Madison Robertson egy igen rossz életbe született bele, amit se szülei és osztály társai sem könnyítették meg. Amikor már feladata volna életét közbe szólt a szerelem és a boldogság.
Közelebb mentem, de nem hagyta, hogy hozzá nyuljak. -Nolen szívem gyere ide! - intett neki. -Mondjad! - hajolt oda hozzám. -Póráz nyakörv az első csomiba. - mondtam neki, mire ő elrohant. Én közelebb mentem a kiskutyához és megsimogattam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mire Nolen oda ért a porazzal meg mindennel, addigra megszokott a csöppség és feltudtam emelni. Nagyon sovány volt és remegett. -Nolen ahol van nálad egy rossz pulcsi vagy valami? - néztem rá. -Nézd, hoztam Rokynak. - adta oda a felmelegített rongy darabot. -Ez tökéletes. - vettem el tőle. Gyorsan bebugyoláltam abba a kicsi ruhadarbba. A fiúk még dobálták Rokynak a labdát, aki nagyon nagy kedvel futott utána. -Szerinted milyen fajta? - nézett rám Liam. -Fogalmam sincs, biztos valami keverék. Talán fekete német juhász. - mondtam a vállamat vonva. -Lehet. - mondta. -Roky baba gyere csak. - szóltam neki. -Biztos? - nézett rám rémülten Nolen. -Vagy most vagy soha. - mondtam reménykedve, hogy Roky nem bántja. -Nézd, ő itt a kicsi tesód. - guggoltam le hozzá. Roky megszaglászta, majd megnyalogatta, amit a kicsi igen jól fogadta őt. Vissza mentünk a helyszínre ahol már a befelé érkező vendégek jöttek. -Hallod esik valami! - állított meg Nolen. -Ne beszélj hülyeséget max leszart egy madár. - csapkodta meg a vállát Liam. -Nem tényleg esik valami. - helyeseltem. -Esik a hó! - kiáltott Nolen. -Tényleg! - néztünk egymásra Liammel. -Csak nem vagy te annyira hülye, mint azt gondoltam volna. - csapta mégegyszer hátba Liam. A fiúk elkezdtek rohanni befelé a házba. -CIPŐ! - kiáltottam utánuk, hisz nem mehetnek be egy dunkba, mert egy kicsit hülyén néz ki. Gyorsan vissza rohantak az autóhoz és átvették a cipőt. Lassan én is oda értem. Felvettem a cipőm és bementem. Mindenkit üdvölnöm kellet, mivel hát oda jöttek. -És ez a csöppség kicsoda? - jött oda apa. -Aa szia apa, őt kint találtuk a pályán teljesen maga volt és reszketett. - mondtam. -Szuper, a fiúk ott ülnek a 3-as asztalnál, oda ülj le kérlek. - mutatott apa az asztal felé. Én oda mentem és beültem a két öcsém közé. -Hallod Mad, mi legyen a neve? - nézett rám majd a mellettem helyet foglaló Nolenre. -Passz, legyen Démon. -Bitch normális vagy? Lucifer lesz. - mondtam. -És ha lány? - nézett rám Liam. -Akkor várj azt meg tudom nézni. - mondtam. Kitakartam a kiskutyát és megnéztem milyen nemű. -Fiú! - jelentettem ki halkan. -Akkor kő papír ollóval döntsünk! - mondta Nolen. -Vagy majd apa elődönti! - mondtam. -Jó akkor egy hozzá nem értőre bízzuk. - vágta be a durcit Nolen. -Fejezd már be inkább fogd meg, mert ki kell mennem a telefonomért. - adtam át a kutyát. Rohantam kifelé a tömegen át, mikor valaki megállított. -Madison ugye? - mondta egy férfi hang. -Az, de engedjen mert sietek! - mentem tovább. Kimentem de az illető csak követett. -Mondjad bazdmeg Jaden, haladnák. - álltam meg. -Ja semmi csak dumálni akartam veled. - mondta. -Jó majd az iskolába beszélsz velem, itt is át fogok rajtad nézni, mint az iskolában értve vagyok? - néztem rá. -Madi én.... - rántott magához majd megcsókolt. -Te normális vagy? Ha? - kérdeztem egy igen csattanós pofont lekeverve. Majd sietősen bementem és lehuppantam a helyemre. -Na látszik, hogy erős lány vagy. - veregette meg a vállam Liam. -Miről beszélsz? - néztem rá. -Azt a pofont ide hallottam. - röhögött Nolen. -Puszuljatok már meg ti gecik. - vágtam mind kettőjüket tarkón. -Au! - mondták egyszerre a tarkójukat simogatva. -Azért annyira nem ütöttem erősen. - mondtam a telefonomat nyomkodva. A fiúk is elő vették és idegesitetek engem a csoportba. -Te büdös buzi kiraklak a csoportból. - mondtam Liamnek. -Haha csak téged! - csúfolódott Nolen. -Téged is! - mondtam mire Liam vissza vágott. Ezek után már be is fejezték a veszekedést, mert elkezdtek átadni minden felé díjat és ajándékot. -A legjobb segéd és kutya címet kapja, Madison Robertson és Roky! - mondták be a mikrofonba. Én teljesen meglepve mentem Rokyval az élen. Nagy taps fogadott minket a piros szőnyegen menve. -Nagyon szépen köszönöm, mind apukámnak, mind maguknak, hogy most itt lehetek és hát Roky fiam, üdvözöllek a bizniszben és legyél szíves megköszönni a nézőknek, a munkatársaidnak a dolgot. - mondtam mire Roky okosan ugatott párat, amire mindenki meglepődött és elkezdtek tapsolni. Átvettem az én ajándékom és Roky gyönyörű kosarát is. Láttam, hogy oldalról Liam felmutatja a fekete kutyust, majd gyorsan bele szóltam a mikrofonba. -Varjonak kicsit! - siettem le a lépcsőn az asztalunkhoz, majd vissza. - Szóval ő itt az új család tag, és ne legyenek meglepődve, ha munka közben Rokyval benéznek magukhoz. - mondtam. Mindenki elkezdett tapsolni. Lementem a lépcsőn és vissza mentem a helyemre a csomaggal együtt. Roky hozta a saját kis kosarát ami tele volt jutalomfalattal. Ne sokkal később vége is lett a beszédnek, és hozzá láttunk a legjobb résznek, a zabának. Pont a telefonomra esett a pillantásom, mikor láttam, hogy az osztálycsoprotban elindult egy hívás. Gyorsan kimentem a kocsiba és csatlakoztam. -Szia Madi, gyorsan elmondom neked is, hogy miről volt szó. Hétfőn hajnalban megyünk egy tanulmányi kirándulásra. -Rendben, most mennem kell majd felhivom Sofiat és ő majd elmondja. - mondtam mire az osztályfőnök csak bólintott és letettem. Ma van szombat este, tehát ha apával ma jófej leszek akkor Sof nálam aludhat. Gyorsan felhivtam a lányt aki a szülei beleegyezésével nálam aludhat. Sajnos a csajos este, se csajos este már nálunk, úgy hogy én vagyok az egyetlen lány a családban. Egyébként Egyiptomba utazunk, úgyhogy el is kell mennem vásárolni. Gyorsan megkajáltam és rá írtam apára. -Gyere Madi, menjünk! - állt oda hozzám apa. Kikeltem a székből és elindultam apa után, majd a fiúk hozzák Rokyt én meg viszem Frankiet. Így neveztük el közös megállapodás alapján a kicsit. Írtam Sofinak, hogy jöjjön vagy igyekezzen a pakolással. -Apa, Sofi nálunk aludhat? - néztem rá nagy szemekkel. -Első kérdés miért? Második pedig, hogy miért kell haza menned? - kérdezte a piros lámpánál várakozva. -Hétfőn megyünk Egyiptomba az osztállyal tanulmányi kirándulásra és hát ezért. - mondtam. -Ezt megkérdezhetem az osztályfőnöktől? - kérdezte. -Persze. - bólintottam. -Ja és Sofinak írj, hogy 5 perc és ott vagyunk. - mondta majd tárcsázta az osztályfőnök számát. -Jó estét, elnézést ha felköltöttem így hajnali 2-kor, csak az lenne a kérdésem, hogy a gyerekek tényleg mennek-e Egyiptomba és ha igen akkor erről mit lehet tudni. - érdeklődött apa. -Nem nem keltett fel, még úgyis hívni fognak a szülők. Ha kerdezhetem kinek az apukája tetszik érdeklődni? - mondta a tanár. Már alig bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam, hisz apa rám nézett. -Madison Robertson édesapja vagyok. -Jaja a Madison apukája. Akkor máris mondom. Szóval hétfőn hajnali 2 kor indulunk busszal a reptérre majd onnan felszállunk 4 órakor a géppel és onnan megyünk még egy saját busszal a szállásra. - mondta az osztályfőnök. -Rendben, és körülbelül meddig lesznek távol, és mennyi pénzbe fog ez nekem fájni? - kérdezte apa megállva Sofiek haza előtt. Láttam a lányt, ahogy rancigálja ki a nagy bőröndöket. Kiszálltam a kocsiból és segítettem neki. Elmomdtam neki, hogy apa telefonál, úgyhogy halkan legyen. Beszálltunk a kocsiba apa intett Sofi apukájának és elindultunk. Apa indulás után már le is tette a telefont, hisz mindent megbeszélt az osztályfőnökkel. -Szia Sofi! Rég láttalak, mizu veled? - nézett hátra apa. -Nincsen semmi különös. - mosolygott. Haza értünk apa adott egy lakáskulcsot, hogy be tudjunk menni. Behúztuk a böröndöket, majd Frankiet letettem a lenti nagy nappaliba, hogy hagy szaglásszoljon. Felmentünk a szobámba és elkeztünk filmezni. A film közben elég sokszor szidtuk a szereplőket, hogy mennyire bénák vagy mennyire rossz szerepet kaptak. Úgy hajnali 4 körül haza érték apáék is. Mi még nagyban storyzgattunk. Liam nyitott be a szobámba kopogás nélkül. -Bocs, bocs! - hátrált kifelé a szobából. -Hallod, nem hívjuk meg őket is? - nézett rám Sof. -Hát te hülye vagy! Na jó, csak te érted. - mondtam. Átmenetem a fiúknak szólni, hogy holnap reggel legyenek kész 10:30-ra mert megyünk vásárolni. Vissza mentem, de már Sofi aludt. Elmemtem kivalsztani magamnak, de legfőképpen Sofinak egy oufitett, majd eltettem magam holnapra.
