Démoni Rémálom

13.Rész

A napok teltek, mintha mindegyik egymás hasonmása lenne, a szürke hétvégéket a még sötétebb hétköznapok váltották fel. Felkeltem, Tiakyval mentem suliba, hazajöttem, aludtam majd újra. Ez a fránya mókus kérek, vártam hogy valami ki
zökkentsen, de bár ne tettem volna.
Mostmár egész hozzá szoktam, hogy Tiaky is velem jár suliba még mindig nem értem, hogy miért vagy hogyan de mostanában sok dolgot nem értek. Anya távol letétét vagy Tiaky vonzalmát padtársa iránt . Zavart, hogy ilyen jóban vannak és kicsit háttérbe szorulok, bár nem értettem miért idegeskedem ennyit Tiakyn valójában még mindig nem tudom ki ő

-Tiaky!Telefon! Kérlek felvennéd? - kiabáltam neki az emeleti szobából, éppen a leckémet írtam, a nap kezdett eltűnni a hegyek mögött, szép volt az este, nyugodt volt és valamiért én is az voltam.
-Nem, téged keresnek! - kiabált vissza.
Morgolódtam egy darabig, de aztán mégis lementem a telefonért.
-Halo! - szóltam bele unottan.
-Szia kicsim! - köszönt anyum, a hangja aggodalommal volt tele.
-Anya! Történt valami?
-Nem! - megkönnyebbültem-csak még egy ideig nem jövök haza, sajnálom!
-Rendben! Én jól leszek, ígérem-válaszoltam.
-Tudom szívem és ígérem sietek haza! Puszi!
-Puszi anyu!-válaszoltam majd letettem a telefont, tudtam hogy anya nagyon elfoglalt ezért nem is hibáztattam hiszen értem teszi.
-Szuper! Cicus! - Tiaky az emeleti lépcső előtt állt és úgy nézett rám mint aki menten felafal. A gerincemen végig futott a hideg. Néha vannak ilyen fura dolgai, amikhez még nem sikerült hozzá szoknom- Úgy tűnik több időnk lesz egymásra!-Indult el felém. - Hmmm... Hacsak bent nem égsz a házban, ugye? - emelte fel szemöldökét, nem értettem mire céloz-szegény anyu össze fog törni a szíve-majd csetinttet egyett és körülötte minden lángba borult, a lépcső a bútorok. A tűz terjedt, körül vette Tiakyt és egyre közeledett felém. Ekkora már sírtam, akaratlanul is, nem tudtam mit tegyek ezért megállás nélkül hátráltam. Nem is értettem miért tette ez és hogyan.
Tiaky ördögi nevetést hallatott, majd a plafon felé mutatott. Egy hatalmas emeleti deszka szakadt le, egyenesen felém zuhant, óriásit koppant a fejemen, a földre kerültem, a tűz körbevett és végül ellepett a sötétség.

-Jó reggelt! Ava! - köszönt Tiaky barátságosan
Egy mosollyal viszonoztam a gesztust. Nem szólaltam meg, furán éreztem magam. A szobába már jócskán világos volt, késő délelőtt lehetett.
-Mi történt? - néztem rá Tiakyra. A hangom remegett és erőtlen volt.
-Miért? Történt valami?-nézett vissza rám értetlenül. Éreztem hogy valami nincs rendben, olyan mintha napok óta csak aludnék, az utolsó pár napra nem is emlékszem.
-Mit csináltunk tegnap? - néztem aggódva Tiakyra.
-Csak a szokásost-vonta meg a vállát.
-Aha, az klassz-nem akartam neki hinni valahogy olyan fura volt.
-És milyen nap van ma?
-Szombat, Ava. - válaszol Tiaky. Fura, szombat olyan mintha a hét még csak most kezdődött volna. Kimásztam az ágyból, telefonom felé indultam.
-Minek az neked, úgy sem keres senki! - szólt utánam Tiaky. Felé hajítottam egy párnát, persze hogy nem találta el.
Bekapcsolom a telefonom, és meglepett, kaptam egy üzenetet tőle.
Dylan:Szia! Van kedved össze futni? Segítség kéne- láttam a telefonom kijelzőjén. Felnyitottam a telefonom és gondolkodás nélkül válaszoltam.
Én:Szia persze, szívesen segítek. - küldtem el neki. A válasz egyből érkezett.
Dylan:Szuper akkor háromkor a parkban.
-Ava, ki az? - kelt fel Tiaky az ágyból.
-Semmi közöd hozzá-vágtam a fejéhöz, de csak viccnek szántam.
-Ava! Mondd meg most! - arc
izmai megfeszülzek, komor arccal közeledett felém. Megfagyott bennem a vér.
-Dylan az. - dadogtam. Amikor észre vette hogy félek tőle megtorpant és kedvesebb hangnemben tette fel a következő kérdést.
-Mit szeretne? - nézett egyenesen a szemembe, fejét kicsit oldalra döntötte.
-Találkozni. - vágom rá egyből. Tiaky úgy néz rám, mintha tudná, hogy nem mondok igazat, vagyis nem mondom ki a teljes igazságot.
-Segítség kell neki-folytatom.
-Tudtam-Tiaky testtartása megenyhült.-Lemondtad ugye?
-Nem, nem mondtam le! Miért tettem volna? - kérdeztem értetlenül.
-Mert csak kihasznál ő is! Nem érted Ava?-Fonta össze a karjait.
-Tiaky ez nem igaz! - ellenkeztem-elmegyek.
Tiaky egy pillantás alatt a szobám ajtaja mellé került és kilincsre zárta.
___________
Sziasztok
bocsánat, hogy ennyi ideig kimaradtam, de nagyon nehéz a suli, nehezen birkózom meg vele
De három hét múlva szünet így többször hozok majd részeket