Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

9. Fejezet +18 Párizs

Mikor reggel felébredtem, hallgattam Jamie halk szuszogását és gyomromban pillangók repkedtek a boldogságtól. Csodáltam gyönyörű arcát és ezt a pillanatot akartam megélni egy életen át. Óvatosan felkeltem és reggelit rendeltem a szobába. Mikor megérkezett, halkan bevittem a szobába és leültem Jamie mellé az ágyban. Simogatni kezdtem az arcát, mire ébredezni kezdett. Lassan kinyitotta a szemét és rám mosolygott.

- Jó reggelt, szépségem! – mondta rekedt, mély hangján.

- Jó reggelt! – odahajoltam hozzá és megcsókoltam. – Hoztam egy kis reggelit. Gondoltam megehetnénk az ágyban, aztán később megnézhetnénk az Eiffel tornyot.

- Nagyon tetszik az ötlet. De előbb bújj ide hozzám. – Jamie felemelte takaróját, én pedig bebújtam mellé. Ahogy hátamhoz ért forró bőre, beleremegtem. Karjaival szorosan magához húzott és puszilgatta a hátamat. – Annyira boldoggá teszel. Tökéletes vagy! – mondta halkan.

- Te teszel engem boldoggá. Soha nem éreztem még ilyet. Tőled lettem teljes és ezért hálás vagyok neked. – mondtam mosolyogva és simogattam karjait.

Miután megreggeliztünk, elkészültünk és elindultunk felfedezni a várost. A toronyhoz inkább taxival mentünk, nem akartam, hogy Jamie túlzottan megerőltesse magát. Csodálatos volt, tényleg szerelembe lehet esni ebbe a városba. Fagyiztunk, beszélgettünk és nagyon sokat nevettünk együtt. Hihetetlen volt ez a pár nap számunkra és nagyon jót tett, főleg Jamie-nek. Féltettem először, de láttam rajta, hogy mintha kicserélték volna. Csak négy napot töltöttünk Párizsban, aztán már indultunk is haza. Eltelt egy hónap, visszamentünk az ellenőrzésre és hála isten, Jamie eredményei tökéletesek voltak. Nagyon boldog voltam és hálás, hogy egészséges. Jamie kezdett visszaállni az addigi életébe szépen lassan. Újabb egy hónap eltelte után, már dolgozott ugyan úgy, edzeni járt és valahogy minden annyira jó volt. Közeledett a harmadik hófordulónk, mikor Jamie üzenetet írt nekem. „Ma egy vacsi nálam? Kéne beszélnünk valamiről." Egy kicsit megijedtem, mert nem tudtam elképzelni, miről lehet szó. Mikor végeztem a munkával, Jamie-hez indultam, sietve. Beléptem hozzá, de sötét volt a lakásban. Lassan a pultra tettem a kulcsot és a kapcsoló után kutakodtam a sötétben. Mikor felkapcsoltam, megláttam egy levelet a pulton. Közel léptem hozzá és láttam, hogy nekem szól. „ Drága Julie, olyan sok mindent kaptam tőled az elmúlt három hónapban, hogy lehet életem végéig se fogom tudni meghálálni, de azért megpróbálom. Menj be a hálószobába. J. „ Elindultam a hálószoba felé, mikor benyitottam mindenhol gyertyák voltak és rózsa az ágyon. Egyszer csak Jamie hátulról megölelt és magához húzott. Csókolgatni kezdte a nyakamat.

- Szia, hát te? Nem vacsizni akartál? – kérdeztem tőle mosolyogva.

- Szerintem bele fér egy kis előétel, te mit gondolsz? – kérdezte sejtelmesen.

- Hát, ha te volnál az előétel, akkor lehet, már nem leszek éhes mire végzünk. – megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam.

- Én viszont már eléggé ki vagyok éhezve. – mondta Jamie és becsukta az ajtót. Elindult felém közben pedig suttogott minden féle ehhez hasonlót. Kezdtem kicsit zavarba jönni, furcsa volt ez hirtelen. – Egész nap arra vártam, hogy végre lássalak, és jól elássam a bajod.

- Jamie, minden oké? – néztem rá nevetve.

- Persze, csak túlzottan kívánlak már reggel óta. – nevetni kezdtem.

- Sajnálom, de így is majdnem elkéstem. – mondtam neki összeszorított fogakkal.

- Hát, majd legközelebb átgondolod, hogy felspannolsz e és ott hagysz, mert most nem foglak kímélni. – Jamie vigyorogni kezdett és várta, hogy beszállok e a játékba. Ezt látva az arcán, felbátorodtam.