Te vagy nekem... (𝑳𝒂𝒏𝒅𝒐 𝑵𝒐𝒓𝒓𝒊𝒔 𝒇𝒇)

20.| Hétvége ✨

2020. január eleje

Az előző napi veszekedés és aztán a békülés után másnap korán keltünk, hogy teljes mértékben ki tudjuk használni a Lando által lefoglalt szálloda minden élményét.

Ezúttal ő vezetett, főleg mert nekem fogalmam sem volt róla, hogy hova megyünk, és hiába kérdezgettem, nem árulta el.
Visszahozta egy kicsit a meglepetés erejét a kapcsolatunkba.

Három órás autóút után érkeztünk meg a célállomásra, egy általam kevésbé ismert városba. Londonhoz képest szinte üresek voltak az utcák, lézengtek az emberek, és mindennek olyan kedves hangulata volt, ahogy a kocsiból kinézve felmértem a terepet.

A fiúnak igaza volt a hotellel kapcsolatban, már a mélygarázs is arról árulkodott, hogy itt mindenféle puccos népek szoktak megszállni. A recepción kapott brosúrát nézegetve léptem be a liftbe, és jó alaposan megnéztem, mit kínál a szálloda.
Wellness részleg, élménymedence, edzőterem, éttermek, játékterem, szó szerint minden. Már alig vártam, hogy a kinti hideget egy kicsit magunk mögött hagyva élvezzük a fűtött medencék melegét.

Egy gyors és kiadós ebéd után vetettük bele magunkat az egész hétvégés pihenésbe. Pontosabban vetettük volna, ha Lando fél óránál tovább bírja a nyugalmat és a semmittevést, de helyette inkább gyorsan le akarta tudni az aznapi edzést.

Már minden medencét megjártam egyedül, és kezdtem furán érezni magam, mert hiába voltam hozzászokva valamilyen szinten az egyedülléthez, egy ilyen szituációban mégis fura volt a nevetgélő emberek között.
Úgy döntöttem, hogy kifekszem kicsit az egyik nyugágyra, ahol a cuccaimat hagytam medencézés előtt. A törölközőmet magam köré tekerve dőltem el a nyugágyon, és a telefonomért nyúltam.

Brooklyn új üzenetét megnyitva összehúztam a szemöldököm, és megint rosszat sejtettem.
"Hívhatlak?"
Már vagy fél órája érkezett az üzenet, úgyhogy félve írtam neki vissza, hogy most már igen.
Az üzenet azonnal olvasottá vált, és meg is jelent a videóhívás ablaka, miszerint videóban szeretne beszélni.
Rosszat sejtettem ismét.

- Mizu, megint bajban vagy? - tartottam magam elé a telefont, hogy rendesen lássa az arcom.
- Ki? Én? Soha. - vágott ártatlan arcot - Lovagod merre van?
- Az edzőteremben.
- Formában tartja magát a Forma-1-re, helyes. - nevetett a saját poénján.
- Komolyan Brook, ma mivel hidratáltál, nevetgéllel? - kérdeztem komolyan, mire ismét felröhögött.

Pár másodpercbe telt míg összeszedte magát, és vigyorogva meredt a kamerába.
- Jól vagyok. - vett mély levegőt.
- Szuper! Miért hívtál? - érdeklődtem.
- Ja csak kíváncsi voltam, mi a helyzet a gerlepárral. Ja és ezt figyeld!
Megfordította a kamerát, és a kígyójára irányította.
- Tudom, hogy nem érdekel, de figyeld milyen cukin tekeredett össze!

Összehúzott szemmel néztem ahogy a kígyóját mutogatta. Semmi bajom nem volt az állattal, de kicsit gyanús volt, hogy emiatt akart, ráadásul már fél órával ezelőtt is beszélni velem. Azért ennyire nem voltunk nagy barátok, ráadásul tegnap is küldött róla képet. Nagyon büszke lehetett a kis Lewisra.

- Te figyu már, amúgy Hamiltonról kapta a nevét? - kérdeztem, miután alaposan megnéztem magamnak a képernyőn keresztül a kígyót.
- Aha. - fordította maga felé újra a kamerát - Nagy rajongója vagyok, csakis miatta kezdtem el nézni a futamokat. Aztán meg valahogy megismertem Fewtrellt, rajta keresztül Landot, szóval ja. Van ott pár ismerősöm.
- Menő. - bólogattam.
- Úgy mondod, mintha neked nem lennének. - nevetett - George, Alex, ráadásul Lando a pasid. - hangsúlyozta ki.
- Hangosabban légyszi, tőlem két méterre még nem hallották. - nevettem.
- Szívesen világgá kürtölöm, de szerintem annak nem örülne a lovagod. Tényleg, beszéltetek már róla, hogy szeretnéd felvállalni?
- Még nem mertem felhozni. - húztam el a számat.