A védelmező maffia +18 (szünetel)

V

Dominico szemszöge:

Miután le ült a lábaim elé a srácok nevetésben törtek ki amin csak elmosolyodtam mert szegény Everly nem tudta hogy min nevetnek ennyire..

-Én nemtudom hogy melyik részén nevettek, de ez a kávé baromi rossz. Íztelen és még keserű is. -Most komolyan leszaroztad az egyetlen kávét ami itthon volt? Hát behalok ezen a nőn.Imádom hogy ennyire őszinte. Tényleg szar ez a kávé de nemtudok mit csinálni, így is alig van időm itthon lenni nem hogy még a kávéra is figyeljek.

-Hát kislány én már most imádlak! -Amint ezt Xavier kimondta nagyot néztek Everlyre aki ha jól gondolom mosolygott.

-Apropó az a kávé amibe az előbb bele ittál, Dominico őfelsége kedvence.. -Erre mindannyian felnevettünk mert ezt Everly nem tudta,de nem is baj. Ideje lesz már kávét IS váltani. Nagyon gondolkozott valamin, ezért nem akartam kizökkenteni a gondolkodásából.

Felállt velem szemben, és furcsán méregetett gondolom azt várta hogy ordítsak vele amiért leszólta a kávémat. Nagyon körbemérte a terepet,és ha jól gondolom a kutyás karám felé nézegetett, csak ne engedje ki őket. Amennyire elmélkedett,olyan gyorsan is szólalt meg, amin picit meglepődtem. 

-Ha ilyen szar kávét iszol,teljes mértékben megértem hogy miért voltál velem ma olyan kis ellenszenves a tárgyalásnál. -Rám kacsintott ezen kijelentése végén,ami miatt nemtudtam már megállni hogy ne rántsam magamhoz.

-Ez a kávé tényleg szar, de amíg nincs itthon másik addig ezt isszuk! -Meglepődöttségében rám mosolygott, ezért kapva az alkalmon oda hajoltam a füléhez és bele suttogtam,.

-Gyönyörű vagy drágám.. -Erre a kijelentésemre amilyen gyorsa csak tudott elpirult ami nagyon jól állt neki. A srácok pedig ÚÚZ-tak mint a 6 évesek. 

-Köszönöm.. -Elhajolt és rendezte a sorait, és elindult nekem háttal.

-Arra inkább ne menj! -Szólt utána Daniel

-Mert? -Éllel a hangjában kérdezte Danieltől de a választ már nem várta meg, mert nyitódott az ajtó..

Amilyen gyorsan csak tudtunk felálltunk szinte 1 emberként de késő volt mert a két kutya erőteljesen futottak be az ajtón és teperték le Everly-t.

-EVERLY!! Üvöltöttem a nevét,hátha nem tépték szétt a kutyák.

Mindenki futásnak eredt az ajtó felé,de mire oda értünk furcsa látvány fogadott minket. Everly háttal ült a kanapénak dőlve, az ölében pedig a két kutya. Puszilgatták és nyalogatták össze-vissza. Bevallom kicsit megörültem hogy nem tépték szétt de nem szeretem őket a lakásban!

-Édeseim de kis cukik vagytok -Hallottam meg Everly édes hangját,ahogy a kutyákhoz beszél és simogatja őket. 

Muszáj vagyok megszólalni,vagy nemtudom mitcsinálok. Féltem hiába nem az enyém ez a nő, de ezek a kutyák simán széttéphették volna.

-Hála isten hogy nem esett semmi bajod! -Szóltam Everlyre de cseppet sem hatottam rá, mert el volt varázsolva a kutyákkal.

-Te főni! -Szólított meg Daniel amire kénytelen voltam rá figyelni.

-Mondd Daniel -Rá vezettem a tekintetem amire belekezdett a mondandójába.

-Ezek nem ember ölő kutyák? -Kérdezte tőlem Daniel amire dühös pillantásokkal jutalmaztam.

Daniel óvatosan közelített Everly felé, de nem igazán ment közelebb. Így sem szereti őket, és a kutyák sem őt. 

-Hogy nem téptek szétt téged? -Kérdezte tőle Mason,de nem válaszolt.