Default Title - Write Your Own

4. fejezet:a kirándulás

Aria szemszöge:
Este nem igazán bírtam aludni
nagyon felzaklatott Esther. Minden tökéletesen ment ameddig nem beszéltünk. De megpróbáltam nem ezen törni az agyam.

Így elmentem a grillbe tanulni mivel Stefan és Damon mind2-en bekattantak és megint leállíthatatlanul veszekedtek amikor elhagyitottam őket egymástól Damon engem is megakart ölni Stefan tud magára vigyázni és Damon sosem ölné meg őt így stefan elküldött engem amíg nem higgad le Damon

*Nem sokkal rá nagyon bele merültem a tanulásba amiből csak egy ismerős hang szakított ki felnéztem és Kol ált előttem*

Helló!
~mondta vigyorogva majd dobta le magát  az elöttem lévő székbe~

Szia!
*miközben kimondtam vette is el előlem a jegyzeteket megnézni*
Polgár háború érdekes!
*dobta vissza elém*
*amire én elpakoltam a jegyzeteket azzal a szándékkal hogy majd később tanulok*
-És hogy hogy itt vagy?
-Damon megőrült. Te?
-nyomasztó volt fivéreim társasága.
És volna kedved elmenni innen?
-persze, hova megyünk?
-Az még melepetés
*mosolygott rám kol-osan*

*Erre eltakarta szemeim és megkérdezte *
Készen vagy?
*én csak bólogattam mosolyogva*

*felkapott és vámpír gyorsaságal oda is vitt nem sokkal rá oda is értünk óvatosan le tett és levette kezeit a szememről*

Egy nagyon magas hegyen voltunk ahonnan Mystic Falls-ra lehetett látni
-ez nagyon gyönyörű, nem is tudtam erről a helyről~mondtam a tájon csodálkozva majd rá mosolyogtam kol-ra~
-Hát a te látványodhoz nem ér fel de tényleg jó hely
*én csak rá mosolyogtam válaszként*

Ezután csak le ültünk és beszélgettünk
*az egészet végig mosolyogtam és nagyon jó kedvem volt*
- mesélj magadról!
*kérleltem*
-hogy mi?*nevetett*
-mesélj magadról te már ismersz de én még téged nem.
-rendben, és mit szeretnél tudni?
*mosolygott tovább*
-például a vámpírra válásod előtről bármiről.
-rendben hát...
*és elmesélt mindent  a legboldogabbaktól a legmélyebbikig is*
Egy pár óra után úgy döntöttünk visszamegyünk amikor kirakott jutott eszembe még valami. Épp hajtott volna el de aztán utána szóltam
-Várj, Kol!
Amire autómatikusan megált
-igen?*pillantott rám kérdően*
Mondanom kell valamit de nem itt.
-Gyere szálj be
*hajtott el *
-És mit akartál mondani?
-...Nem csak a te meghívásod miatt voltam a bálon. Hanem az anyátok magához hivatott és segítséget kért ahhoz hogy megöljön mindnyájotokat. Igent mondtam neki de csak azért hogy tudjak nektek segíteni
*mondtam egyre hevesebben mert féltem hogy Kol megharagszik amit úgyvéltem hogy úgy is van mert ahogy folytattam annál dühösebb volt*

A mondandóm végére beleütött egy hatalmasat a kormányba.
*amire te hirtelen össze rezentél *

*kicsit próbált lenyugodni mielőtt megszólalt *
-nyugi ne félj téged sosem bántanálak  nem rád haragszom és jól tetted hogy bele egyeztél itt a számom *********** hívj ha van valami új infód. Elmondta hogy hogy tervez megölni minket?
-igen, összekötött titeket egybűbájjal Finn segítségével ha egyikőtök meghal mind meghaltok.

-tudhattam volna az a #### mindig szervezkedik valamiben.
*lett még idegesebb és kezdte még idegesebben és csúnyább szavakkal illetni bátyját *

-kol nyugodj le! Kérlek!
*közben simogattam a karját*
-ne haragudj, nem akarom hogy félj tőlem csak ennyi év után még most is meglepp hogy mekorra egy talpnyaló is Finn!
-Nyugi, nem félek tőled csak nem szeretném hogy miattam légy ilyen dühös.

*én próbáltam nyugtatni őt de úgy láttam mint ha inkább magába folytotta volna a haragját miattam mint hogy lenyugodott volna*
*Az út többi része csendben telt el*
Majd megált a házunk előtt és kiszáltam
-Szia köszi hogy haza hoztál~ köszöntem el tőle~
-szia nincs mit majd akkor hivj!
-oké

Amikor bementem nem akartam senkivel beszélni mert bántott a dolog  tudtam hogy mennyit jelent ez a saját ikremnek és még is a mikaelsonoknak mondam előbb mint neki. Szerencsére nem voltak otthon így felmentem a szobámba és próbáltam elterelni a figyelmem zenével,tanuláss,és még varázsolást is próbálgattam több mint 150 év után nem a régi a gyakorlatom a mágiával az ellégé lekötött viszont ki is fáradtam így nem sokkal rá el is aludtam.

Már aludtál amikor hajnali 1-kor megcsörrent a telfonod
-helló?~mondtad álmos hagnon~
-szia Aria tudnánk találkozni?
-Kol? Hajnali 1 van én már aludtam!~mondtam felháborodva de meg mindig álmosan~
-tudom sajnálom de fontos lenne
-valami baj van?~kérdeztem aggódottan~
-Ami azt illeti anyánk tervének megakadályozásábba segítehetnél.
5 perc és ott leszek érted
*mondta majd rakta le a telefont*
Értékeltem hogy jön értem mert tényleg fáradt voltam vezetni. És hát nem mindenkinek van extra életei
5 perc múlva tényleg itt is volt próbáltam a lehető leghalkabban kimenni és sikerült is.

Amikor ki értem annyit láttam hogy Kol vár neki támaszkodva a kocsijának
-szia
-szia bocsi hogy most hivtalak de tényleg fontos.
-tudom értem és semmi baj
Majd nyitott ajtót előttem és én be ültem
Az út nagyjából csendben telt el mivel fáradt voltál és ezt Kol is tudta

Amikor oda értettek egy nagy gyönyörű ház fogadott. Belülről is csak azt tudom mondani róla. Bent várt még rám 3 másik ősi fivér Elijah, klaus és Rebekah
Az összes tekintett rám irányult
Amire én csak zavarba köszöntem
-helló *közben halottam Kol nevetését mögőlem*
Majdnem egyszerre egy kis eltéréssel köszöntek vissza
Mire helyett foglaltam a kanapén

-és mi az oka hogy ide hívtattok?-kérdeztem-
Te fogod megtörni a kötőbűbájt
-mondta klaus-
Persze egy kérdés volt kérlekkel a végén ~helyesítette ki Klaus-t Elijah~
-Természetesen segítek. Egy feltéttelel.
-Csak hogy kedvesem nem vagy épp alukudozható helyzetben ~mondta a hybrid~
-Szerintem pedig igen tudod a varázslatokban az a szép hogy mindig van kiskapu, feltudom oldani a kötést de az is lehetséges hogy csak 1 embert hagyjak rajta.
-ezt fenyegetésnek kéne vennem?~mondta klaus olyan klausosan jelezve hogy bármelyik pillanatban megtudna ölni~
-inkább csak figyelmeztetésnek.
-és mit szeretnél a kötő bűbájért cserébe?
-hagyd ki a bátyjáimat ebből az egészből eléggé tönkretetted már Stefant
-ó szóval te is épp oly hű Salvatore névhez. Nem hiszem hogy lehetsegés elég jó móka volt vele gyilkolni.~mondta mosolyogva~
~Húztam rá gúnyos mosolyra a szá
jelezve hogy nem értékelem a poénjait~
-Nik elég lesz természetesen be fogja tartani  ugye Nik? ~és vetett a szöszi vámpír halálos pillantásokat bátyja felé~
-Persze de ha csak próbálkozol is valahogy ellenem vétkezni egyből kitépem a torkodat világos?
-nem fogok.~mondtam olyan nyugodtan mintha ez csak természetes volna~
Kol éppen akkor jött le mert felment a szükséges dolgokért az igéhez.
*nem sokkal rá már fel is oldottad a kötést*
-sikerült?~kérdezte Elijah~
-Igen ott voltam amikor kötötte a bűbájt csak visszafelé kellet mondani.
-És honnan tudjam hogy nem versz át? *kérdezte Klaus a szokásos paranoijával*
-Nik ne legyél már ennyire paranoiás csak segíteni akart.
-nem tudom, talán átvertelek talán tényleg csak segíteni jöttem döntsd el melyikben hiszel.~mondtam semmit mondóanb~
-Nos köszönjük ha van valami amivel meghálálhatjuk akkor nyugodtan mondja.~mondta az öltönyös fivér~
-Nagyon szivesen. És köszönöm de elég ha a fivérjük be tartsa a szavát.
Erre csak bólintott és mondta egyszerűen.
-befogja tartani erről gondoskodom
Erre én is csak bólintottam
Majd fel áltam és mondtam
-köszönöm de nekem már mennem kell úgyhogy viszlát
-Várj majd hazaviszlek~szólt utánam kol~
De amikor kinyitottam az ajtót hatalmas vihar volt odakint.