszer csak, mikor elment mellettem egy autó teljesen beborított vízzel.

- Ez most teljesen komoly? Miért büntetsz Uram? Mit tettem? – kiabáltam egymagamban sírva. Letérdeltem a földre és vártam, hogy eljöjjön a vég. Teljesen összetörtem a pillanattól, mikor megláttam azt a lányt. Egy újabb átverés, egy újabb felesleges próbálkozás. Megint oda adtam magam valakinek, aki nem érdemelte meg. Hirtelen valaki egy kabátot rakott a hátamra és átölelt. Sarah volt az, felsegített a földről és haza kísért. Mikor beértünk a lakásba, csurom vizesen a kanapéra dőltem és sírni kezdtem. Sarah becsukta az ajtót és szomorú arccal mellém telepedett.

- Mi történt? – kérdezte aggódva.

- Van valakije. És én újra belesétáltam a csapdába. – mondtam sírva.

- Biztos, hogy nem értetted félre? – kérdezte félve. – Mi van, ha csak a testvére?

- Nem hasonlítottak annyira egymásra. Most szeretnék egyedül lenni. Aludj itt nyugodtan, de nem akarok most beszélni róla. Inkább megpróbálok aludni. – mondtam neki. Sarah bement a hálószobába, én pedig könnyes szemmel néztem magam elé. El se hittem az egészet, ami történt. Egyszer csak csörögni kezdett a telefonom. Jamie hívott, de kinyomtam. Jamie akkor már tudta mi történt, mert mikor hazaért a lány közölte vele a történteket. Megpróbáltam elaludni, talán addig nem gondolok semmire.

Másnap reggel, mikor felébredtem, Sarah állt velem szemben egy nagy bögre kávéval. Alig tudtam kinyitni a szemem, mert még mindig égtek a sok sírástól.

- Jó reggelt, hogy vagy? – ült le mellém és kezét a lábamra tette.

- Rosszul. Ugyan úgy. Egyszerűen nem értem. – mondtam a falat bámulva. – Olyan dolgokat mondott nekem, ami miatt hittem benne, hogy ez működhet.

- Szerintem adnod kéne neki egy esélyt, hogy megmagyarázza. Lehet félre értettél valamit. – próbált nyugtatni.

- Ha megpróbál beszélni velem, nem fogok ellenkezni, de én most nem akarom keresni őt. – mondtam határozottan.

- Megértem. Gyere, elviszlek dolgozni. Szépen felöltözöl, és ha keres, beszélsz vele. Rendben?

- Oké. – mondtam neki és rámosolyogtam. Rá mindig számíthattam, mindig mellettem volt.

Mikor beértem a munkahelyemre, mindenki észrevette rajtam a gondterheltséget. Próbáltam leplezni, de elég nehéz volt. Üzenetek sorakoztak a telefonomon és hívások. Mind Jamie-től. Valahol tudni akartam az igazságot, de féltem is tőle. Pár óra elteltével, ebédszünetben mikor az asztalomnál ültem, megláttam, hogy Jamie próbál bejutni az irodába és mikor meglátott felém intett aggódó arccal. Felálltam és odamentem.