Isten hozott, Dominik!

210 11 5
                                    

Az élet forrása. A bőség jelképe. Az égi áldás. Sokan így jellemeznék az esőt. A tizenhét éves Dominik jelenleg nem gondolt ilyen dolgokra. Csak némán nézett ki az autó ablakán és figyelte ahogy az ég borús szürkeségbe vált át. Az üvegről visszaverődött tükörképe. Egy barna szemű fiú sötétbarna, már-már fekete hajjal nézett vissza rá. Pár pillanattal később már meglátta a vízcseppeket az ablakon, melyek kínzó lassúsággal apró patak formájára hasonlítva folytak össze. Dominiknek erről a Gaja szurdok jutott eszébe, ahová mindig elmenekült a rohanó világ elől. A szurdok szorosan Székesfehérvár mellett húzódik, ahol a fiú lakott. Belegondolt, hogy pár órával korábban még ott sétált kedvenc zenéit hallgatva a napsütésben és nézte az elúszó faágakat, amiket dühében dobált bele. Most pedig az A1-es autópályán vészesen közeledik Salzburg felé a szakadó esőben. Szeme sarkából oldalra nézett és csendben figyelte a sofőrt. Édesapja az autóba szállásuk óta alig szólt hozzá, csak meredten figyelte a vizes utat. Csalódott lett Dominik. Most korainak érezte a külföldre való költözését, ám pár hónappal ezelőtt mégsem töltötte el őt szorongással Salzburg gondolata. Itt volt az ideje, hogy a saját kezeibe vegye a sorsát. Úgy érezte, hogy a város labdarugó csapata nagy jövőt tartogathat számára, hiszen nagy álma volt, hogy elismert focista lehessen, mint ahogyan szinte az összes fiúgyermeknek. A foci a minden. Azonban a többi gyermekkel ellentétben Dominik sok dolgot vont meg magától csak azért, hogy elérhesse céljait. Édesapja a legnagyobb szeretettel tárta karjait fia felé, hogy felsegítse őt az idáig elvezető lépcsőfokokon. A fiú gondolatmenetét az irányjelző kattanása szakította félbe, amitől bent akadt a levegője. Sóhajtás kíséretében hunyta le szemeit, amikor az autó motorja leállt. Szemeit lesütötte, nem mert ránézni édesapjára, aki mély levegőt véve szólásra nyitotta ajkait.

- Dominik, fiam. Tudom, hogy most kétségbe vagy esve, de nem kell félned semmitől. Te is tudod, hogy a kitűzött céljaid elérésének érdekében ezeket a nehéz lépéseket meg kell tenned. Nagyon jó képességű gyerek vagy, aki előtt sikerekben gazdag pályafutás áll. Nyitottnak kell lenned, bármennyire is nehéznek tűnik. Most új környezet ölel körül téged, ami már ettől a perctől fogva a tiéd és tegyél róla, hogy olyan legyen, amilyennek mindig is szeretted volna. Ne fordíts hátat a világnak - emelte egyszem fiára tekintetét hosszú órák után.

- Kössz, apu - érkezett a válasz lemondó hangnemben.

Kiszállva az autóból megcsapta Dominik arcát a hűvös téli szél. Nagy levegőt vett és apja után eredt, aki az akadémia bejárata felé igyekezett. Belépve az épületbe kellemes meleg fogadta.

- Jó napot kívánok! Miben segíthetek? - bukkant fel szinte a semmiből egy recepciós hölgy, aki hatalmas mosoly kíséretében üdvözölte a vendégeket. Dominik megszeppent, a nő hadart. Nem volt hozzászokva az igazi német beszédhez hiába volt magántanára.

- Jó napot! Én Zsolt Szoboszlai vagyok, és ő itt a fiam Dominik, a csapat új középpályása - húzta ki magát hősiesen a rangidős.

"Nyomod fasz" - gondolta magában, miközben alig bírta ki, hogy ne nevesse el magát hangosan apja kínos viselkedésén.

- Szia, Domi! Üdvözöllek nálunk! - emelte rá a húszas éveiben járó nő a tekintetét. - Én Alexa Friedrich vagyok, kérlek hadd vezesselek titeket körbe! - pördült meg, s elindult a bejárattól enyhén balra található folyosó irányába. - Az órarended pontos részleteit majd a szobádban találhatod, de elárulhatok annyit, hogy elég változatosra sikerült. A társaidhoz hasonlóan lesz olyan napod, amikor délelőtt lesznek óráid egy privát gimnáziumban, délután pedig edzésre kerül a sor, ellenben adódnak olyan napok, amikor ez a sorrend teljesen megváltozik. A menedzsered kérésére szinte bármikorra beszúrhatod a magánóráid, amiket igényeltetek. Most először megmutatom, hogy merre találod a szobádat s a későbbiekben pedig a főbb helyszíneket, aztán pedig kedvedre tehetsz egy nagy felfedező túrát itt az akadémián! - Dominik csak hálásan bólogatott és telefonjáért nyúlt, hogy jegyzetelni tudja a főbb tudnivalókat.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Dec 27, 2022 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

philophobiaWhere stories live. Discover now