Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~ 3.4~ Foltozott üst

- Hát végre megvagy, Harry - csendült egy hang a hátunk mögül.

Egyenesen a mágiaügyi miniszter, Cornelius Caramel állt előttük, aki  hajszálcsíkos köpönyeget viselt és igencsak gondterheltnek tűnt.

Caramel a bátyámat a vállánál fogva az ajtó felé kormányozta, míg én szótlanul követtem őket. Odabent, a bár mögött görnyedt, hálóinges alak tűnt fel, kezében lámpással. Tom volt az, a vén, fogatlan kocsmáros.

- Hát megtalálta, miniszter úr? - szólt. - Parancsolnak valamit? Sört, brandyt?

- Esetleg egy teát - felelte Caramel, kezét továbbra is Harry vállán nyugtatva.- És egy különszobát is szeretnénk, Tom - szólt nyomatékosan Caramel.

 Tom a bár hátsó ajtaja felé tessékelte a triónkat.

- Foglaljatok helyet- szólt Caramel. A férfi levetette köpenyét, majd felcsippentette palackzöld öltönynadrágja szárát, és leült a szemközti székre.

- Cornelius Caramel vagyok. A mágiaügyi miniszter.

Újra feltűnt Tom, a kocsmáros. Immár kötényt viselt a hálóinge fölött, s tálcán teát és meleg süteményt hozott. Letette terhét egy kis asztalra, majd nyomban távozott, és becsukta maga mögött az ajtót.

- Szó se róla, alaposan ránk ijesztettetek - szólalt meg Caramel, miközben kitöltötte a teát. - Így elrohanni a nagynénédtől és a nagybátyádtól! Már azt hittem, hogy... No de most már biztonságban vagy, és ez a lényeg.

Caramel megvajazott magának egy süteményt, majd Harry felé tolta a tálat.

- Egyetek, hisz teljesen elgyengültetek. Bizonyára örömmel hallod, hogy intézkedtünk Miss. Marjorie Dursley sajnálatos felpuffasztása ügyében. Néhány órája megtalálták a Sheffieldtől nem messze, ahol egy kémény körül keringett .A véletlen varázsok elhárításáért felelős ügyosztály két munkatársa, és lyukasztásos módszerrel leeresztették Miss. Dursleyt, és módosították a memóriáját. Így a legapróbb emléke sincs az incidensről. Az ügy tehát el van intézve. Spongyát rá, felejtsük el a dolgot!

Caramel úgy mosolygott Harryre a teáscsészéje pereme fölött, mint egy nagybácsi a kedvenc unokaöccsére. Alig akartam hinni a fülemnek. Ennyi lenne? Semmi büntetés, semmi? Nem mintha a bátyám tehetne arról, hogy a nénikénk aljas módon bánt vele.

- Óóó..., biztosan az aggaszt, hogy mit szólt a nagynénéd és a férje - folytatta Caramel. - Nos, nem tagadom, elég mérgesek rád, mindazonáltal készek fogadni téged jövő nyáron - feltéve, hogy a téli és a tavaszi szünetet a Roxfortban töltöd.

Harrynek feloldódott a gombóc a torkában.

- Mindig a Roxfortban töltöm a téli és a tavaszi szünetet - felelte. Caramel  újabb teasüteményt vajazott meg, majd megint hozzánk fordult.

- Akkor hát nincs más hátra, mint kitalálni, hogy hol fogjátok tölteni a szünidő hátralevő két hetét. Ha rám hallgattok, kivesztek egy szobát itt, a Foltozott Üstben, és...

- Egy pillanat - vágott a szavába Harry. - Mi lesz büntetésemmel?

Caramel értetlenül pislogott.

- Miféle büntetéseddel?

- Megszegtem a törvényt! - erősködött Harry. - Azt, ami tiltja a kiskorúak bűbájgyakorlását.

- Ugyan már, kedves fiam - legyintett türelmetlenül a miniszter - azért még nem küldünk Azkabanba, mert felpuffasztottad a nagynénédet! 

Összeráncoltam a szemöldökömet. Ez a hozzáállás cseppet sem illett a Mágiaügyi Minisztériumhoz. 

-  Mindazonáltal, az, hogy megszöktetek otthonról, a jelen körülmények között nagy meggondolatlanság volt!

-Jelen körülmények között?-kérdeztem, mire a miniszter egy pillanatra rám szegezte pillantását. Úgy éreztem ő sokkal többet tud, mint mi ketten együtt véve a dolgok alakulásáról.

-Szabadon jár egy gyilkos.

- Egyél egy süteményt, Harry, addig én megkérdezem Tomtól, van-e egy szobája számotokra.

Azzal Caramel kisietett az ajtón. A testvéremre meredtem, aki összezavarodotton ült a helyén. Nagyon furcsán alakultak a dolgok. Miért várt minket Caramel a Foltozott Üstben? Nem éppen szokásos, hogy a mágiaügyi miniszter személyesen foglalkozik egy kiskorú varázsló kihágásával.

Viszont ez a kiskorú varázsló győzte le Voldemortot, ami miatt úgy tűnik mindenki a lábai előtt hever. Elszorult a torkom, mikor arra gondoltam, lehetőséget adok tudtomon kívül a visszatérésére.

Caramel visszatért, immár Tom, a kocsmáros kíséretében.

- A tizenegyes szoba szabad, számukra - jelentette ki boldogan. - Bízom benne, hogy kényelmes helyed lesz. Még egy apró kérésem lenne: nem szeretném, ha a mugli Londonban kóborolnátok.-mondta komolyan, majd Harryre szegezte a tekintetét és folytatta- Maradj az Abszol úton, és esténként még sötétedés előtt térj vissza a fogadóba. Ugye, megérted? Megkértem Tomot, hogy vigyázzon rád helyettem a továbbiakban.

- Rendben - felelte tétován Harry.  A miniszter megköszörülte a torkát, és hajszálcsíkos köpönyege után nyúlt.

- Hát akkor, én el is búcsúzom. Tudod, rengeteg a dolgom.

- Sikerült már megtalálni Blacket? - érdeklődött Harry.

Caramel ujjai a köpeny csatjával babráltak.

- Tessék? Oh, szóval hallottál róla... Nos, nem, még nem sikerült, de csak idő kérdése. Az azkabani őrök még soha nem vallottak kudarcot... Ráadásul most dühösebbek, mint valaha. Akkor hát, viszlát.

Azzal kezet nyújtott Harrynek.

-További kellemes szünidőt kívánok.-lépett hozzám is, egy rövid kézfogásra, majd rámosolygott a bátyámra, még egyszer kezet rázott vele, aztán sarkon fordult, és távozott. Tom barátságos mosollyal lépett hozzánk.

- Jöjjenek velem - szólt. - A poggyászukat már felvittem a szobájukba...

A kocsmáros nyomában felballagtunk egy csinos falépcsőn. Tom odalépett a tizenegyes számot viselő ajtóhoz, és kitárta előttünk.

A szoba berendezését két elég kényelmesnek tűnő ágy és néhány szépen polírozott tölgyfa bútor alkotta. A kandallóban vidáman lobogott a tűz, és a szekrény tetején...

- Hedvig! - kiáltott fel Harry.

A hófehér bagoly csettintett a csőrével, és leszállt gazdája kezére. Nyx, aki eddig mellette ült, követte a cselekedetét, és ő is leszállt hozzám. Mosolyogva simítottam meg a fekete tollakat.

- Igazán okos baglyok- nevetett Tom. - Még öt perce sem voltak itt, amikor megérkeztek. Ha bármire szükségük lenne, Mr. Potter, mindig állok rendelkezésre.

Azzal a kocsmáros meghajolt, és kiment.

Harry leült a saját ágyára, és a gondolataiba merült. Egyikünk sem szólt semmit, csak némán simogattuk a baglyainkat. Az ablakhoz léptem. Alig hittem el ami történt. Eljöttünk. Harry megszegte a törvényt, és még csak egy ennye-bennyét sem kapott. Biztos voltam benne, ha én tettem volna... Gyorsan elvetettem a kételkedő gondolataimat.

Odakint az addig bársonyos, mélykék ég előbb hideg acélszürke színt öltött, majd lassan arannyal átszőtt rózsaszínbe váltott. 

Elfordultam a kilátástól, és megláttam, ahogy a testvérem eldőlve a puha felületen álomba merült. Odaléptem hozzá. Levettem a szemüvegét, és betakartam. Úgy döntöttem ideje nekem is kipihennem magam.