Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~3.5~ nyári szünet III.

Másnap délben sikerült felébrednem. Harry még aludt, így úgy döntöttem, írok egy-egy sort a barátaimnak a helyzetről. Elsőként Dracot tájékoztattam, aki a bagolyfordultával már választ is küldött. Felháborítónak tartotta a nénikém viselkedését. Felajánlotta, hogy a szünet hátralévő részét is töltsem náluk, de visszautasítottam, mivel szerettem volna a testvéremmel is időt tölteni.  Miután jócskán kifárasztottuk Nyxet a gyors oda-vissza leveleinkkel írtam a többieknek is. Tudtam, hogy Theodor és Blaise épp együtt nyaralnak Olaszországban az utóbbi nagyszüleinél, ezért az Ő levelüket későbbre raktam, míg Daphne és Astoria levelét előre. 

Az írás után, hogy kinyújtóztassam magam lementem a fa lépcsőn, ahol Tom nagy mosollyal fogadott.

-Jó napot Miss Potter! Kipihente magát? 

-Jó napot Tom. Köszönöm, igen. Az ágy nagyon kényelmes volt. Ebédeni szeretnék, és vinnék is fel a bátyámnak is.

-Természetesen. Mit szeretne enni? Borsó levest? Sütőtök levest? Esetleg egy kis steak, sült csirkét? Egy kis pudingot?

-Köszönöm Tom, azt hiszem sütőtök levest kérnénk, és steaket. 

-Rendben, felvitetem a szobájukba, ha elkészült.-mosolygott Tom, mire én is mosolyogtam. Úgy döntöttem visszamegyek a szobába. Harry még mindig aludt, ezért az ablakhoz telepedtem, és olvasni kezdtem az Átváltozás, és átváltoztatás A-Z-ig könyvemet, amit Narcissa adott nekem kölcsön. Épp a baglyok átváltozásáról olvastam, mikor a bátyám mocorogni kezdett.

-Sie...

-Szia Harry. Nemsoká jön az ebédünk. Sütőtök levest és Steak-et kértem, remélem megfelel.

-Persze. Köszönöm. Te mióta vagy fent?-kérdezte, miközben megkereste a szemüvegét, és az orrára tette.

-Körülbelül egy órája.-mondtam, és ekkor halk kopogás hallatszott. Az ajtóhoz léptem, ahol egy kedvesen mosolygó boszorkány állt, egy kis tolós kocsit tolva maga előtt.

-Jó napot! - köszöntem, mire még szélesebb lett a mosolya

-Jó napot Miss Potter. Meghoztam az ebédjüket. A ház ajándékaként bátorkodtam egy kis sajttortát is hozni.

-Hálásan köszönjük.-mondtam, miközben átvettük az ételeket. A boszorkány rövidesen elköszönt, mi pedig szoba közepén lévő szőnyegre telepedve enni kezdtünk. Nem szóltunk egymáshoz, csak ízleltük a finom ételt. Eddig nem is éreztem, hogy ennyire éhes vagyok. Az utóbbi időben nem éppen tudtunk rendesen enni otthon. Mindig csak a maradékból kaphattuk egy-egy tányérral, és az se volt éppen tele szedve. Vernon bácsi nem mert minket saját kezűleg bántani, de minden lehetőséget megragadott, hogy sanyargasson minket valahogy. Dühös lettem, ha a rokonaimra gondoltam. Sosem értettem, miért gyűlölnek minket ennyire. Nem tehettünk arról, hogyan születtünk. Ezt nem lehet befolyásolni, ahogy az ember bőrszínét, vagy a szeme állását, normális esetben.

-Sie? Itt vagy?-lóbálta meg a kezeit előttem a bátyám, mire megráztam a fejem, és elhessegetve a gondolataim próbáltam rá koncentrálni.

-Persze, mondtál valamit?-mosolyogtam rá. Zöld szemei kutatóan meredtek az arcomra, de nem sikerült belém látnia. Szerencsére gyorsan el tudtam rejteni a gondolataimat előle.

-Csak annyit kérdeztem, mit szeretnél csinálni a maradék időben? Hátra van még egy majdnem egész hónap az iskola kezdésig.

-Hát, amíg a háztársaimnál nyaraltam, megcsináltam az összes leckémet, de ha gondolod átnézhetjük együtt. Ezenkívül fogalmam sincs. Minél hamarabb be kellene szereznünk a könyveinket az idei tanévre.