My Heart /Hwang Hyunjin ff/ [one shot]

My Heart

Éppen fehér szobámban ülök az ágy szélén és nézem ahogy esik a hó. Csodálatos a tél a legszebb évszak, az esti séták a hidegben, a hó ropog talpam alatt, szebb dolgot nem is lehet érezni ezen világon. Felállok, pöttyös köpenyem szinte a földre ér, de pingvines zoknim még kilátszódik azért alóla, felhúzom a cipőm magamra kapom melegen bélelt kabátom és elkezdek sétálni a kijárat felé. A recepciónál megállítanak.

Már megint a fiúddal találkozol?- kérdezi a recepciós.
Igen, de nem a fiúm csak barátok vagyunk- felelem vidáman.
Rendben de siessetek nehogy megfázz- mondta.
Rendben- válaszolok és már haladtam is a kijárat felé.

Ő már ott ül és engem vár, lépteimet egyre gyorsabbra veszem ő ezt meghallja és rögtön hátra fordul majd feláll és felém kezd el sétálni.

Szia- integet nekem a távolból.
Szia- intek vissza, majd mikor már elértük egymást egy hosszú ölelésbe vont.
Nagyon jó újra látni- mondja majd megfogja a kezem és sétálni kezdünk.
Téged is- nézek fel rá majd számat mosolyra emelem.
Találtatok már donort- kérdezi.
Még nem- biggyesztem le ajkaim.
Hyunjin nem mondd semmit csak erősebben rászorít kezemre.
De ne félj az ünnepekre már otthon leszek egy új és jó szívvel- mosolygok rá még akkor is ha ez nem igaz.
Barátom is rám néz majd ő is mosolyra húzza száját.

Már egy órája sétálgatunk a hidegben beszélgetünk a világ dolgairól teljesen megfeledkezve az időről ami vészesen halad.

Most már vissza kell mennem a kórházba- felelem.
Nem maradhatnánk még egy kicsit?- áll meg előttem és a szemembe néz.
Tudod hogy nem lehet- nézek lefelé a földre és a havat rugdosom.
Rendben de akkor vissza kísérlek- válaszol.
Okés- nézek fel vidáman, majd megfordulunk és elindulunk.

Mikor vissza értünk a nagy fehér épület elé, egy szoros ölelésbe vont és a fülembe suttogta:

Ígérd meg hogy integetsz nekem az ablakból mikor felérsz- suttogja.
Ígérem- súgom válaszom.

Elenged majd elindulok befelé. A recepciós már álomra hunyta fáradt szemeit, szóval halkan lépkedtem a tiszta, csillogó padlón amit a hold fénye világított meg. Szobámba érve lekaptam magamról kabátom és cipőm majd az ajtót becsukva az ablakhoz sietek, Hyunjin még mindig ott áll és az ablakomat fürkészi tekintetével, mikor meglátott én heves integetésbe kezdtem amit ő viszonzott majd megfordult és elindult. Végig néztem ahogy egyre messzebb és messzebb kerül az épülettől. Másnap reggel arra kelek hogy anyukám boldogan ront be szobámba.

Hát jó reggelt kislányom- mondja vidáman majd ágyam felé indul.
Jó reggelt anya- köszönök vissza rekedtes hangomon. Lassacskán kinyitom szemeim majd anyukámra nézek aki az ágy mellett lévő széket nyomja.
Van egy csodálatos hírem- feleli.
Na és mi az?- kérdezem már egy kicsit izgatottabban.
Valaki felajánlotta a szívét neked- mondja vidáman majd szemeiből lecseppen két kisebb öröm könny.
Ennek nagyon örülök- felelem majd nekem is kicsordul egy könnycsepp szemeimből.
És tudjuk ki a donor?- kérdem.
Nem a donor névtelennek szeretne maradni előttünk csak annyit tudunk hogy már elmúlt 18- válaszol kérdésemre. 2-hét múlva kapod meg a műtéted- mondta.
Ilyen hamar?- néztem kérdően anyukámra.
Igen, de minél előbb annál jobb- felelte.
Édesanyám még 1-2 óráig ott maradt velem majd sajnálatomra mennie kellett. Elköszönt majd indult is.

Legalább az ünnepekre visszaérek, és Hyunjinnak sem hazudtam. Gondolataimból telefonom rezzenése ébresztett ki:
———————————————
Hyunjin: szia hogy vagy?
Én: szia képzeld találtunk donort!
Hyunjin: tényleg nagyon örülök neked, esetleg tudod ki az hogy megköszönjem neki?
Én: nem tudom az mondták névtelen szeretne maradni
Hyunjin: nagy kár, de nem is számít a lényeg hogy te jobban leszel😊
Én: köszi, de most már megyek, lassan kontrollra kell készüljek❤️
Hyunjin: ohh akkor nem is zavarlak tovább, szia💜
Én: te sosem zavarsz ezt ne feledd, szia💖
———————————————
Kontroll előtt elmondták az orvosok hogy mit kell tudni a műtétről és a következményeiről. Ezeket feldolgozva mentünk is a kontrollra, szívem nem lett se rosszabb se jobb, átlagos volt. Ezután egész nap csak azon gondolkodtam hogy ki lehetett az aki felajánlotta a szívét nekem, vajon ismerem vajon nem? kérdezgettem magamat, de kérdésre sehogy nem leltem választ.

Az utóbbi két hét minden napját Hyunjinnal töltöttem, mindennap minden egyes óráját és percét. Elég érdekesen telt, voltunk a plázában, körbemetróztuk a várost, ettünk fried chickent, voltunk egy rajz múzeumban, néztünk filmet, elmentünk A fagyizóba, minden este sétáltunk a hóban, készítettünk hóangyalt, építettünk hó embert és még sorolhatnám a 14 nap történteit. De sajnos elérkezett ez a nap is ma lesz a műtét, Hyunjin sajnos nem lehet itt mert a szüleinél van és segít nekik feldíszíteni a házat karácsonyra. Nagyon izgulok, de a családom itt van és támogat.
Utolsó emlékeim a műtét előtt:
A műtőben fekszem most altatnak el, lassan minden elsötétül, hallani sem hallok már semmit remélem, jól fog sikerülni.

*1 nappal a műtét után*
Lassan de biztosan kinyitom szemeimet, majd felülök az ágyban anyukám az ágy melletti lévő székből meglátja ezt és rögtön felkapja a fejét.
Kicsim- kezd el könnyezni miközben megölel. Apukám is meghallotta hogy felkelek ő is közelebb jön majd megfogja a kezem.
Nagyon ügyes voltál- feleli.
Köszönöm- válaszolom majd anyára nézek aki éppen hozzám szólt.
Kislányom el is felejtettem Hyunjin ezt neked hozta a műtét előtt, majd utána el is ment.- adja oda anya a papírt.
Mi mindjárt jövünk csak hozunk valamit enni- mondja apa.

Megvárom míg kimennek majd kihajtogatom a négyzetre origamizott papírt, amin a kézírást egyből felismertem.

————————————
Nem tudom hogyan kellene bele kezdenem ebbe a levélbe, lehet egy szia jó lenne de kettőnk között egy integetés is megteszi. Legtöbb találkozásunknál mindig megöleljük egymást, kérlek képzelj most el egy ilyet!

Amióta ismerjük egymást mindig itt voltál mellettem és ezt sosem fogom elfelejteni. Közös pillanatainkat amikor leejtetted a méregdrága fagyidat amit a szülinapodra kaptál tőlem, vagy amikor megbotlottál a saját lábadban, ezek az emlékek mindig velem fognak élni. Sajnos 2 éve rossz hírekkel szolgáltál nekem amit eléggé nehezen dolgoztam fel, de látva téged hogy küzdesz bármiért, azért hogy életben maradhass, ez engem motivált arra hogy melletted legyek bármi is történjék. Tudom hogy már sejted mit szeretnék mind ezekkel mondani, de én azért felvezettem mert tudom hogy most kellett ez neked.

Ezt az utolsó 2 hét minden napját együtt töltöttük, köszönöm ennek minden pillanatát. Viszont már ez év eleje óta furdal mit is adhatnék neked karácsonyra hiszen ennél fontosabb ünnep számodra nincs az évben, és az utóbbi egy évben nem volt olyan amilyenre vágytál. Tényleg nagyon nagyon nagyon sokat gondolkoztam azon
hogy mit is adhatnék, amikor belém ütött a szívemet, nekem ajándék választásnál az volt a legfontosabb hogy valami olyat adjak amit örökké megőrzöl és boldogan gondolsz majd a történetére.

Remélem tetszeni fog ajándékom és évek múlva is boldogan gondolsz majd rá. Tudom hogy most sírsz de ne sírj minden rendbe fog jönni és én mindig benned fogok élni.

Szeretlek Hyunjin.
————————————

Könnyeim megállás nélkül kezdtek lefolyni az arcomon, a papír lassan kicsúszott kezeim közül, minden elhomályosul, pár másodperc múlva hangos sírásba kezdtem.
Majd kezemet szívemre rakom és hallgatom ahogy másodpercenként megdobban.