Életem legjobb bűne

Első fejezet

A nevem Rácz Kamilla Budapesten élek egy családi házban a szüleimmel, a bátyámmal és a család kedvencével Sashaval a német juhásszal.

A családom elég érdekes, anyukám és apukám kapcsolata  szó szerint tökéletes, a tizenhét évem alatt szinte nem is hallottam őket veszekedni. A Rácz család nem kedveli a konfliktusokat, a testvérem azaz Marci öt évvel idősebb nálam most lesz egy éve, hogy rezidensként dolgozik a helyi Szent Rókus Kórházban. a munkája miatt lakik ennyi idősen még mindig velünk, mivel igy sincs szinte soha itthon maximum aludni.

Marcival elég jó kapcsolatom van bármikor fordulhatók hozzá. A szüleink nagyon szigorúan veszik a tanulásunkat jobban mondva most már az enyémet, tehát muszáj ezerrel hajtanom, hogy a béke fenn maradjon.

Fogalmam sincs, hogy mit fogok jövőre kezdeni magammal, a suliba a tanárok nem igen kedvelnek, de szinte mindenből kitűnő vagyok igy nem tudnak mit csinálni velem.

A barátaimmal egy osztályba járunk nagyon szeretem őket egyszerűen nem tudom mi lenne velem nélkülük. A csapatunk bohókás embere akit legjobban a Szent Johanna Gimiből Zsoltira tudnék hasonlítani ő lenne Nagy Levente, a poénjaitól függetlenül egy csupa szív ember.

A két legjobb barátnőm Jakab Liliána és Elizabeth igen jól látjátok ikrek, viszont külsőre nem annyira hasonlítanak, ami az ilyen helyzetekbe rendkívülinek számít. A csapatunk két utolsó tagja Kiss Martin és Kovács Ádám.

A kinézetem semennyire nem átlagos vörös göndör hajam van és heterokrómiás szemem ezt a két tulajdonságomat egyszerűen utáltam, a hajamat folyamatosan vasaltam, hogy ne nézzek ki úgy, mint Merida. A szememet színes kontaktlencsével takargattam, egészen addig, míg egyszer késésben voltam a suliból és semmire nem volt időm csak felkaptam a cuccaimat meg a nagy keretes szemüvegemet és a hajam egy nagyon nagy kontyban volt, a szememre nagyon furán néztek és néznek is mindennap, viszont a barátaim pozitívan reagáltak, igaz először leszidtak, hogy hogy csinálhattam ezt, amikor szerintük gyönyörű a szemem és nincs okom takargatni, mert ez inkább áldás, mintsem defekt, mert akkor én így neveztem, hogy senki nem akarja a defektjeit mutogatni. Most már én is elfogadtam magam valamennyire, de azért nem a legjobb amikor a kíváncsi szemek megakadnak rajtam a kicsit különös kinézetem miatt, vagy megijednek amikor az azonos szín helyett egy zöldet és egy kékes barnát látnak. Általában kontaktlencsét használok, de már nem szineset a hajam meg épp amennyi időm van úgy marad. Az arcomat rengeteg szeplő fedi, amiket most már szintúgy megszerettem. Sminkelni csak annyit szoktam, hogy megcsinálom a szemöldököm meg a szempillám, mert festék nélkül szinte nem is látni.

Levi barna majdnem csak fekete hajú, zöld szemű és nagyon magas fiú, mondhatom oda vannak érte a lányok, ugyanúgy mint a másiik kettő csoda után. Ádámnak és Martinnak is csoki barna szemük van amihez mind kettöjüknek szőkés barna haj társul. Míg Ádámnak éles arc csontozata van már-már férfias . Martinnak és Levinek lágyabb kisfiúsabb arcuk van és persze egyikőjüknek sem hiányzik az a tipikus ezer wattos mosoly, amivel a suli összes lányt le veszik a lábukról. Az ikrek szó szerint gyönyörűek. Lilinek kék, Elinek meg barna szeme van, a kék szeműnek fenékig érő szőke természetes haja van, míg az ikre barna hajjal rendelkezik mely néhol vörösen csillan meg, a hosszú barna hajúnak az arcát szeplők díszítik és ő volt az aki a legjobban bátorított elfogadni a sajátjaimat, mert ő is tudja, hogy mennyire másnak éreztem magam ez miatt is.

Hát ők lennének a barátaim, de holnap kezdődik a végzős évünk kiváncsian várom, hogy mi fog történni. Főleg, hogy új tanart kapunk tesiből, es fizikából is.