Holnap

2.fejezet A holnap előtt túl kell élni az éjszakát

 ,,Megtanultam mi az a félelem.Nem kellett hozzá,több ,mint fél nap apuci oltalmazó tekintete nélkül és a kis hajszálvékony üveggömb ami körülvett megrepedt ,majd darabjaira hullott."

(Rosemaire)

A Nap már megtette útjának felét az égen mikor Axel végzett az iskolában.A kapu előtt egy AudiA4-es állt. Mindenki tudta ,hogy az a kocsi Rosemarie-ért jött .Axel ajka kaján mosolya húzódott és elsétált a kocsi mellett. A két gozzila aki benn ült feleslegesen várt,mert Rosee az Ezüst vér banda vendégszeretetét élvezte .A kis cellaszerű pincébe egy-két napsugár szökött be felmelegítve Rosee hideg bőrét. A legérdekesebb elfoglaltság, amit itt tudod csinálni az az volt, hogy összeszámolta hány bogárral,pókkal és rágcsálóval van összezárva. Unottan feküdt el átmeneti ágyán és hosszú barna hajával kezdett el szórakozni. Már ötödszörre fonta be és bontotta ki sikeresen összekócolva haját mikor a zárba egy kulcs kattant és kinyílt. A pillanat tört része alatt ült fel és kíváncsian mérte fel a számára ismeretlen srácot:

 ·         Te nem Tom vagy-csúszott ki szájából a legelső gondolata. A fiú kék tekintete perzselte a lány halványbarna bőrét.

·         Be kell érned velem, amíg Tom a dolgát, végzi .

·         Úgy se volt valami érdekes társaság.A nevem Rose

·         Tudom-vágta rá ridegen Axel és leült a horgász székre, amit még Tom nyomott a kezébe

·         Téged ,hogy hívnak?

·         Nem tartozik rád

A lánynak hamar leesett, hogy nincs barátkozós kedvébe új ,,cellatársa”.Értelmetlen csacsogásba kezdett vágyairól,álmairól ,korlátjairól és céljairól. Mikor kimerítette a témát belekezdett szomorú történetébe, hogy mennyire féltik stb….Axel örült ,mert ha valamiben igazán jó volt az a kocsi lopás és a hallgatás..Nem értette ,hogy Rosemarie miért hisztizik .Ő apja elvesztése után bármit megadott volna pár féltő szóért vagy a biztonságérzetért,de apja holtteste szinte még ki sem hűlt mikor az ajtóba megjelent Tom és közölte a családdal ,hogy két választásuk van.

·         Hé figyelsz te rám? –zökkentette vissza a valóságba Rose hangja . Axel két ujjával megdörzsölte orrnyergét és kettő nagyot pislogott.

·         Persze ,hogy figyelek.

·         Akkor válaszolnál a kérdésemre?

·         Milyen…-mielőtt visszakérdezhetett volna újra lövések zaja törte meg a csendes,nyugodt környezetet. Axel felpattant és szélsebesen a vasajtóhoz sietett előrántva fegyverét.  –Maradj itt –suttogta,de hangja így is magabiztosnak és parancsolónak hatott .

·         Nem mintha el tudnák menni innen- zörgette meg láncát védence. Axel odadobta neki a lánc kulcsát.

·         Ha nem én vagy Tom jönnénk vissza…akkor fuss el. Rosemariet megrémítette, hogy az előbb még oly nyugodtságról sugárzó szempárba, most mélyről fakadó düh és elszántság tombolt.Némán bólintott és a fiú már el is tűnt az jtó mögött. Lépteit még hallotta egy darabig ,de aztán teljesen magára maradt kétségeivel és egy számára ismeretlen érzéssel.Axel egy macska ügyességével és egy gepárd gyorsaságával jutott el a pincétől egészen a dolgozószobáig .A dolgozószoba volt a több ,mint ötven kamera központja. Minden egyes képernyőt alaposan megvizsgált. Tom jól kiképzett és imádott kutyái a kertkülönböző területein hevertek holtan,de magát a férfit nem látta, sehol ami ebben a helyzetben jó hírnek számított. Zsebében rezegni kezdett nem éppen új mobilja. Elővette és a törött képernyőn keresztül elolvasta a rövid ,de annál célratörőbb üzenetet