Csak egy csepp

A sᴢᴇᴍ

2023.01.01

Az alvó Megumi mellett ébredek. Miután magamra kapom a pizsamám, kikászálódom az ágyból, és halkan benyitok Nobara szobájába. Kíváncsian kukucskálok be a félhomályba. Ahogy azt sejtettem, a lány összebújva alszik Yujival. Vigyorogva nézem őket egy ideig, aztán egy ásítást követően a fürdőszobába slattyogok.
Miután elkészülök, lemegyek reggelizni.
A konyha felé érve egy finom illat csapja meg az orromat.

-Jó reggelt!-köszöntöm a szőke férfit, és megnyalom a szám szélét.-Mit készítesz?
-Tamagoyakit-feleli szűkszavúan.
-Ú, az finom!
-Nem neked készítem.

Lehajtom a fejem, és igyekszem szomorúnak tettetni magam, de Nanami nem könnyű eset.

Nem vesz be semmit.-Én a helyedben nem próbálkoznék.
-Ahj, de rohadt éhes vagyok! És az egyik kedvenc kajám!
-Van más is, nem csak ez. Rengeteg műzliszelet van. Meg még tegnapról maradt hal.
-Hal. Persze. Pont azt fogok enni reggelire. A műzliből meg már elegem van.
-Hát az a te problémád. De mint mondtam ebből nem kaphatsz.

Kénytelen vagyok más módszerhez folyamodni...

-És kinek csinálod?
-A-az nem fontos!-vágja rá egyből. Erre egy "úúúúúúúú" hangot hallatok.

Úgy döntök, hogy inkább békén hagyom őt, és békésen leülök a kanapéra, várva az eseményeket. Vajon ki lehet az a szerencsés?

-És, hogy vagy?
-Jól, köszönöm. De mi ez így hirtelen? Sosem akartál még csevegni velem. Á, szóval így akarod kihúzni belőlem, hogy-
-Ó! Már tudom kinek készül ez a finomság! Ő majd biztos ad belőle!

Ebben a percben apa be is sétál az ebédlőbe. Látszólag nagyon örül valaminek.

-Jó reggelt, helló apa! Mizu? Miért vigyorogsz? Történt valami jó dolog? Mondjuk...tegnap? Este...?
-Jó reggelt! Hát ami azt illeti több dolog is történt.
-Na! Mond már!-türelmetlenkedem.
-Nos az van, hogy Itadorit lehet nem fogják kivégezni. Lenne egy küldetés, amit teljesíteni kellene ahhoz, hogy ne öljék meg. 3 pontból állna. És ti is vele mehettek. Aztán az utolsó feladat az csak rajta áll. Több információt egyelőre nem tudok.
-Ajánlom, hogy sikerüljön neki!
-Biztos menni fog, én bízom bennetek.
-Hmm, ez tamagoyaki?-szagol bele a levegőbe apa, és odasétál Nanamihoz.

Igaz nem ismerem olyan jól az apámat, de mégis fura látni, hogy érzelmeket táplál egy másik pasi iránt, aki viszonozza is a szerelmét.

-Ti együtt vagytok?

Nagy csend honol a szobára. Csak pár perc múlva kapok választ; Nanamitól egy nem-et és apától egy igen-t. Apa kissé sértődötten néz a szőkére.

-Értem. Hát akkor én most megyek is..

Mielőtt bárki bármit is mondhatna, kisprintelek a helyiségből. Könnyedén berontok Megumi szobájába, és lehuppanok mellé az ágyra.

-Hahó! Megumi!-keltegetem, és gyengén megrázom a vállát.-Ébredj!

Mivel még erre sem ébred fel, lemászok az ágyról, megkerülöm, és a kék szemű fiú elé guggolok. Pofon csapom szegényt, amire végre felriad.

-Jesszus Miku, mi van?!
-Yujit nem fogják megölni!
-Miért gondolták meg magukat?-nyugod le egy kicsit Megumi, s azzal én elmesélek mindent.
-Naaa! Egy kis több lelkesedést kérek!-ráncigálom meg a pólóját.-Tudom, hogy örülsz!
-Persze, hogy örülök! Csak még reggel van!-morogja, és magára húzza a takarót.

•
01.03.

Elérkezett Itadori napja. Most már egytől egyig minden részletet tudunk. Az első napon, az-az ma, egy szemet kell keresnünk. Fogalmam sincs, hogy milyen szemet kell megtalálni, csak azt tudom, hogy nem lesz egyszerű. A sámánokat nem úgy ismerem, mint akik leegyszerűsítik a dolgokat. Ők inkább bonyolítják az életedet.

Nagyon széles úton járunk, körülöttünk sivatagi táj van mindenhol. Ahogy egyre közelebb érünk a sziklás hegységekhez, minél több neon lila pillangó tűnik fel.

-Ne lélegezzetek mélyeket!-adom ki az utasítást.-A lepkék egy jellegzetes illatot árasztanak, amit ha sokáig érzel, és mélyen az orrodban marad, akkor elájulsz tőle.
-Hát akkor húzzunk bele, mielőtt még mindannyian örökálomba zuhanunk.

A vízesesés alatt ugrálva nagy nehezen átkelünk a sziklákon, és következik a kövi akadály. A Neonváros.
Nem tudom, hogy jöhet egymás után ilyen különböző vidék, ne tőlem kérdezzétek.

Tehát a Neonvárosról azt kell tudni, hogy sötét, és csak a neonos falak, meg persze a lámpák adnak fényt. A lakók többsége már rég elhunyt, de így is sokan vannak. Senkiben sem szabad megbízni, itt egyszerűen nincs olyan lény, aki ne próbálna téged átverni.

-Ezek átkozók, de gólemeknek is hívják őket-magyarázom a többieknek.-Ha nem lenne egyértelmű, az átkok teremtették őket. S most elszaporodtak.
-Hát azt látom-horkant fel Nobara.
-Egyébként ők ártalmatlanok, szóval nem kell megijedni.
-Ki mondta, hogy megijedtem?
-Ó, elnézést, őfelsége nem fél semmitől!

Játékosan meghajolok előtte, és megcsókolom a kézfejét, ahogy a vámpírok szokták a másikét.

-Hogy fogjuk itt megtalálni a szemet?-veszi figyelmen kívül Yuji az idétlenkedésemet.

Látszólag nagyon komolyan veszi a feladatot. Na nem mintha én nem venném komolyan! Csak szeretek bolondozni... Jujj... Ez gáz, hogy még ilyen helyzetben is tudok hülyéskedni. Meg kell komolyodnom!

-Nem kopoghatunk be minden házba, hogy; Helló! Van itt valahol egy bizonyos szemgolyó?
-Szerintem benézhetnénk kajáldákba például vagy kocsmába esetleg. Lehet, hogy tudnak valamit-veti fel az ötletet Megumi.
-Jó ötlet. De talán nekem kéne beszélnem. Belőletek semmilyen negatív energia nem árad, és az átkozók nem állnak szóba halandókkal, különösen nem sámánokkal.
-Oké, akkor menjünk!-mondja Yuji, és elindulunk kocsmát, éttermet vagy szórakozó helyet keresni. A lényeg, hogy olyan helyet keresünk, ahol sokan vannak.

•

Már több, mint hat helyen voltunk, de még mindig nincs nálunk a szem, se semmilyen nyomunk, amin elindulhatnánk. Mégis hol lehet az a rohadt szemgolyó?!? Kezdek ideges lenni...!

-Most mi legyen?
-Nem tudom.
-Talán kereshetnénk még más helyeket...

Mást már nem is hallok a tanakodásukból. Csak egy dologra tudok fókuszálni; arra az ismerős alakra a messzeségben.

Hosszú fekete haj...
Éjfekete szem...
Kedves mosoly...
Karcsú alak...
...annyira tökéletes, hogy az már túlzás. Kezében egy kerek tárgyat forgat, és felém néz. Valahogy érzem, hogy azt akarja, hogy menjünk oda, de én mégsem mozdulok. És nem is szólok barátaimnak, csak sóbálvánnyá válva állok, és pislogás nélkül meredek a nőre. Hogy kerül anyához a szem?