fasza kis szerelem

~1~

Komoly gondolatokkal a fejemben állok a 10. emeleten közben egy szálért kutatók.
-Hol van ?! Idegesen keressem a kabát zsebemben arra gondolván hogy ez az egyetlen dolog ami a napomat megmentheti. Egy idő után megtaláltam de sajnos azzal kell szembesülnőm hogy nincs egy darab se.

-Baszki elfogyott ! Dühösen kiáltottam miközben a földhöz vágom a dobozt.
Probálok lenyugodni ezért a peremnek támaszkodom. Könnycseppek csöppenttek a földön. Egyszer csak valaki kinyitja a lépcsőház ajtaját. Felkapom a fejem es oda tekintek. Egy korombeli srác lehet akinek egy húzós napja lehetett. Hát nem csak neki.

Gondoltam magamban miközben a srácnak a bajára probálok rájönni. Gondoltam arra hogy oda megyek de inkább hanyagolom ezt a gondolatot. A srác egy szált keresett a zsebében és sikeresen talált egyet. Na nincs olyan rossz napja. Gondoltam magamban miközben a srácot néztem ahogy rágyújt. Szívott belőle egyet majd körül nézet. Szívott belőle meg egyet majd a tekintetünk találkozót. Ki fújta de egyáltalán nem volt meglepve attól hogy egy 21 éves lány nézi miközbe a húzós napja után szívott egy kettőt. Elnyomta a tető peremén majd lassan oda baktatott hozzám és a zsebéből kihúzott egy szálat majd felém nyújtotta és ezzel jelezte hogy megkinál vele.

-Köszönöm. Furcsálva elvettem a dohányt majd elő kaptam az öngyújtom. Meggyújtottam majd bele szívtam egyet és ki fújtam. A csöndet a srác törte meg tele kiváncsisággal.
-Hogy hogy ilyenkor még a tetőn vagy ? Kérdezte egy kellemes hangon.
Bele szívtam majd ki fújtam.
-Húzós napom volt. Lepöcköltem a hamut a dohány végéről.
-Hát ezzel nem vagy egyedül. Rátámaszkodott a peremre majd rám nézett.

-Miért veled ma mi történt? Érdeklődve kérdeztem tőle miközben szívtam egy kettőt.
-Megcsalt a barátnőm. Mondta s közben lenézett a mélybe.
-Oh sajnálom.
-Hagyd nem érdemli meg hogy róla beszéljünk. Leült és sóhajtott.
-Biztos egy liba volt. Elnyomtam a cigit a peremen és leülők mellé.
-Na és neked miért volt rossz napod?
Kérdezte és rám nézett azzal a gyönyörű barna szemeivel. Egy pillanatig elcsodálkoztam hogy milyen helyes de megtörte a csöndet.
-Baj van ?
-Nem dehogy ! Elnéztem
-Na miert volt rossz napod ?
Nagyon érdekelte hogy mi lehet a bajom mert egyszer se vette le rólam azt a gyönyörű kávé barna szemeit. Nagyon senkinek se akartam elmondani hogy mi a bajom inkább magamban emésztem
fel.
-Nem fontos csak sok a munka.
Kávé szemeiben a csillogás elmúlt de egyben megnyugvást is láttam benne.