Amikor betáncoltál a szívembe... Jamie

35. Fejezet +18

Másnap reggel, Jamie úgy döntött meglep egy nagyon jó programmal. Mikor kinyitottam a szemem álmosan, ő nem volt már mellettem az ágyban. Megdörgöltem szemem és köntöst húzva, elindultam lefelé. Sarah és John lent nevettek a konyhában és kávéztak. John épp egy epret tett Sarah szájába, mikor leértem.

- Jó reggelt tubicáim. – mondtam mosolyogva és kávét főztem.

- Jó reggelt neked is. – mondta Sarah kuncogva. – Át kell adnom egy üzenetet. Készülj el tízre. – értetlenül néztem rá.

- Micsoda?

- Ennyi az üzenet. Van egy órád addig. – mondta mosolyogva.

- Nem értem. – ráztam a fejem.

- Csak készülj el tízre. Valaki ezt az üzenetet hagyta neked, hogy adjam át. Én sem tudom, miről van szó. – mondta Sarah.

- Okééé... Jamie merre van? - néztem rá értetlenül.

- Nem tudom, nem láttam ma még. – mondta Sarah.

- Jó furák vagytok. – mondtam és kimentem a teraszra kávémmal. Úgy tettem, ahogy Sarah mondta. Elkészültem és leültem a konyhába. Sarah és John közben filmet néztek összebújva, bámultam őket mosolyogva és egy pillanatra rajtuk felejtettem tekintetem. Kopogtak az ajtón és egymásra néztünk Sarah-val. Értetlenül felálltam és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam és Jamie állt az ajtóban egy csokor virággal. Elmosolyodtam és értetlenül néztem rá.

- Hát te?

- Én? Érted jöttem. Randira viszlek. Vagy elnéztem, ezt az időt beszéltük meg azt hiszem.

- Micsoda? – néztem rá, mint aki semmit sem ért.

- Hát, mikor múlt héten találkoztunk és te megadtad a számod, megbeszéltünk egy randit, és ezt a napot mondtad a telefonba. – mondta Jamie mosolyogva. Kezdtem érteni mi folyik itt.

- Igen, ne haragudj. Egy pillanatra elkalandoztam. Hová is megyünk? – léptem ki az ajtón. Jamie átadta a csokrot és rám mosolygott.

- Az meglepetés. Ígérem, tökéletes első randit próbálok összehozni. – az autóhoz kísért és kinyitotta nekem az ajtót.

- Nagyon szép autód van. Bírom, amikor egy pasinak jó kocsija van.

- És elég gyors is. – kacsintott rám Jamie. Elpirultam, mintha tényleg első randin lennék. Elindultunk és fél óra autóút után, megérkeztünk egy elég érdekes helyre. Végig úgy beszélgettünk, mintha valódi lenne ez a színjáték és bevallom, eléggé tetszett a dolog. Mikor bementünk rájöttem, hogy egy tropikáriumba vitt. Nem is akármilyenbe. Úszni lehetett a halak között és rengeteg egyéb program is volt. Annyira izgatott lettem, hogy alig bírtam kivárni. Jamie mosolygott rám és boldog volt, hogy ilyen örömet okozott nekem. Bevittek minket egy szobába, ahol fel kellett húznunk egy ruhát és kaptunk oxigén maszkot. Ugrándoztam örömömben és annyira izgultam, hogy liftezett a gyomrom. Oda álltunk a hatalmas akvárium tetejéhez és a férfi, aki segített nekünk, elmondott mindent, amit tudnunk kell. Onnantól, miénk volt a terep és már be is másztunk. Jamie végig fogta a kezem. Ahogy merültünk egyre lejjebb és láttam a rengeteg féle halat úszni körülöttem, majdnem sírtam, annyira csodálatos volt. Jamie nem engedte el a kezem és arcom nézte, ahogy körbe tekintettem magam körül és azt se tudtam, hova kapjam fejem. Delfinek és mindenféle színekben pompázó halak úsztak át közöttünk. Meg se tudtam mozdulni, annyira rabul ejtett a látvány és ez az élmény. Szívem hevesen vert és csak vigyorogtam egyfolytában. Azt hittem, ilyen szépet sose fogok látni életemben, erre ott voltam ezen a gyönyörű helyen. Jamie-re néztem és megsimogattam kezét kezemben. Nagyjából negyed órát töltöttünk bent, de mintha egy órán át tartott volna. Különleges vízi növényeket és olyan állatokat láttam ott, amilyeneket életemben soha. Életem egyik leghihetetlenebb élménye volt az a nap. Nem gondoltam, hogy Jamie ennyire kreatív, még ennyi idő után sem, de éreztem mennyire szeret és ettől olyan boldog voltam, hogy azonnal neki tudtam volna esni. Ahányszor találkozott tekintetünk, szinte zavarba jöttem tőle, mintha nem lett volna mögöttünk az addigi együtt töltött idő. Mikor kihúztak minket, levettem magamról a maszkot és hangosan nevetni kezdtem.