A HALÁL ÚTÁN IS?

15

Draco szemszöge:

-Ohh drága Potter. Felelsz vagy mersz? – néztem mélyen a szemébe.
-Felelek.-  helyes válasz- gondoltam.
-Meleg vagy? – tettem fel a rég érdekelt kérdést. Kissé hülyén néz rám. De hát ez van. Érdekel és ez egy játék. Válaszoljon szépen.
-Nem. – mondta érzelem mentes arccal ám a szemei nem arról árulkodtak, hogy ez ilyen egyszerű lenne. Félelmet láttam benne, ebből tudtam, hogy hazudik. Nem ússza meg ilyen könnyen.
-Akkor ki a barátnőd. A nagy Harry Potternek biztos sok a rajongólya. Kivele, ki a szerencsétlen csitri? -  A vörös nőstényre nézett. Ohh, ne szórakozzatok már velem.
- Ginny az, Ginny a barátnőm. – felelte. Szóval igaz. Nem meleg. Keserű érzés kerített hatalmába. Hogy az a büdös kurva Merlin baszná meg már azt a Weasley patkányt.  Könnyek gyülekeztek a szememben. Nem engedhetem , hogy bárki is sírni lásson. Ekkora szégyent nem engedhetek meg magamnak.

Külső szemlélő:

Draco, sós könnycseppektől áztatott arccal rohant ki a teremből. Nem törődött a  kérdő tekintetekkel, az utána kiabáló barátjával meg végkép nem. Csak rohant, egészen a tópartig. Sok emlék köti ehhez a fához. Boldog s szomorú pillanatok is. Leült a fa tövébe s, a hullámokra meredt.
Isten sem tudja mióta ülhetett ott, mikor egy meleg kezet érzet meg a vállán. Összerezzent a hirtelenjött érintésre. Elkapta a kezet s erősem rászorított. Mikor meglátta a kar tulajdonosát az arca először meglepett, majd ismét komor lett.
- Mit akarsz itt mugli?
- Ne legyél ilyen arrogáns pöcsfej, csak megnéztem élsz-e még. – mondta Hermione majd lehuppant a fiú mellé. Talán még maga sem tudta mit keres ott. Egyedül barátja miatt szánta magát erre.
- Most, hogy megbizonyosodtál arrol, hogy még nem dobtam fel a talpam akár fel is állhatsz és visszamehetsz a kis Potterhez. -  csöpögött szavaiból a gúny.
- Nem. – felelte egyszerűen.
- Mi az, hogy nem? Két perced van vagy még a bugyidból is kiátkozlak. – morogta fennhangon.
- Nem félek tőled Malfoy. Nem hatnak az ócska dumáid. Addig úgysem megyek el amíg megnem kapom, amit akarok.
- Álljon meg a menet. Nem dugok meg egyetlen muglit sem. Ha ez minden vágyad mehetsz is.
- Mi? Nem, fuj! Ilyen mélyre nem süllyedek. – nevette el magát a lány a feltételezésen, amit egyben sértőnek is talált.
- Akkor mégis mit akarsz? – kérdezte a szőke fiú szinte már kiabálva.
- Tudni szeretném mi volt a bajod az este.
- Ezt téged mégis miért érdekel?
- Elhiheted, hogy nem miattad.
- Azt valahogy gondoltam.
- Szóval? – nézett a jégherceg szürke szemeibe.
- Miért kéne elmondanom? – kérdezte pajkos mosollyal az arcán.
- Mert amíg el nem mondod itt fogok ülni melletted. – felelte most már Hermione is mosolyogva.
- Hát akkor jó szórakozást.

A göndör hajú lánynak ez a tíz perc örökkévalóságnak tűnt csöndben ülni a sokak által nem kedvelt varázsló mellett. Mindenfelé nézett hátha talál valami érdekesett is, amin nem unja halálra magát. Dracot kezdte el tanulmányozni. Az arcát nézte, majd egyre lejjebb haladt. A karján megakadt a szeme. Hófehér bőre kilógott az ingujja alól. Vágások csúfították selymes bőrét. Elszorult a torka a látványtól. Szájában valami keserűt érzet. Valahol a lelke mélyén sajnálta őt. Nem lehet könnyű ilyen szülőkkel felnőni, de ez akkor sem mentség a viselkedésére.