ERETNEK

3.Fejezet

Az árny forgószél ként viharzott be a szobájába és vágta be annak ajtaját egyetlen mágikus kézlegyintéssel. A kandalló lángjai a magasba csaptak mikor letelepedett elé térdeit felhúzva karjaival átölelve.

A táncoló lángokat figyelve eszébe jutott milyen csodállatos is volt Aleksanderrel táncolni ,hogy milyen kellemes volt a kezeiket összekulcsolni. Mennyire jó volt beszélni vele. A kellemes emléket elmosva eszébe jutott az elmúlt negyed óra.

Volt pofájuk egy szelet korpás sütit le tenni elé egyetlen gyertyával. Most komolyan ennyit érdemel a saját születés napján? Mostanra már meg kellett volna szoknia de évről évre és napról napra egyre jobban fájt ,hogy semmibe veszik.

Vigasztalta a gondolat a sok döbbent tekintet amikor a királyi asztaltól felállva ezzel a lendülettel a széket is felborítva magára vonta mindenki figyelmét. Ahogy végig vonúlva a termen mindeki reszketett. Az ajtóhoz érve még hátra fordúlt gúnyosan meghajolt a király előtt akinek amúgy is morcos szemöldöke csak még magasabbra szaladt amikor fia végül beintett neki egyet.

Amikor az Eretnek becsapta maga mögött a márvány palota ajtaját a süteménybe szúrt gyertya lángja a mennyezetig csapott. Cairan mosolyogva konstatálta magában amikor többen is felsikoltottak.

Ezek után meg sem állt a szobájáig,hogy a padlón kuporogva tölthesse az est hátra levő részét. Felmerült benne,hogy megkeresi még barátját de vissza tartotta a gondolat. Mit is gondolhat most róla Aleksander? Biztosra vette,hogy nem túl sok jót.

A tűz ropogását kopogás szakította félbe. Az árny gyanakodva tárta ki az ajtót. Atlas állt előtte arcára semmi féle érzelem nem ült ki.

- Nem vagyok rád kiváncsi!-mordúlt a kék szemű.

-Én pedig a hisztidre nem vagyok kiváncsi. Gratulálok az egész kontinens tudja mekkora dráma királynő vagy!-húzta megvetően szája szélét Atlas.

-Mit számít ha az egész kontinens megvet? Menj élvezd a mulatságot fivérem én mára kimulatoztam magam.

- Kimulatoztad magad mi? Lehet én is megkeresem a colost ,ha már úgy is eltűnt. Azt hittem vele találak de látom még neki sem kellettél! Szánlak testvérem.- vetette oda a szavakat tömény utálattal a hangjában.

Cairannak bele telet egy kis időbe mire tudatosúltak benne a szavak.

- Alek eltűnt?-eszmélt fel kétségebe esetten. A következő pillanatban megragadta testvére gallérját és úgy szegezete a falhoz. Atlas hirtelen jött lökéstől alig kapott levegőt amin az sem segített,hogy Cairan egyre nagyobb erővel nyomta a falhoz így tüdeje elől elzárva a levegőt.

-Hol van? Mit csináltál te nyomorúlt?-Cairan egyre nagyobb erőt fejtett ki amit gyenge harmat testvére nagyon rosszul vislet. Biztos volt benne,hogy a keze van a dologban hiszen Aleksander visszautasította.

-En-gedj-el.-préselte ki a szótagokat Atlas.

-Beszélj!

-Tün-dér-kert.-bökte ki nagy kegyesen a korona herceg. Cairan elengedte fivérét aki a földre roskadva kapott köhögő rohamot. Pár pillanatig azt hitte meg fog fulladni de ugye bár a férgek mindent túl élnek.

-A tündér kertbe vitted? Csináltál vele valamit?-Cairan válasz híján csak egy sokat sejtető grimaszt kapott. Nem várt tovább és kétségbe esésében elindúlt,hogy megtalálja Aleket. A tündér kert a márvány palota mellett helyezkedett el. Nevét minden évszakban nyíló gyönyörű virágairól kapta amit egykoron még tündérek gondoztak.

Az árny kiérve a hűvös éjszakába kitárta szárnyait és a magasba emelkedett. Az arisztokrata tömeg már a tűzek kertjében gyűlt a műsorhoz ami a márvány palota túl oldalán helyezkedett el.