Párhuzamok

21. rész

Fanny és Harry a roxmortsi, számukra ugyanolyan roxforti napon elkerülték egymást a délelőtt. Lupin szobájában találkoztak aztán. Fanny hamarabb odaért, hiszen ő tudatosan oda tartott, miután nem találta sehol kereszttestvérét. Harry csak arra sétált, és Lupin éppen akkor nézett ki az ajtón. Úgy döntött beinvitálja a fiút, aki nem ellenkezett.
-Épp most érkezett meg a kákalag, amit a következő óránkra rendeltem-mondta a professzor Harrynek.
-A micsoda?-kérdezte a fiú, miközben belépett.
-Nagyon csúnya szegényke-rázta meg a fejét felhúzott orral Fanny.
Harry elmosolyodott, és amikor meglátta a zöld, hegyes szarvú, ronda lényt, amint az akvárium falának nyomta pofáját, Fannyt megszégyenítően fintorgott, és fenyegetően nyújtogatta hosszú, vékony ujjait, igazat adott a lánynak.
-Valóban nem egy szépség-bólogatott Lupin. -De legyőzni könnyű lesz.
Fanny ismét az akváriumra nézett, és a kákalagra nyújtotta a nyelvét. A lény is így tett. A lány szájtátva, csodálkozva nézett Lupinra és Harryre, majd mindannyian elnevették magukat.
Ez után szó esett Harryék órájáról, a következő téma pedig a dementorok lettek volna, ám azt egy kopogás zavarta meg. Piton professzor lépett a szobába Lydiával az oldalán.
A jelenlévők és az érkezők is meglepődtek, mindenki számára volt, akire nem számított. Harryt Piton belépte, Lupint az, hogy Lydia is vele tartott. Fannyt a tény, hogy Piton és Lydia akarhatnak valamit Lupintól. Piton nem számított rá, hogy másokat is talál itt, főleg nem a két griffendéles diákot, Lydiát meg az, hogy Fanny nem Roxmortsban van a barátaival.
Perselus Piton egy serleget, és benne valami keserű szagú, füstölgő bájitalt tartott a kezében, amit Lupinnak hozott. Egy gyors párbeszéd után a mardekáros lány és a bájitaltant tanító professzor elhagyták a szobát.
Fanny felállt.
-Köszönöm, hogy itt lehettem, Lupin professzor-mosolygott a férfira. -Szia Harry-köszönt el a fiútól is, és magyarázat nélkül kisietett.
Úgy gondolta, megint megpróbál Lydiával egy beszélgetést kezdeményezni. Egy nyári szünetnyi távolság hátha elég volt a lánynak ahhoz, hogy most újra beszélgethessenek, ha csupán néhány mondatot, akkor annyit.
Gyors léptekkel haladt utánuk, ám ahogy egyre közelebb ért és szállt el a magabiztossága, úgy lassított. A csendes folyosón azonban nehéz volt hangtalanul lépkednie. Az előtte járók szinte tökéletesen egyszerre fordultak hátra.
-Van valami oka annak, hogy éppen ezen az folyosón közlekedik, White?-kérdezte Piton gyanakodva, miközben felvonta a szemöldökét.
-Én csak... Szeretnék beszélni Lydiával, ha lehet...-nézett fel a tanárra bizonytalanul.
-Lehet-fonta keresztbe a karjait Piton; úgy tűnt, nem tervezte otthagyni a lányokat. -Ez magának a beszélgetés?-mosolyodott el gúnyosan, amikor Fanny fél perc után sem mondott semmit, csak a fejét kissé lehajtva billegett, a sarkáról a lábujjaira helyezve a testsúlyát.
-Én úgy gondoltam, hogy...hogy csak vele...-nyelt nagyot idegességében a magyarázat után, és remélte, hogy a férfi nem fogja leszidni vagy ismételten megszólni.
Perselus Piton lenézett Lydiára.
-Jól leszek-erősítette meg a lány a ki nem mondott kérdést, és eloszlatta a professzor kételyét, aki bólintott, majd szinte repülve hagyta el a folyosót pillanatok alatt.
Fanny sóhajtott.
-Szóval? Mit szeretnél mondani?-kérdezte Lydia.
-Csak megkérdezni, hogy vagy, és hogy telt a nyár?
-Megvagyok és eltelt.
-Értem-bólintott Fanny.
Nem akart mesélni addig, amíg Lydia rá nem kérdez, tartott attól, hogy ha nem így tenne, dicsekvésnek gondolná.
-Olvastam az újságban, hogy te hol voltál-mondta neki Lydia, mintha csak a fejébe látott volna.
-Igen-mosolyodott el-, nagyon jó volt. Egyiptom igazán varázslatos, bár elég meleg van ott. Viszont a piramisok és a fáraósírok szerintem neked is tetszenének.
A mardekáros lány elhümmögte, hogy "Lehet...", miközben bólogatott.
-Hogyhogy nem mentél le Roxmortsba?-kérdezte aztán Fanny Lydiát.
-Ezt én is kérdezhetném tőled.
-Nem kaptam rá engedélyt anyától.
-Szomorú-vont vállat Lydia, és úgy tervezte, hogy otthagyja a griffendélest, ám végül meggondolta magát. -Akkor most ráérsz-jelentette ki. -Gyere-intett Fannynak, és elindult.
-Hová?-követte őt a lány.
-Majd meglátod. Fogd fel halloweeni ajándékként-engedett meg egy apró, ravasz mosolyt.
-Ajándék? Halloweenra?-ébredt fel Fannyban a kíváncsiság. -Akkor csak a kisgyerekek szoktak kapni csokit.
Lydia megvonta a vállát.
-A nagylányok, még ha jókislányok is, mást kapnak.