Szösszenet

Manipuláció a bilincsem

Minden édes szavad egy gyöngy volt a láncon,
mivel mozgattál mint ecsetet a vásznon.
Hangos szavad minden részemből letört egy darabot
S így hiába kiáltok ha a hangom halott és te nem hallod.
Megszólalni tehàt nem merek,
Isten ments, a végén még megint rossz leszek!
Ugyanis te sosem voltàl hibás,
Mindig szent és sérthetetlen akár egy glóriás.

Pedig angyalhoz közöd nincs,
Mégis minden lány úgy tekint rád :mint akár egy kincs.
Nekik szórod a maradék gyöngyszemet a láncról ami engem már nem illetett meg,
Hisz még a végén sok lesz a szép szóból és beléd szeretek.
A láncon át, az első "simogatásnál" már kétszer jobban szerettelek,mint önmagam,
Elhiszed?!!

Hogy is hinnéd már el, az én szavam neked sosem ragad meg.
Még is hat rád, s amint te ezt észre veszed újra ignorálsz mert neked nem lehet jobb helyed.
Egy manipuláló robot lelkében kell ragadj örökre, mert akármennyire is próbálom
Rajtad segíteni nem lehet barátom.
El kel téged fogadni így, "mérgeként"
Igen, én is ezt próbálom!

Nem tudom hány lánynak fűztél még gyöngy sort,
De az enyém világított.
Az övéké csak fehér, valamint akinél több volt mint egy időpocsékló barátság,
Övéké színesben jelenik meg....
Szép dísz lenne a szobád falán s az ágyad felett,
Én vissza adom neked, hagy legyen éjjeli fény a lámpád mellett..
Benne van az összes harag, s düh amit kaptam tőled, s persze az érzések is töményen amit úgy csúfolunk hogy, szerelem.
S mindörökké bennem lesz ez a förtelem.
Mégis ez volt a legszebb gyöngy sor amit valaha nekem szántak az életben.