2035 van és Brookhaven városa virágzik. Az élet ragyog, az emberek boldogok és a Slayer Iskola is tökéletesen működik. A városban az éjszaka során egy gyenge villanás lett látható. A fény fehér és alig észrevehető. A fény elmúltával egy lány sétált el és a lány neve Bloom Mikaelson.
Bloom 7 éve halt meg, hogy élete árán megmentse Johnt. Bloom egy tribrid erejű természetfeletti ami azt jelenti, hogy boszorkány, vérfarkas és vámpír ereje van. Bloom útja John háza felé vezette, de az ajtóban kiabálásra lett figyelmes.
-Hogy lehetsz ennyire önző?-kérdezte mérgesen és hangosan Petra.
-Önző?! Egy egész városra kell gondoljak mindennap! Itt aki önző lehet az te vagy!-vágott vissza John.
-Rohadj meg! Elviszem innen Bruce-t és elhagyunk téged! Amúgyis folyamatosan elhanyagolsz minket!
-Nem viheted el a fiam! Slayer vér van benne!
-Nem érdekel! Holnap beadom a válópert és már itt sem leszek!-mondta Petra és felment a hálószobába.
John tombolni kezdett és úgy döntött, hogy sétálni megy. Az ajtó kinyitásakor Bloomot látta meg aki mindvégig hallgatózott.
-Szia John!-köszönt Bloom egy kínos mosollyal.
-Bloom?! Mégis hogy lehetsz te itt?-kérdezte meglepetten John és szemei kikerekedtek.
Bloom és John aztán egy sétára mentek és leültek az egyik padra.
-Szóval, hogy lehetséges ez?-kérdezte John kíváncsian.
-Nem tudom! Egy kapu nyílt meg előttem amin keresztül láttam a várost. Bementem és idekerültem. Többet nem tudok.
-Értem. Akkor ez egy rejtély.
-Úgytűnik! Egyébként mi volt ez a vita?
-Petrával manapság sokat veszekszünk. Jobb is, hogy elválunk holnap. Egyedül Bruce miatt sajnálom a dolgot.
-Megértelek. Mi a helyzet a Slayer Iskolával?-kérdezte Bloom.
-Minden évben sok új diák érkezik. Lili remek tanár és Blaine pedig jó igazgató volt csak úgyérezte neki valami több kell. Ez persze érthető, hisz két éve megölték a fiát. Azóta Jake az igazgató.-mesélte John.
-Hát az durva! Na de ami a legfontosabb. Hogy van Sissi, a húgom?
-Egy kisvárosban él. 7 éve láttam utoljára. Sajnos nem tudom mi van vele.
-Értem. Akkor meglátogatom!-mondta határozottan Bloom.
-Rendben de rádférne egy kis pihenés. Holnap majd útnak indulsz de most késő van.
-Talán elfelejtetted, hogy egy tribrid áll előtted.
-Meglehet. De az is lehet, hogy csak jót akarok neked.-mondta John.
-Na jó! Megszállok egy hotelben.-mondta Bloom.
Bloom el is ment egy hotelbe ahol kivett egy szobát. John aznap este még sétált egyet és utána ment el haza. Otthonában a kanapén aludt és ott töltötte az éjszakát.
Másnap reggel John és Petra elintézte a válást és Petra elvitte Bruce-t magával. John lánya, Lili odament apjához és csevejbe kezdett vele.
-Sajnálom, hogy ez lett a vége! Jó kapcsolatnak indult.-mondta Lili.
-Én is! Az élet sajnos nem mindig fer a jó emberekkel.-mondta John és bánatosan a házába ment.
Lilihez odament a férje, Jake Winters.
-Sajnálom apukád! Jobbat érdemelne!-mondta Jake.
-Tudom. Az élet sajnos nem kedvez mindenkinek.-mondta Lili.
A szállodában addig Bloom mindent összepakolt. Szuvenírként elrakta a szálloda függönyét, mert állítása szerint különleges színe van, holott az csak egy átlagos barna függöny. Bloom kicsekkolt a hotelből és az ajtóban meglepetés várta.
-Szia tesó!-mondta könnyes szemekkel Sissi.
-Sissi!-mondta Bloom és könnyek közt megölelte testvérét.
-Annyi mindent kérdeznék de csak szimplán örülök, hogy életben vagy!
-Engem viszont érdekel, hogy mi történt veled?
-Carllal egész jól megvoltunk de nagyon unalmas alak lett. Tavaly dobtam és azóta világot látok. Az erőm pedig Petránál van de csak a boszis része.
-Sebaj! Visszatudom neked adni a teljes tribrid erőd.-mondta Bloom.
Bloom megérintette Sissi vállát és adott neki a saját erejéből aminek köszönhetően Sissi ismét tribrid lett. John eközben otthon egy képet néz magáról és fivéréről Blaineről. Két éve nem látták egymást Blaine fiának haláleste óta. Azóta nincs hír róla és Szofiról.
-Merre jársz Blaine?-tette fel magában a kérdést John.
Blaine tartózkodási helye ismeretlen. Több helyen írnak rejtélyes vámpírtámadásról de nevet nem írnak hozzá. Korthán, a város aminek lakossága egykor csak vámpírok voltak, veszélyesebb, mint valaha. Az ott maradt vámpírok kevesebben lettek, mint az ott élő halandók. Ez nekik egy dolgot jelent, ami pedig a rengeteg vér. Éjszaka egy csapat vámpír becsalt a sikátorba egy nőt és körbezárták.
-Ide a véreddel!-mondta az egyik gonoszul.
-Vacsoraidő srácok!-mondta egy másik vámpír.
-Mit akarnak? Pénz kell?-kérdezte félve a nő.
-A véred kell!-mondta egy újabb vámpír és megmutatta a nőnek a vámpírfogait.
A sikátor bejáratánál ekkor egy suhanás lett hallható. Ez a suhanás a vámpírfutásnak a hangja volt. A vámpír csapat fülelni kezdett és készen állnak a támadásra. Az egyik ekkor váratlanul összeesett és ezután a többi is. A nő aztán arra lett figyelmes, hogy a tető felől kitépett szívek hullanak le az egyik sarokba és egy jó landolással Blaine leugrott a nő elé.
-Menjen innen és felejtse el az estét!-mondta Blaine mélyen a nő szemébe nézve és ezzel megigézte őt, amit muszáj teljesítenie, így a nő elfelejtett mindent.
Egy vámpír azonban élve maradt és félve néz Blainere.
-Te voltál az! Te szúrtad le karóval a fiamat! Miért tetted?-kérdezte a vámpír felé lépve Blaine.
-Ártani akartam neked! Dicsőséget jelent megölni Korthán vámpírkirályát. Azonban te nem voltál otthon és ezért a gyereket öltem meg.-mesélte a vámpír.
-Köszönöm az őszinteséged!-mondta Blaine, majd kitépte az utolsó vámpír szívét is.
Szofi ekkor egy zsepivel sétált a sikátorba Blainehez.
-Végeztünk?-kérdezte Szofi és átadta a zsebkendőt Blainenek.
-Igen, végeztünk! Mehetünk haza!-mondta Blaine és megtörölte a kezét.
Szofi aztán Blainenel elindult hazafelé Brookhavenbe. Blaine este John ajtaján bekopogott. John ajtótnyitott és boldogan néz öccsére.
-Helló tesó!-mondta Blaine egy vigyorral.
-Szia Blaine!-köszönt John.
A fivérek aztán megölelték egymást és John behívta Blainet a házába, majd beszélgetni kezdtek.
YOU ARE READING
Megváltottak
VampireA Slayer fivérek élete sokban változik egy nagy esemény után. Magánéletük megváltozik és több mindenben lesz részük. A könyv során megtanulják milyen igazából szerelembe esni és hogy mennyire fontosak azok akik körbevesznek.
