Ritter és az ezüsterdő kutyái

A macskakirály

- Menjetek be nélkülem! –kiáltotta Ritter és ellenfelének rontott. A nindzsa eb gyors volt, de kis ellenfele szintén és így közé és a másik három jövevény közé állt.
-Vigyázz magadra, fiatalúr! –kiáltotta Ritternek aggódva Pearl úr, miközben apró mancsaival átment a kastély félig nyitva lévő vaskapuján. Sebes, Silver és Pearl úr sikeresen bejutottak a kastélyba. Az előcsarnok hatalmas volt. Középen egy lépcső állt, két oldalt hosszúkás gyertyatartók álltak. A termet szépen megfaragott oszlopok tartották. Minden tiszta por volt, mintha több száz éve nem járt volna senki benne.
-Merre, Pearl úr? –kérdezte Silver, miközben szemeivel pásztázta a termet, nincs-e mégtöbb ellenség.
-Fel a lépcsőn, parancsnok úr. –jött a válasz. –Siessünk! Itt valami nincs rendben! –folytatta mondandóját Pearl úr.
-Remélem Ritternek nem esik baja. –aggódott Sebes és visszanézett a bejárat felé.
-Nyugi, a fiú egymaga legyűrt egy hordányi nagyra nőtt patkányt! –jelentette ki büszkén Silver.
-Kérem jöjjenek már! –nyávogott a macska és igyekezett fel a lépcsőn.
Sebes még egy pillanatig bámult a kapu felé, majd aggódó tekintettel rohant a többiek után a lépcsőn. Fent az emeleten vörös szőnyeg vezetett előre, a falon emberekről készített képek függtek. a folyosót gyertyák világították meg. Pearl úr nagyon sietett, és nem vette észre hogy egy árny követi őket egy ideje. Egy közepes méretű terembe értek, ahol a földön macskák hevertek. A bútorok szanaszét hevertek, mintha egy vihar söpört volna végig a helységen.

-Ez borzalmas. Ki tehette ezt, az a nindzsa kutya? –nyávogott méltatlankodva Pearl úr.
-Még élnek, csak eszméletlenek. –mondta Sebes, miután megvizsgált néhányat a földön fekvő macskák közül, aki elegánsan festettek még fekve is. Jól ápolt szőrük volt.

-Köszönöm, Sebes kisasszony. –lélegzett fel Pearl úr.
A teremből három ajtó vezetett tovább. A középső ajtó egy nagyobb méretű fajajtó volt, félig nyitva, ahogy minden a kastélyban. Két oldalán díszes aranyszobrok álltak egy tartón. Ülő macskákat ábrázoltak.
-Gondolom, egyenesen megyünk! –mondta Silver.
-Igen, a következő terem a trónterem, ahol Leo a nagy... -fejezte volna be Pearl úr, de egy árnyék csapódott elé, amitől ijedtében hatalmas nyávogott.
-Csak ne olyan hevesen! –jött az árnyék gazdája. Egy fekete farkaskutya keverék volt, aki szintén kardott tartott a szájában, mint az az eb, akivel a bejáratnál találkoztak.
-Egy újabb nindzsakutya? –kérdezte Silvertől a kis lánykutya.
-Igen, Sebes. Többen is vannak.
-Áh, szóval legyőztétek, Ryu-t. Hihetetlenül hangzik. –mondta a nindzsa és vicsorgott, főleg Silverre.
A három jövevény egymás nézve elmosolyodott, mert tudták, hogy a nindzsa rosszul tudja, mert Ritter foglalkozik a társával. Silver tudomásukra hozta a tekintetével, hogy menjenek tovább, Sebes és Pearl úr összenéztek, majd bólíntottak. Mint a szélvész, elviharzottak a nindzsakutya mellett, mielőtt az akármit is mondhatott volna nekik.
-Hogy az a? Ezek gyorsak! –hüledezett a nindzsakutya.
-Nem csak gyorsak, hanem erősek is! –kiáltotta Silver és a nindzsának rontott, akinek a csapástól kiesett a szájából a kard.
-Umff...ki a fene vagy, te? –morogta az árnyékharcos.
-Silver, az északi fény. Feketevillám falka 2. osztag főparancsnok.
-Wow! Szép név és titulus. –jött a válasz ellenfelétől.- Lássuk mire vész vele? Az én nevem Kuro. –folytatta a mondandóját és visszavette a szájába a kardját.
-Ha legyőzlek, elmondod, hogy miért használsz emberi tárgyakat? –kérdezte Silver miközben fellobbant a harci aurája.
-Természetesen. Én mit kapok, ha legyőzlek, parancsnok úr? –kérdezte Kuro némi szemtelenséggel a hangjában.
-Olyan nem lesz, hogy te legyőzöl. Ugyanis...én vagyok a legerősebb parancsnok a falkámból! –kiáltotta Silver és farkas őseinek vonyító hangjával ellenfelének rontott. Sebes és Pearl úr is hallotta, hogy mi történik mögöttük. Sebes nem örült, hogy eggyel több társáért kell aggódni, de most már csak ő maradt, ha újabb ellenfélre akad. Nem tartotta erősnek magát. Gyorsnak gyors volt, de harcban csak azt tudta, amit az öregebb, tapasztalt ebektől tanult az Otthonban. Pearl urat viszont mindenképp meg akarta védeni. Néhány emberi páncélzat mellett haladtak el. Pearl úr szólt, hogy mindjárt odaérnek a trónterembe.
-Már nincs sok hátra, kisasszony! –mondta vidáman a macska.
-Örülök, csak a fiúknak ne essen baja. –aggódott Sebes.
-Nem lesz baj. A kölyökre 100 éves garanciát vállalok, a parancsnok úr meg nem olyan, hogy egy ilyen furcsa alak ellen veszítsen. –magyarázta futás közben Pearl úr.