Telhetetlen - Vedd el amit Akarsz!

#0

Beléptem a bárba. Szokás szerint minden szem rám meredt, már-már érezni lehetett a fátyolos tekintetekben az érdeklődést felém. A tömegben szinte minden arc ismerős volt, sokat jártam ide, csupán most kimaradt pár hét vagy hónap is talán. Kellett hogy időt szánjak magamra, hogy túllépjek mindenen.

A pulthoz érve, kikértem a piámat és két köszönés között megköszöntem a mellettem álló, jól öltözött úriembernek, hogy fizette. Elsétáltam a kabát akasztóig, amikor megéreztem hogy már szinte ég a hátam valaki tekintetétől.
Megfordultam, és ezzel a szúró, égető érzést, egy fagyos és dermesztő ledöbbenés váltotta fel. Nem tudtam irányítani a testem, el akartam indulni, de mintha a lábaim földbe gyökereztek volna. Csupán bámultam rá, Ő pedig énrám és hirtelen elfogott egy ezután már meg nem szűnő érzés; hogy bár Ő hagyott ott engem, Ő is fogja megbánni azt. 

 ~Nate nem egy átlagos fiú volt; illetve nekem nem. Az első olyan pasi volt, akit sosem kaptam meg igazán.. Legalábbis addig nem amíg együtt voltunk. Mellette gyengébbnek éreztem magam. Mint utólag kiderült, Neki is nyilvánvaló volt, hiszen ezt ki is használta. Ez lett végül a vesztem is a közös storynkban; vagyis Én ezt hittem. ~

Ava végül megmentette a pillanatot, és ezzel lefagyott lábaimat is megindította amikor a nyakamba ugrott hogy üdvözöljön. Amint kizökkentem, viszonoztam ölelését és megkérdeztem iszik e valamit; ám amikor a mondat végéhez értem már láttam kezében a poharát így kínos mosollyal az arcomon bólintottam egyet hogy már látom.

- Az ott Nate??? - Kérdezte Ava kicsi undorral az arcán. Valószínű hogy már rájött előbbi meghökkenésem okára.
- Igen, meglepett volna ha nem futunk össze vele. - Szóltam vissza érdektelen hangon, küzdve önmagammal hogy ne tapasszam tekintetem újra rá.
- Érdekes, ilyenkor nem várja haza az új asszony? - Nevetett gúnyosan majd megforgatta szemeit. Szívesen reagáltam volna erre az irónikus kérdésre, de ma már nem szerettem volna több energiát fektetni bele, hiszen szórakozni jöttem. 

Kézen fogtam és a táncparkettre vezettem magam után. Mintha elrepült volna az idő a bárban,  egy óra alatt, mintha éjszakákat táncoltunk volna át ott mindenkivel. Időközben mire észbe kaptam, Ava eltűnt. Nem aggódtam, azt hittem csak mosdóba ment, így én leültem a DJ-pult melletti kanapéra szusszanni egyet, meg inni két kortyot. 
A halkuló zene meglepte a parketten táncolókat, majd drága barátnőm hangját hallottam meg a hangfalból.

- Kérek egy kis figyelmet mindenkitől! Sokan tudjátok már hogy jövő héten tartom a szülinapom. Remélem minél többen eljöttök majd, de ami most fontosabb az az, hogy mit kérek szülinapomra!- Nevette el magát, majd mindenki más is felnevetett, bár az vitatható hogy azért mert viccesnek találták amit mondott vagy azért mert Ava nevetése volt túl ragadós.
- Semmi mást nem kérek, csak hogy egyetlen legjobb barátnőm Abby énekeljen egyet nekem jövő héten. Utoljára talán még általános iskolában hallottalak énekelni, és akkor nagyon szerettem. Gyere ide kérlek!-

Megindultam felé majd nagyon vacilláltam egy nemleges válaszon, de nemigazán hagyta hogy azt mondjam. Így persze már nem volt vissza út. 

Tekintve hogy túlzottan is rápörögtem a dologra, ki kellett mennem hogy rágyútsak. Egyedül maradtam a pohár piammal cirka 10 perc erejéig, mire a szemem sarkából egy ismerős arcot látok közeledni.

- Szia! - Szólalt meg egy kaján vigyorral az arcán.
- Mit akarsz Nate? - Ráncoltam össze a szemöldököm, miközben magam elé bámultam.
- Nem fázol? - Nyúlt a kabátjáért hogy rám adja, mivel az enyém az akasztón maradt.
- Ne fáradj, nem kell... - Lefogom a karját amivel épp a kabátjához nyúlna, mire Ő szinte már ösztönösen megfogja azt.
- Hideg mint mindig. - Mosolyodik el mert rá akar vezetni hogy már megint igaza van.
Persze hogy igaza van, remegnek a lábaim; habár már nem vagyok benne biztos hogy a hidegtől.  Elhúztam a kezem majd elnyomtam a cigarettám a hamutartón
- Köszönöm, de inkább bemegyek. - Fejeztem be az amúgy is rövid beszélgetésünket, és elindultam az ajtó felé.

Az éjjel többi részét át táncoltam, mire hazakeveredtem már fájt a lábam, és az a bizonyos lüktetés a fejemben nem akart múlni. A gondolat nem hagyott nyugodni hogy talán még érdeklem...