Ellenséges Szerelem /Befejezett\

2.

Reggel 9:23
Ilyen későn sem keltem még fel, mert otthon mindig féltem, hogy anyám megöl álmomban. Apa egy forró kakaóval és egy kis avokádó toasttal.
-A mai programod a be illeszkedés. - mondta.
-Hova illeszkedek be? - szürcsöltem a kakaómba.
-Majd a magán iskolába, de előtte ezt a ruhatárat le kell cserélni. - mondta.
-Mi, miért? Nézdet már? - néztem rá.
-Még nem, de mindjárt megmutatod és eldöntjük, hogy mi marad és mi nem. Legyél szíves 10 órára elkészülni, jön egy stylist és majd vele mész el vásárolni.
-Jó rendben. - sétáltam be a szobámba duzzogva. Felöltöztem és gyorsan megcsináltam a hajam.

Mire készen lettem apám és a stylist végig futatták a gardróbom.
-Rendben Madison, gyerünk menjünk shoppingolni. - csapta össze a tenyerét a hölgy.
-Kérem szólítson Madinek. - mondtam a lépcsőházból lefelé tartva.
-Rendben Madi. Melyikre boltokba szeretnél menni? - kérdezte.
-Nekem aztán teljesen mindegy, ahogy apa mondta csak legyen normális stílusom.
-Eddig is az volt! Én megmondom az őszintét én nagyon szeretem ezt a stílust amit te viselsz.
-Tényleg? - néztem rá csodálkozva.
-Igen, most ezek nagyon is divatos darabok, viszont most mi egy kicsit ráutazunk a classik alap darabokra. - mondta a parkolóházba parkolva.
-Nekem mindegy mit veszünk, csak legyek végre elegáns és szép.
A legtöbb boltba vettünk nagyon sok mindent.

Délután 15:34

-Madi, kellj ki az ágyból, el kell mennünk egy kicsit. - szólt be apa az ajtón.
-Mi van? Hova megyünk? - ültem fel az ágyban.
-Egy ilyen rendezvény szerűségre. Hidd el nekem is annyi kedvem van menni mint neked. - ült le mellém. Beszélgettünk még egy kicsit, majd hívták apát, hogy egy kicsit késésben vagyunk. Gyorsan felvettem az egyik ma vett ruhám. Apával tök jól össze öltöztünk.

Apának ez a kék szett a legjobb ruhája az ilyen eseményekre.

Én ezt választottam. Mondom én, hogy nagyon össze öltöztünk. Beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk. Hamar oda értünk a helyszínre, ahol még senki sem volt.
-Remek, akkor kezdjünk bele! - gyűrte fel az ingje ujját.
-Lolieta gyere ide! - nyújtotta a kezét felém. Mondom én, hogy az olasz vér bennem folyik.
-Mondjad apa. - mondta neki.
-Segítsél már egy kicsit ezeket a fény izéket felakasztani.
-Ne legyél már ilyen béna! Na állj arrébb aztán hozd az asztalokat meg az asztal terítőket! - utasítottam.
-Igen is főnök asszony! - mondta majd ment a dolgára.
-Na ez is kész! - végeztem 10 perc után. Apa is végzett már. Kimentem a ház elé, hogy várjam az embereket. 15 perc után már elkezdtem fázni.
-A kurva anyátokat, hogy nem jöttök én meg itt fagyoskodok. - álltam át az egyik lábamról a másikra. Apa egy kis idő után kihozott egy takarót és egy adag forró csokit. Még egy ideig álldogáltam kint mikorra jöttek a vendégek. Elsőnek valami idős nyuggerek jöttek és a mama mindenre gondolt csak arra nem, hogy apámnak a lánya vagyok. Utolsó sorokban megérkeztek azok az emberek akikba szinte mindenki első látásra szerelmes.
-Jó estét, egy nevet kérnék. - mondtam mert mindenkinél így kellet.
-Waltonék. - mondta egy magas kigyúrt kopasz férfi.
-Thomanson család. - mondta mellettük álló férfi. Kipipáltam a neveket és oda adtam a kis belépőjüket. A két családból mind a kettőt lány kint maradt velem és elkezdtek volna beszélgetni velem, de hát sikertelenül.
-És téged, hogy is hívnak? - nézett rám egy barna hajú lány.
-Madison. - zártam rövidre a témát.
-Aha, én Jayla vagyok, ő pedig itt úgyszintén Madison. - mutatkozott be.
-Örvendek! - köszönt a barna hajú lány is.
-Ti megfogtok fázni, menjetek be! - mondtam, hogy végre ott hagyjanak.
-Am én kértem takarót Marktól. - mondta Jayla, ha jól emlékszem.
-Aha, és te Madison, te nem fázol? - néztem rá.
-Kissé azért inkább bemegyek, akkor te Jayla maradsz?
-Igen maradok. - bólintott.
-Áá jó nézni, hogy a legjobb barátom lánya és az én kicsi lányom ilyen jól kijönnek. - hozta ki apa a pokrócot.
-Mark a te apud? - csodálkozott.
-Valahogy úgy. - mondtam.
-Hallod csajszi nagyon jó életed lehet akkor neked. - mondta.
-Ja aha, biztos. - mondtam.
-Neked mi a bajod? - nézett rám.
-Semmi, csak nincs kedvem most beszélgetni, még egy kicsit új ez a környék és az, hogy itt mindenki ilyen kibaszott gazdag. És képzeld nem arany életem volt ám nekem se. - mondtam majd elindultam befelé.
-Hogy, hogy nem? Nem itt laktál akkor hol? Válaszolj! - kiáltott rám.
-Ahol te sose akarj élni. - mondtam majd bementem. Az összes ember aki bent volt már az asztaloknál ültek és ettek. Kimentem szólni Jaylanak, hogy jöjjön enni. A lány még mindig ugyan olyan helyzetben meredt előre, mint amikor bejöttem. Elindult a lány befelé és én is elindultam a helyemre, ahol szerencsére senki nem ült apán kívül.

20:00

Kereken nyolc órakor apa felment a színpadra beszédet mondani. Egyszer hallgattam meg a beszédjét és hát mit ne mondjak elég klasszul sikerült neki.
-Nem is tudom hogy kezdjem el, talán egy hatalmas köszönömmel, hogy mindenki itt van akit csak meghívtam. Mint tudjuk elég nehéz év volt ez a cég és az én életemben is, hisz elvesztettem a legjobb cimborám. Talán a sors akarta így, hogy hejette jött a lányom. - mondta apa és felhívott a színpadra. - Beszeretném mutatni a lányomat Madisont, ő lesz a kisválalat fő főnöke, ő mellé fogom tarsitani Jayla Waltont és a két fiút. Akinek nem tetszik attól elnézést kérek, de ezt így szerettem volna. Kérlek Walton gyerekek gyertek fel a színpadra. - intett apa nekik. Hogy el fogok-e szállni magamtól? Dehogy is. Ha "főnök" vagyok ha nem én ugyan az a Madison Robertson maradok aki voltam. A buli közben nagyon sokan oda jöttek gratulálni, de nem értem minek, hisz ígyis úgyis apa fogja vezetni a céget még be nem töltöm a 20-at és még talán azon is túl. Én mindig is tudtam, hogy a születés napom nem egy nagy szám, hisz - igen az is ma van- anya mindig azt mondta, hogy egy évvel idősebb lettem, és majd lassan meghalok. Igen nagy pozitívitása volt anyámnak.
-Én kérek egy kis figyelmet az unokahugomnak ma van a születés napja, kérném kinyitni az ajtót. - szólalt meg a mikrofon. Mike nagybátyám szólt bele akit már ezer éve nem láttam.