Tomboló Sárkány

51. Mégsem otthon

- Azta... De rég fáradtam már el ilyen jól! - Nyúlok ki a földön arcomon egy széles vigyorral, Amely a fejem mellett hever a padlón, de én valahogy nem vagyok képes megmozdulni. - Ügyes vagy kislány. Nem sokára képes leszel a hetedikes órára is. - Fordítom mégis oldalra a fejem, hogy a pálcámra nézzek.

- Helyesbítek. Nem sokára képes lesz végig bírni a hetedikest, de ahhoz képest, hogy milyen tapasztalatlan még, kifejezetten nagy teljesítmény, hogy két percig bírta. - Hallom meg a Seggfej hangját, mire azonnal felé nézek.

- Oh, szinten váltottunk közben? - Húzom fel az egyik szemöldököm, majd lehunyom a szemem. - Mindegy is. Papa, kérhetek egy kis vizet? - Nyögöm ki, ahogy nagy nehezen felülök.

- Itt van kis farkas. - Nyom a kezembe egy üvegpalackot, amibe én azonnal bele is iszom.

- Most, hogy kijátszottátok magatok fiatalok, szerintem tartoztok nekem egy magyarázattal. - Hallom meg Morgána néni hangját.

- Alexander, segítesz? - Nyújtom ki felé a kezem jelezve, hogy mit akarok. A fiú pedig fel is húz a földről. Én leporolom magam, majd a nő felé fordulok.

- Először is. Nem így akartam, de az a bohóc közbe szólt. - Nézek egy pillanatra a szoba túloldalán hortyogó fiúra szúrós szemekkel. - Anyu, ez a fehér hajú szadista, a legjobb barátom az eredeti világomból. Seggfej, róla pedig tudod ki. - Vonom meg a vállam.

- Örvendek a találkozásnak Morgána Le Fay. Edward Alexander Hyde Mardekár, a szolgálatára. - Hajol meg Morgána előtt és hint egy csókot a kézfejére.

- Enyém a megtiszteltetés. - Válaszol komolyan anyu.

- Te meg mikor szedted össze azt a másik nevet? - Nézek rá gyanakodva.

- Mondtam, hogy a bátyám, onnan. - Fintorodik el Alexander és befeketedik a haja.

- Szia Siaruli. - Mosolyodok el. - Azt akarod mondani, hogy akkor most ő is ugyanúgy létezik itt, mint te? - Billentem oldalra a fejem.

- Nem akarom mondani, de ez a helyzet. - Sóhajt egyet.

- Értem. Azt hiszem nincs mit tenni, a Seggfej azt teszi, amit akar. - Sóhajtom egyet, majd megint a nő irányába fordulok. - Anyu, ő pedig Alexander Hyde Mardekár, vagy Kanéis Mardekár, az angliai varázsló maffia főnöke és a Mardekárház jelenlegi feje. - Ekkor a barátomra nézek. - Siaruli, ő pedig Morgána Le Fay az anyukám.

- Őszinte megtiszteltetés önnel találkozni. - Hajol meg mellettem Siaruli sokkal mélyebbre, mint a Seggfej tette.

- Szintúgy? - Kérdezi Morgána. - Te ebbe a világba tartozol, igaz?

- Igen. - Vágja rá Siaruli és húzza ki magát.

- A gyerekkel mi legyen? - Néz anyu a kiütött varázsló álcázatra, amivel eléri, hogy Siaruli haja megint kifehéredjen és a Seggfej válaszoljon.

- Princeps? - Én csak megvonom a vállam.

- Tőlem ki is nyírhatjuk. - Jegyzem meg. - Túl nagy volt a pofája. Apropó, anyu a férjed merre van? - Kérdezem, mintha mi sem lenne természetesebb.

- Otthon. - Vágja rá a nő.

- Öt perccel azelőtt, hogy idejöttünk Párizsban volt. - Vonja meg a vállát a Seggfej.

- Az lehetetlen. - Tágulnak ki Morgána szemei.

- Ha Alexander azt mondja, akkor úgy is van. - Tárom ki a karjaim. - Gondolom te is érzed a kötést, ami összetart vele, ahogy én érzem azt, ami a mesterrel összeköt. - Pillantok barátomra, aki csak biccent egyet.

- Ki van zárva, hogy Párizsban legyen. - Rázza meg a fejét Morgána.

- Már nincs is ott. - Jegyzi meg mellettem a fiú, mikor is valaki majdhogy nem beesik az ajtón.

- Hol van? - Hallom meg az ismerős hangot, amit már évek óta nem hallottam és valóban, mikor az ajtó felé nézek meglátom Emrys eltéveszthetetlen arcát.

- Áh, itt is van. - Mosolyodik el szélesen Alexander.

- Te! - Mutat kitágult szemekkel a Seggfejre.

- Drágám! - A megnevezés mély morgásként töri meg a terem csendjét, de eléri, hogy mindenki Morgána-ra nézzen és hogy az ajtóban álló úr arca elfehéredjen.

- Helló kedves. - Próbál meg egy mosolyt erőltetni az arcára.

- Mit keresel te itt?! - Vágja anyu csípőre a kezeit, de a férfi csak habogni kezd összevissza. - Elég! Kérdeztem valamit! Válaszolj!

- A tanítványomat! - Húzza össze magát a férfi, mire horkantok egyet.

- Hát az önjelölt tanítványod nem a legértelmesebb jelentkező a posztra Emrys. - Jegyzem meg a horkoló fiúra mutatva. Szavaim hallatára, viszont megint mindenki úgy néz rám, mintha valami rosszat mondtam volna, kivéve persze a Seggfejet.

- Lily, szerintem itt nem nagyon hívják őt ezen a néven. - Suttogja, mire én csak megforgatom a szemem.

- Akkor hogy hívjam, Perverznek? Tudod, hogy nincs az a pénz, hogy Merlin-nek nevezzem. - Fonom össze magam előtt a karjaim.

- Hívd "a férfi, aki négy ezresen van"-nak. - Vigyorog rám barátom.

- Persze, meg ahogy elképzeled, az túl hosszú. - Morgom.

- Akkor "az a pasas". - Ajánlja, mire elhúzom a számat.

- Maradok a Druidánál. - Jelentem ki végül eldöntve a vita végét. - Szóval a kis kitérő után visszatérve a lényegre. Mondd, hogy nem gondoltad komolyan, hogy az a bohóc ott a sarokban, tízessel, akit kiütött egy egyszerű Reducto, hogy az a tanítványod. - Mutatok megint a kiütött fiúra.

- Hát nem is. - Fintorodik el Emrys. - Csak arra használtam, hogy elvezessen a tanítványomhoz. - Sóhajt egyet. - Sajnálom kedvesem, hazudtam. Nem volt tanítványom, de te meg olyan gyorsan találtál, így szereznem kellett nekem is egyet. - Nyavalyog. - De nem találtam sehol. Aztán összefutottam vele és kaptam a lehetőségen. Viszont ma hirtelen elvesztette a nyomkövető átok erejét, amivel megfigyeltem. Ezért jöttem ide, hogy megnézzem mi történt. - Magyarázza.

- Leégette magát. Az történt. - Kuncogom, de gyorsan fintorba torzul az arcom. - Még egy normális jelenlegi Roxfortos elsőéves párbajt se tudott volna ellenem kiállni. - Vágom csípőre a kezeim.

- Lily-kém. Ne várj sokat más boszorkányoktól és varázslóktól. Te elbírtad viselni az én átkaimat is. - Néz rám kedvesen mosolyogva Morgána.

- Tudom, ezért kedvelem Siaruli-t. Ő az egyetlen ebben a világban, aki felér velem. Már ha őket nem számítjuk, nem volt időm felmérni a terepet. Te Seggfej, ők hol állnak? - Kérdezem és tudom, hogy nem kell jobban specifikálnom a dolgot.

- Godrick még mindig a földbe tudna döngölni. - Jegyzi meg. - De velük nem találkozol csak úgy. Tehát nyugodtan mondhatod, hogy csak a másik én ér fel hozzád. - Mondja barátom teljesen nyugodt hangon. - Ami pedig ezt illeti. - Húzza ki magát és nyugodt, kimért léptekkel elindul a még mindig az ajtóban álló Emrys felé.

- Oh, megjött a családfő! - Biccentek párat és odaállok a papa mellé, hogy megfogjam a kezét. - Kimerültem papa. - Elég csak ennyit mondanom, hogy a férfi azonnal felkapjon a földről és az ölébe vegyen. Én ráhajtom a fejem a vállára és úgy nézek a Seggfejre, aki már Emrys elé ért.

- Szeretném bemutatni neked az új tanítványod, itt az ideje, hogy átvedd tőlem. Merlin, ismerd meg Kanéis Alexander Hyde Mardekárt. - Ahogy ez elhagyja a száját a fehér haj eltűnik és újra Siaruli áll a teremben, szemei ugyanúgy kitágulva, mint Emrys-nek.

- Azt hiszem van egy két megbeszélni valónk, tanítványom. - Mosolyodik el a férfi.

- Ez érdekesnek hangzik. - Kuncogom. - De, ha lehet előtte együnk. - Próbálom meg enyhíteni a hangulatot, mielőtt valaki a másik nyakának ugrana.