Nem Csináltam Semmit! (BEFEJEZETT)

18.

Ez a lány vagy egy jós, vagy valaki elmondta neki. Összezavarodva ültem és próbáltam felfogni, hogy mi van. Szóval ez a lány tudja mit csinált a nővére?
-Elizabeth Smith. Örülök a találkozásnak. -mutatkoztam be én is. -Miből gondolod, hogy a testvéred érdekel? -kérdeztem.
-Abbey sokszor tesz...m-meggondolatlan dolgokat. -válaszolt. Amikor azt mondta, hogy meggondolatlan, habozott. Mire gondolhatott először?
-Mit értesz meggondolatlan alatt? -húzta össze a szemöldökét Nam.
-A-azt értem, hogy nem gondolkozik. Hirtelen cselekszik, nem gondolva a következményekre. Tudnotok kell, hogy Abbie sok dolgon ment keresztül az elmúlt egy-két évben. -válogatta meg a szavait Alisa. Elhallgatott és nem mondott mást, egyértelmű volt, hogy nem fogunk tudni többet kiszedni belőle. Összenéztem a fiúkkal, és megrántottam a vállam.
-Köszönjük, hogy elmondtad ezeket. Ha bármi eszedbe jutna, hogy mi baja van velem, csak hívd ezt a számot. -nyújtottam oda Suga névjegyét. Még a kocsiban zsebre vágtam néhányat. Ne is kérdezzétek miért. Alisa félénken átvette, mi pedig elhagytuk az iskolát.
-Valamit nem mond el. -szólalt meg Tae. Egyetértően bólogattunk, nyilvánvaló volt, hogy valamit titkol.
-Na és most? Hogyan tovább? -kérdeztem meg őket. Reméltem, hogy azt mondják, hogy hazamegyünk.
-Mindenki hazamegy. Jelenleg nincs jobb ötletem. -jelenti be RM.
-Egyébként honnan van meg a névjegyem? -kérdezett rá arra dologra amire nagyon nem akartam Yoongi. Most mondjam azt neki, hogy 'ja hát a kocsidban találtam, és lenyúltam néhányat'?! Kétségkívül furán hangzana.
-Találtam... a.... kocsidban. Gondoltam jól jöhet. -a gondolataimban már a falba vertem a fejem. Összehúzott szemmel nézett rám, de aztán csak megvonta a vállát és tovább ment. Nagyot sóhajtottam és utánuk szaladtam.

Otthon fáradtan terültem el az ágyamon. Visszagondolva végül Yoongi hazahozott, ezért nem kellett buszoznom. Elsőre azt hittem ott hagy. Smooky felugrott mellém az ágyamba, és pedig felé fordulva kezdtem el simogatni.
-Miért dobog úgy a közelében a szívem? Miért nem tudok úgy tekinteni rá mint a többiekte? -suttogtam neki. A macska mindentudó szemekkel rám nézett, aztán elfeküdve élvezte a hasvakarást.
Ezekután a hetem viszonylag nyugisan telt. Piton kiakadt amiért kétszer is kihagytam a büntetőt és felcipelt az igazgatóhoz. Persze miután közöltem velük, hogy a BTS-el töltöttem mindkét délutánom, még az igazgató(!) kért bocsánatot. Ezt nem teljesen értettem, mivel egyértelműen én voltam az aki hibázott, de végül csak elküldött. Aztán úgy tartottam igazságosnak, ha a többi napon leülöm a büntető órákat. Egyre közeledett a szombat amit már nagyon vártam! Végre a barátaimmal össze tudunk ülni és zenélni egy kicsit. Semmi komolyra nem kell gondolni, és mindannyian csak hobbiként csináljuk. Meg persze mert jó buli együtt zenélni. Szóval ez az ami életben tartott a héten. A BTS -el nem igazán találkoztam, és ez jobb is volt így. Volt időm gondolkozni azon, hogy mit is érzek pontosan Suga iránt. Három nap alatt sikerült rájönnöm beismernem magamnak, hogy szeretem. Nem tudom mióta, és hogyan. Már csak azon izgulok, hogy nézek ezek után a szemébe. Eldöntöttem, hogy bevallom neki, és nem leszek az a szánalmas lány aki titokban epekedik utána. A dolgot Vasárnapra tervezem, mert akkor szabad vagyok, és mert hétfőn valami hülyeség miatt nem kell menni. Így át tudja gondolni, és nem fogja azonnal a pofámat bámulni. És ez igaz rám is. Úgyhogy pénteken már azon gondolkoztam, hogy mit is mondjak akkor. Nem akartam úgy odaállítani, hogy figyi amúgy szerelmes vagyok beléd, és örülnék, ha viszonoznád az érzéseimet! Szóval sokat gondolkoztam rajta, és őszintén nem jutottam túl sokra. Mindig arra jutottam, hogy ha random benyögöm neki, az jobb. Az sokkal inkább én, mintha mrgtervezném a szövegemet. Érdekes lesz a hétvégém az egyszer biztos...