Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

27. Fejezet +18

Minden reggel csodás volt, mikor Jamie arcát pillantottam meg elsőre. Soha nem tudtam, hogy álmodok e még, vagy ez már a valóság. Felkeltem, kávét főztem, kiültem a teraszra meleg bundás kabátban és néztem az embereket, közben szürcsöltem forró kávémat. Ugyan Los Angeles elég meleg város volt, azért télen a reggelek egész csípősek tudtak lenni néha. Hallottam, ahogy Jamie a konyhába szöszmötöl, ezért bementem hozzá.

- Jó reggelt. – mondtam neki mosolyogva.

- Szia, szépség. – lépett oda hozzám és megcsókolt. – Mióta vagy ébren?

- Egy ideje. Jól esett kicsit pihenni oda kint. – mondtam neki mosolyogva.

- Ugye tudod, mit csinálunk ma? – kérdezte lelkesen. – Megnézzük leendő esküvőnk helyszínét. – átkarolt és szemembe nézett. – Nagyon fog neked tetszeni. Igazi Julie-s hely. – mondta mosolyogva.

- Az meg milyen? – kérdeztem nevetve.

- Tökéletes. – mondta és szemével is mosolygott rám. Elpirultam és átöleltem. Annyira boldog voltam mellette, hogy alig vártam az esküvőt. Elkészültem és elindultunk a megbeszélt időpontra. Mikor odaértünk, egy gyönyörű kert fogadott minket, amibe egyből beleszerettem. Nem is tudom, milyen stílussal jellemezném a helyet. Olyan virágos, romantikus kicsit kastélyszerű. De semmi túlzást nem éreztem benne, mert azt nem igazán szerettem semmiben. Valóban tökéletes volt. Megmutatták, hol lenne a vacsora, gyönyörű kerek asztalok voltak körbe, virágok és növények mindenhol. Hatalmas üvegajtók vezettek egy csodálatos teraszra, ami szintén tele volt növényekkel. Beleszerettem a helybe és izgatottan bólogattam, mikor Jamie a beleegyezésemre várt.

- Tökéletes, ahogy mondtad. El vagyok ájulva. Mondja csak mi az anyagi vonzata ennek? – kérdeztem érdeklődve a férfit, aki körbe vezetett minket.

- Julie, ezzel ne törődj most. Tetszik a hely, szeretnéd e, hogy itt legyen az esküvőnk? – nézett rám Jamie. Mosolyogni kezdtem és halkan megszólaltam.

- Igen, nagyon.

- Akkor ez el is dőlt. Uram, tudunk akkor beszélni a foglalásról? – kérdezte Jamie.

- Hogyne, máris nézzük az időpontokat. – a férfi kinyitott egy határidőnaplót az irodájában és lapozni kezdte. – A legközelebbi időpont szeptember 14. – Jamie-vel egymásra néztünk.

- Idén szeptember? – kérdeztem nagy szemekkel, habár féltem ettől a választól.

- Nem, jövő év szeptember. – kikerekedett szemekkel néztem Jamie-re, aki nem tudott megszólalni.

- Nézzék, nagyon sok a foglalásunk, de ha esetleg az megfelelne, hogy előjegyeztetem önöket, és szólunk, ha lenne szabad hely mégis. – mondta a férfi segítőkészen. Csalódottan bólogattunk és Jamie megadta az adatait. Mikor mentünk kifelé, elég szomorú lettem, mert nagyon beleszerettem a helybe. Aztán arra gondoltam, hogy igazából a lényeg Jamie, mindegy hol, csak végre hozzá mehessek. Legalább a ruhám már megvolt. Alig vártam, hogy Sarah ide költözzön. mert személyesen akartam felkérni tanúmnak.

Másnap elmentünk meghívót válogatni, bár azt még nem tudtuk mikor és hol lesz az esküvőnk, úgy gondoltuk legalább az legyen meg, milyen lesz ma a minta. Szerencsére Jamie-vel elég nagy egyetértés volt köztünk, úgyhogy közösen megegyeztünk egy elég egyszerű, neutrális, növényes mintában. Aztán kinéztem pár kiegészítőt az esküvőre, amikért elmentem még aznap. Jamie este vacsorát főzött, én még dolgoztam egy cikken. Egyszer csak megcsörrent Jamie telefonja. Lehúzta a mártást a tűzhelyről és felvette.