Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

15. Fejezet

Nagyjából három nappal később tudtuk megnézni a lakást, amit Jamie még New York-ban kinézett nekünk. Nagyon izgatott voltam miatta, de közben féltem is milyen lesz teljes mértékben együtt élnem vele. Volt már pár vitánk, de ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában. Reméltem, hogy nem lesz baj.

A lakás gyönyörű környéken volt, tele fákkal és volt egy medence is a kertben. Jamie arcán azt láttam, hogy nagyon szeretné megvenni. Szinte szárnyalt, miközben az ingatlanos körbe vezetett minket. Volt egy másik érdeklődő is, úgyhogy a hölgy ott hagyott minket és beszélt a másik házaspárral.

- Na, mit gondolsz? – nézett rám Jamie nagy vigyorral.

- Gyönyörű, de bele fér ez? – kérdeztem aggódva.

- Mi a baj? – ránéztem és nagyot sóhajtottam. – Tudom, hogy nem a pénzen agonizálsz igazából.

- Tudod, csak bizonytalan vagyok. – mondtam és körül néztem a nappaliban. Jamie arca komolyabb lett.

- Mibe vagy bizonytalan? Remélem nem kettőnkben.

- Nem, dehogy is. Imádok veled lenni, csak nem akarom, hogy ez az egész, ami van, elromoljon. – aggódva Jamie-re néztem. Ő elmosolyodott és megfogta a kezem.

- Gyere velem. – magával húzott a konyha felé. – Képzelj el egy estét, mikor fáradtan haza jössz, én közben valami finomat főzök a konyhába. Belépsz az ajtón, én pedig megcsókollak és eléd rakom remek főztömet. – elmosolyodtam. Tovább húzott a nappali felé. – Aztán leülünk a kanapéra és megnézünk egy jó filmet kettesben, összebújva. Közben bort iszogatunk. – körbe néztem, majd Jamie izgatott arcára. – Aztán pedig... - megfogta a kezem és a háló szobába húzott. Megállt mögöttem, átkarolta derekamat és a fülembe suttogott. – Hát itt meg... azt tudod. – nevetni kezdtem és felé fordultam. Karjaimat átkulcsoltam nyaka körül és megcsókoltam.

- Ha ez tényleg így lesz, akkor alig várom.

- Így lesz, mert szeretlek, és örökké veled akarok lenni. Most képzeld el, mi mindent lehet egy ilyen szép szobában csinálni. Mi több, az egész lakásban. Mindenhol magamévá foglak tenni. – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. – Szóval mit szeretnél? – kuncogni kezdtem és mélyen a szemébe néztem.

- Azt, amit elmondtál. Téged, mindegy hol, csak téged. – megcsókoltam Jamie pedig ugrálni kezdett örömében. Hangosan nevettem és a nyakába ugrottam.

Aznap este pár ottani barátjával beültünk egy bárba, megünnepelni, hogy megvettük a lakást és így legalább megismerhetem őket végre. Nagyon jó fej volt az összes haverja, nagyon jól elbeszélgettem velük. Jane, nagyon sokat mesélt nekem Los Angeles-ről és felajánlotta, hogy szívesen tart idegenvezetést, ha ráérek. Nagyon jól éreztem magam és sose láttam Jamie-t ennyire boldognak. Bele feledkeztem a nevetésébe, ahogy őt néztem.

- Nagyon szereted őt, igaz? - kérdezte Jane kedvesen.

- Igen tudod, úgy érzem, megtaláltam azt, akit mindig is kerestem.

- Látszik abból, ahogy rá nézel. Szerelemmel, szenvedéllyel, mintha minden pillanatban csak ő járna a fejedben.

- Mert ez így is van. Hallottál a műtétről, ami vele történt nem olyan régen? – Jane bólogatott. – Életem egyik legnehezebb időszaka volt, pedig még alig ismertem. Mégis azt hittem, bele halok ha elveszítem. Aztán volt egy kisebb szünet kettőnk között, de ott megfogadtam, hogy soha többé egy napot sem akarok nélküle eltölteni.