Ventus mintha tudta volna, hogy ma éjszaka fel fogok bukkanni az istállóban. Még szinte be sem léptem az ajtón, máris türelmetlen horkantást hallatott, mintha azt mondta volna: Késtél. Odaléptem a deres csődörhöz és megdörgöltem bársonyos orrát.
- Mit szólnál egy holdfényes vágtához? - kérdeztem a lótól, miközben kinyitottam az állása ajtaját. Nem szeretett idebenn ácsorogni, de a bál után muszáj volt becsukni, mert nem értékelték, hogy egész éjszaka fel-alá rohangált a városban.
Pillanatok alatt feldobtam rá a nyerget és a kantárt, aztán már vezettem is kifelé. Miközben elhagytuk az istállót, megjelent egy lovász lámpással a kezében. Biztos hallotta, hogy valaki idebent tartózkodik, de mikor meglátta, hogy csak én vagyok az, vissza is ment oda, ahonnan előkerült. Ismertek még a régi szép időkből.
A csődör hátán végigügettem a kihalt főutcán, egészen a kapuig. Éjszakára leengedték a rácsokat, bezárták a kijáratot, és kizárólag Rayan vagy Baltazár engedélyével lehetett kinyitni, vagy esetleg valamelyik másik magas beosztású kastélybelivel. Ha viszont jól ismertem Rayant, akkor kérés nélkül gondoskodott erről, és nem is tévedtem. Mire odaértem az Északi Kapuhoz, vagy másik nevén a Belenus Kapuhoz, az már nyitva állt előttem. Biccentettem az éjjeli őrnek, miközben ellovagoltam mellette. Amint kiértem a széles földútra, Ventus vágtába ugrott, és megindult az erdő mentén.
A csődör szinte hangtalanul száguldott az éjszakában, követve a fák vonalát. Sem ő, sem én nem szerettük az utat követni, és sokkal csendesebben lehetett mozogni a fűben, mert elnyelte a patája dobogását. Bár szerettem volna minél előbb megtalálni a házat, minden erőmmel igyekeztem visszafogni Ventust, mert nem lett volna jó, ha túlerőlteti magát. A hosszú, kemény vágta Silváig eléggé megterhelte, és a végére a régi sérülése is befolyásolta a járását, ami nem volt jó. Az elmúlt napokban volt ideje pihenni, és az enyhe sántítása teljesen megszűnt, de nem lett volna okos most egyből esztelenül galoppozni hagyni. Hajlamos volt úgy tenni, mintha semmiféle sérülés vagy fáradtság nem érhetné.
A templom meglátogatása és a bál között volt bőven időm térképeket tanulmányozni Regulus ezen részéről, ahol Faithe szerint Amélia háza állt. Pontosan nem lehetett megállapítani a helyét, de az erdő és a határ között kellett lennie valahol, szóval a legjobb, amit tehettem, hogy követem az erdőt, hátha így rábukkanok a házra. Ha az istenek végre úgy döntenek, hogy a kedvemben járnak, akkor reggelire vissza is érek a kastélyba. Csakhogy engem az istenek sosem kedveltek.
ESTÁS LEYENDO
A mély titkai
Fantasía~ A Varázskövek sorozat első része ~ Marea három éve maga mögött hagyott mindent, amit valaha ismert, azóta a túlélés az egyetlen célja. Rayant hamarosan hercegsége királyává koronázzák, de a fiú nem érzi, hogy méltó lenne a feladatra. Brandt nem sz...
