Utódok Átírva [Befejezett]

14

Lizi szemszöge

Ez egy különleges nap lesz. Ma van a koronázás. Ahol a komiszok elakarják lopni a varázs pálcát. Nem tudom eldönteni hogy mit kéne csinálnom. Ki kéne maradnom az egészből, hisz Mal valahogy úgyis a mi oldalunkra fog állni, mert szerelmes Benbe, vagy meg kéne akadályoznom és ezért álmodtam azt amit? Egyáltalán igazi volt az amit akkor láttam? Mi van ha Mal sosem állna a mi oldalunkra? Mi lesz hogy csak úgy tudom megvédeni a birodalmat ha én cselekszek?
Másrészt mi lesz a tervemmel? Nem tudok egyszerre elszökni a szigetre, és itt lenni hogy megakadályozzam a komiszokat. Kikéne találnom erre valamit. Oké, tudom hogy későn kezdtem el gondolkodni de, épp Jackkal voltam elfoglalva. Tudom, és én sem vagyok büszke rá. De azt hiszem életemben először szerelmes vagyok.
Visszatérve a problémára nincs túl sok választásom. Ott kell lennem a koronázáson. Már el szökni sem tudnék. Null-huszon-négy nyüzsög valaki körülöttem, most épp a ruhámon végzik az utolsó simításokat.
A koronázás után viszont Jack-kel vissza fogunk menni a szigetre a könyvért. Előtte pedig megmentjük a világot. Ez biztos.

A koronázás helyszínén már minden nemes ott volt. Mi anyáékkal kint, a templom előtt vártuk hogy Ben és Mal megjöjjenek. Előtte még váltottam pár szót Jack-kel, de neki el kellett foglalnia a helyét a bandája mellett.

Mal szemszöge

Ma lesz Ben koronázása. Ma feloldom a szerelmi varázslatot Benről, és ezzel a tündérmesém véget ér. Ellopjuk a pálcát és odaadjuk anyámnak. A Szívkirálynő kéréseit sajna nem tudtuk teljesíteni, de igazából ez engem nem is nagyon érdekel.
Épp Ben-nel ülünk egy hintóban, és a koronázás helyszínére tartunk. Evie által tervezett ruha gyönyörű de én nem tudok boldog lenni. Bár ez lényegtelen. Az a fontos hogy anya büszke legyen rám.
Ideje oda adnom neki a sütit.
- Mal! Felveszed a gyűrűmet? - Kérdi tőlem meghitten Ben.
- Öhm most nem. Szerintem lecsúszna az ujjamról. De ne szomorkodj mert hoztam neked valamit! - Átadtam Bennek a dobozt amiben a süti volt. - Majd későbbre, amikor kell az erő. Szénhidrát hogy bírd napot.
- Nagyon kedves vagy, de én nem várok. - Mondta és megette a sütit.
- Ne! - Kiáltottam.
- Nagyon finom. - Mondta.
- Öhm, és jól érzed magad? - Határozottan kezdtem aggódni. Határozottan.
- Hogyne. - Ha most hat a varázslat, és ki szeret belőlem akkor mindennek vége. Rájön arra hogy mi csináltam, és mindannyiunkat börtönbe fog csukatni.
- Úgy érzed hogy... Öhm... Még mindig szeretsz? - Kérdeztem. A tervünk dugába dől, ha rájön. Anya tombolni fog.
- Nem tudom. Vagyis... Adjunk időt a szerelem elleni bájitalnak. Jó? - Először fel sem fogtam mit mond.
- Oké. - Kellett pár perc hogy értelmezni tudjam. - Várj mi? Ben erre a reakciómra csak elnevette magát.
- Tudtál róla? - kérdeztem rá.
- Mármint a varázslatról? Igen, tudtam. - Ez most jó vagy rossz? Végülis eddig nem vetett börtönben, akkor elvileg jó. De lehet csak kíváncsi volt hogy mikor oldom fel...
- De... Én megtudom magyarázni.
- Nem, nyugi értem. - Érti? Már hogy értené? Ha értené akkor börtönbe csukna. - Belém zúgtál, de én Audrey-val voltam. Úgy érezted hogy csak így van esélyed. Jól mondom?
- Igen. Teljesen. És... Mikor jöttél rá?
- Az első randin. Az elvarázsolt tó szüntette meg a hatását. - Magyarázta. Tessék? Olyan rég?
- És, azóta csak színleled? - Kérdeztem? Féltem, sőt egyenesen rettegtem a válaszától. Ha tényleg azóta színleli, akkor az összetöri a szívem. A fiú erre csak megcsókolta a kezem.
- Sosem színleltem. - Mosolyog Ben rám.
- Ohhh. - Még akartam valamit mondani, de megérkeztünk. Kiszálltunk a hintóból, és felsétáltunk a templomig. Mindenki minket éljenzett. Pontosabban Ben-t. A templom bejáratánál Ben átadott engem a szüleinek, mellettük pedig Lizi is hogy ott állt.
Próbáltam bocsánatot kérni a tegnapi miatt, de nem egészen sikerült. Ben beszélt a szüleivel akik biztatták egy kicsit, majd Lizivel volt ilyen fura tesós pillanatuk.
Ahogy elfoglaltam a helyem a tündérkeresztanya közelében, Lizi és neki pár barátja mellett, a szívem egyre hevesebben kezdett el dobogni. Felnéztem Carlos-ra, Evie-re Hay-re és Lucas-ra akik viszonylag szomorúan és megviselten bámultak.
Aztán belépett Ben az ajtón. Hangulathoz illő zene ment. És mindenki meghajolt ahogy Ben besétált a templom közepére. Még utoljára egymásra mosolyogtunk, én pedig felkészültem arra hogy ez volt az utolsó ilyen sokatmondó pillantásunk, amiért annyira oda vagyok. Azt az érzést keltette bennem ez a pillantás mintha lenne valaki akinek tényleg fontos vagyok.
A tündérkeresztanya és Ben szülei köszöntötték egymást, majd a tündérkeresztanya levette a király fejéről a koronát és ezt Benére tette. Egyre csak a pálcát bámultam és azon gondolkoztam, hogy hogy fogom megszerezni. Utána levették a védő kupolát a pálcáról és ezt a tündérkeresztanya a kezébe fogta.
- Esküszöl, hogy igazságosan és könnyörületesen uralkodsz Auradon népe fölött, amíg te leszel a király? - Kezdte el mondani a tündérkeresztanya Bennek hogy mit kell megfogadni. Tudtam hogy ekkor kéne oda ugranom és kitépnem a pálcát a tündérkeresztanya kezéből, de egyszerűen nem szánt rá a sors.
- Igen, megesküszöm rá.
- Hatalmas megtiszteltetés, és öröm hogy megáldhatom az új...
A tündérkeresztanya nem tudta befejezni a mondandóját mert valakik a pálcát kitépte a kezéből. Csakhogy ez a valaki nem én, nem Lizi és nem is vamelyik komisz volt.
Mindenki halálra rémült, Jane pedig egy csóvát lövellt ki a pálcából, ami lyukat vájt a templom tetejére. Sőt, akár azt is eltudtam képzelni hogy egyenesen a szigetet védő burkot is elérte.
- Gyermekem mit csinálsz? - Kiáltotta tündérkeresztanya.
- Majd én gyönyörűvé varázsolom magam! - Válaszolta Jane.
Ekkor én odarohantam, és kiszedtem Jane kezéből a varázspálcát.
A szemem sarkából láttam hogy Eviék elkezdtek lerohanni az emeletről, Lizi pedig szinte kővé dermedve bámul engem, de végül elindult felém.
Jane elfutott, Ben pedig elém ugrott.
- Mal add a pálcát!
- Maradjatok ott! - Lizi és Ben kivételével mindenki hátrálni kezdett.
- Mal semmi baj. Minden rendben. - Próbált Lizi lecsillapítani.
- Azt mondtam maradjatok ott!
- Én meg mondtam neked! - Kezdte Audrey, de a pálcával együtt felé léptem, mire elhallgatott. Közben a többiek is mellém értek.
- Induljunk Mal. - Szólt Lucas.
- Jön a bosszú tette hozzá Jay.
- Tényleg ezt szeretnéd Mal? - Nézett rám Ben, könyörgő tekintettel.
- Nincs más választásunk Ben! A szüleink... - Kezdtem volna de Lizi közbe vágott.
- A szüleink már döntöttek! Nekünk pedig nem kell őket követnünk skacok! Ha szeretnétek lehettek jók. Én is az vagyok. Nem a szüleink szabják meg a sorsunkat! Kaptatok egy esélyt hogy jók legyetek! Most még megfontolhatjátok!
- Rajtatok a sor hogy döntsetek. - Tette hozzá Ben.
Végig néztem a tömegen, Ben szülein és akkor már tudtam mit akarok. Oké, mit szépítsem a dolgokat! A csókunk óta tudtam hogy mit akarok.
Jó akartam lenni, és Ben mellett akartam maradni.
Csak eddig nem hittem el hogy ez lehetséges.
- Szeretnék jó lenni. - Motyogtam könnyes szemekkel.
- Az is vagy!
- Honnan tudhatnád? - Kiálltottam.
- Onnan... Onnan hogy hallgatok a szívemre.
- Én is azt szeretném tenni.

Jelentem 2 rész + egy epilógus maradt hátra 🥰🥰