Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

10. Fejezet +18

Ültem vele szemben és először megszólalni se tudtam. Jamie a kezemért nyúlt, de elhúztam előle.

- Mióta tudod ezt? – kérdeztem kissé dühösen.

- Számít ez? – kérdezte félve.

- Mióta? – ismételtem újra.

- Egy hete. – mondta Jamie és a földre nézett.

- Ez most komoly? És most tudtad elmondani, hogy holnap elutazol egy hónapra?

- Változtatott volna valamin, ha előbb szólok? – kérdezte és rám nézett. Felnéztem rá és kicsit lenyugodtam.

- Nem. Igazából nem. De jól esett volna, ha szólsz időben.

- Tudom, sajnálom, de azt se tudtam mit akarok és annyira nehéz volt ez nekem is. Nem akarok egy hónapot nélküled tölteni. Majdnem élből nemet mondtam rá, de tudni akartam, te mit gondolsz. Azt mondták, ha akarom a munkát, holnap üljek repülőre és induljak. A repülőjegyet ők megvették, de az utolsó pillanatban is visszamondhattam volna, ha te nem akarod.

- De tudtad, hogy mit fogok mondani, igaz? – néztem rá mosolyogva.

- Igen, mert csodálatos vagy. Tudtam, hogy rá fogsz majd beszélni, mégis alig tudtam össze szedni magam, hogy elmondjam. Kérlek, ne haragudj rám. – odaléptem hozzá és haját simogattam.

- Hogy tudnék haragudni rád? – átöleltem és államat fejére tettem. Jamie nagy levegőt vett és rám nézett.

- Mindent meg fogok tenni, hogy megkönnyítsem neked ezt az időt. Megígérem. És amikor hazajövök, akkor úgy bepótolunk mindent, mint még soha.

- Ajánlom is. – néztem rá nevetve és megcsókoltam.

Másnap reggel korán indult a gép és kikísértem a repülőtérre. Mielőtt beszállt volna, felém fordult és magához ölelt.

- Minden nap hívni foglak és írni és a végén már meg fogsz unni, annyiszor foglak keresni. – mondta, én nevetni kezdtem.

- Soha nem foglak megunni. Főleg ha esetleg írsz majd nekem unalmas perceidben, valami extrábbat is. – rákacsintottam és megcsókoltam. – Vigyázz magadra! Várni foglak itt egy hónap múlva. – megsimogatta az arcom és elindult. Néztem utána és könnycseppek hullottak a szememből. Egészen odáig tartottam magam a kedvéért, de addigra már nem bírtam tovább. Mikor kimentem, felhívtam Sarah-t és elmeséltem neki az egészet. Ő persze nyugtatott, hogy minden rendben lesz és bíztatott a telefonszexre. Bementem dolgozni, de egyfolytában Jamie járt a fejemben, és hogy máris mennyire hiányzik. Írt, hogy megérkezett, hogy elfoglalta a lakást, amit kapott, képeket küldött amerre járt. Örültem minden egyes üzenetének. Én próbáltam élni a mindennapjaimat és az üzeneteibe menekültem, mikor nehezebb volt. Már három hete kint volt és akkor már nagyon hiányzott nekem. Bármit megadtam volna, hogy láthassam.

Egyik este mikor már az ágyban feküdtem, jött tőle egy üzenet. „Alszol már?". Azonnal visszaírtam neki. Innentől egymást váltották az üzenetek, amik eléggé felcsigázták a fantáziám.

„Mi van rajtad?"

„Bugyi és egy csipkés felső."

„Ha most ott lennék veled biztos, hogy már nem lenne rajtad semmi."

„Mond el, mit tennél most velem."

„Lassan lehúznám rólad a bugyit, és a nyelvemmel izgatnálak. Majd mikor már elég nedves vagy beléd dugnám a farkam." Itt felnevettem, mert még nem kaptam ilyen üzenetet tőle.