Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

32. Fejezet +18

Toscana-ban töltöttünk még nagyjából öt napot és minden perce csodálatos volt. Az utolsó napon, Jamie elvitt egy gyönyörű, kis városba, ahol sokat sétáltunk, megkóstoltuk a világ egyik legfinomabb sütijét és megálltunk egy kilátónál is, ahol a végtelen mezők és szőlősök tárultak elém. Lélegzet elállító volt a látkép és én csak bámultam a messzeségbe üveges tekintettel. Jamie mögém állva kezeit a korláton az enyémekre tette és állát vállamra helyezte. Dúdolni kezdett egy dalt és lehunyva szemem, élveztem bőrőmön a lágy szellőt, a napsütést és Jamie halk dalolását fülembe. Csodálatos volt ez a férfi, jobbat nem is kívánhatnék magamnak. Megjelent mellettünk egy fiatal férfi és odasétált hozzánk.

- Elnézést, nem haragudnának, ha csinálnék pár fotót? Annyira megtetszett ez a pillanat, hogy meg kell örökítenem. Persze a képeket oda adnám majd. – Jamie-vel egymásra nézve bólogattunk és a srác csodás képeket lőtt rólunk. Annyira örültem neki, hogy az esküvői képek mellé lesz majd pár a nászútról is. Nagyon szerettem fotókat nézegetni, mert kicsit mindig vissza tudtak repíteni abba a pillanatba. Kezdett már sötétedni, mikor elindultunk visszafelé. Amikor visszaértünk a házhoz, Jamie megállt előtte a kocsival és rám nézett.

- Ugye tudod, mennyire jól éreztem magam. Legszívesebben haza se mennék.

- Tudom, én is így érzek. De én ugyan ilyen jól fogom, mikor otthon leszünk és elkezdjük életünket házasokként. – mondtam és kezemet combjára tettem.

- Tudod, eszembe jutott valami. – kérdőn néztem rá, odahajolt hozzám és megcsókolt. – Mi lenne, ha megnéznénk milyenek a csillagok a Föld másik felén? – izgatott lettem és már mentem is be egy pokrócért és takaróért. Volt a háznak egy gyönyörű terasza és mivel teljes sötétség volt, ezért minden csillag tökéletesen látszott. Lefeküdtünk egymás mellé és bámultuk az ég sötét mélységét.

- Hihetetlen az űr. Annyira lenyűgöző. El se tudom képzelni, mennyire aprók is vagyunk a világűrben. – mondtam elmélkedve. Jamie itta a szavaimat és figyelmesen hallgatott. – Mindig mikor a csillagokat néztem régen, arra gondoltam, bár megoszthatnám ezt valakivel és most itt vagy. – mosolyogtam rá. Jamie felém fordult és megsimogatta arcomat.

- Örökre itt leszek. Néha el sem hiszem, hogy ez a valóság.

- Micsoda? – kérdeztem.

- Te és én. Tudod, nem akarok hülyének tűnni, de te annyira gyönyörű vagy és mindig úgy érzem, én vagyok a világon a legmázlistább, hogy egy ilyen nő van mellettem.

- Remélem, most viccelsz. – Jamie a fejét rázta. – Jamie, nézz már magadra. Tökéletes vagy és gyönyörű, tudod jól. – mondtam vigyorogva. – De komolyan. Soha nem láttam még hozzád foghatót. Minden porcikádat imádom, szerintem te egy  jóképű, kedves és csodálatos férfi vagy. De miért is győzködlek azután, hogy hozzád mentem? – néztem rá kérdőn nevetve.

- Tudod, a műtét óta egy kicsit elvesztettem az önbizalmam. – mondta halkan.

- Csak azt ne mond, hogy amiatt a kis heg miatt.

- Amiatt a tíz centis heg miatt? – nézett rám kérdőn.

- Nem érdekel mekkora. – kigomboltam felső gombjait és ujjamat végig húztam mellkasán. Hatalmasat sóhajtottam és nyeltem egyet. – Konkrétan már az beindít, hogy rád nézek. Ez itt számomra, csak azt jelenti, hogy életben maradtál. – mondtam és mélyen szemébe néztem. – Ne legyél buta, ezt a lányok szokták csinálni. – mondtam neki nevetve. Jamie elmosolyodott és hátamra döntve, fölém hajolt.