Trapped in Memories [Friendzone 2.]

8./I.

Sziasztok!🥰 Kivételesen most itt az elején szólok hozzátok, mert bizonyára észrevettétek ennek a résznek a rendhagyó számozását. Nos, az a helyzet, hogy körülbelül nyár óta egyáltalán nem volt sem időm, sem motivációm az íráshoz. Egészen tegnap reggel tízig, amikor hirtelen rám jött valami, megnyitottam a wordöt és végül hajnal egyig majdnem huszonöt oldalt írtam (mindezt úgy, hogy napközben még vagy 3-4 óra ki is maradt).🥴 Úgy tűnik tudat alatt eléggé hiányzott az írás, szóval gyorsan ki is használtam a motivációmat és írtam ameddig ki nem dőltem. Ennek az lett az eredménye, hogy az átlagosnak már így is a duplája a 8. rész és még csak be sem fejeztem.😬 Emiatt pedig úgy döntöttem, hogy nem váratlak tovább titeket, csak simán szétszedem és két részletben teszem ki nektek (és még így is az átlagos 11-12 oldal helyett 16 oldalt fogtok most elolvasni). A második fele még íródik, de remélem minél előbb olvashatjátok azt is.😊 Ez volt a legjobb megoldás, amit kitudtam találni és remélem ez senkinek az OCD-jét nem fogja megzavarni (tulajdonképpen az enyémet egy kicsit igen🙃), de egyrészt nem szerettelek volna titeket megrohamozni nagyjából 30 oldallal, másrészt pedig minden 3. rész Luke szemszög, amit nagyon nem akartam megbontani.😥 Tehát ez az oka az új rész eltérő számozásának.😁

Valójában lehet, hogy ez senkit sem érdekelt, de az én lelkem most nyugodtabb, amiért elmagyaráztam.😂 Remélem minél hamarabb tudok jelentkezni a 8. rész második felével.🥰 Addig is vigyázzatok magatokra és legyen szép hetetek!😙

Jó olvasást!❤️

Laura

 Összeráncolt szemöldökkel nézek az előttem álló személyre. Talán még a fejemet is félrebillentem kicsit, mint aki tényleg nem akarja elhinni, hogy ott áll előttem.

- Öhm... te...

- Meglepi – néz rám egymillió dolláros vigyorral az arcán, az összes hófehér fogát megvillantva.

Nagyon jól tudom, hogy ez az a mosoly, amitől ötven méteres körzetében minden lány hiperventillálni kezd és bevallom őszintén még én is kimelegedek tőle egy kicsit, pedig általában már nem hatnak rám az ilyen szarságok.

- Te mi a francot keresel itt? – nevetem el magamat végül a vigyorát látva, még mindig hitetlenül.

- Micsoda kedves fogadtatás – röhög fel és odahajol, hogy egy kicsit megcsipkedje az arcomat.

A szememet forgatva hessegetem el a kezét és az ajtónak támaszkodva összefonom a karomat a mellkasom előtt, amitől a szemei azonnal a dekoltázsomra tapadnak.

- Jax – szólítom meg, ezzel ismét az arcomra vonva a figyelmét.

- Be sem engedsz? – biggyeszti le az ajkát és egyetlen lépéssel máris az aurámban van és mikor lehajtja a fejét én pedig felnézek rá majdnem összeér az orrunk.

A számat bámulva nyalja meg az alsó ajkát, miközben egyik kezével átkarolja a derekamat, a másik pedig felcsúszik a karomon és az ujjai a hajammal kezdenek játszadozni. Kicsit lejjebb hajol és a nyakamba szimatol. Alig bírom visszafogni a nevetésemet a kis nyögés hallatán, amit kiad magából.

- Jax! Szomszédjaink vannak – közlöm vele vidáman.

- Ahogy mindenkinek bébi – válaszol, szerinte jogosan, miközben a keze lejjebb csúszik a fenekemre és egy kicsit belemarkol. – Basszus, hiányoztál.

- Én vagy a szex? – nevetek fel végül és erősen megbököm a mellkasát.

Hátralép egy kicsit, hogy megtartsa az egyensúlyát, majd szinte egy másodperc elteltével már ismét előttem van, és még közelebb húz magához a derekamnál fogva. A szánk súrolja egymásét.