Love for Love

20.

Rose:
- Miután ittál, gyere, Rose, még egyszer utoljára! - szól nekem az edzőm, én pedig egy biccentéssel jelzem, hogy mindjárt ott vagyok.
Szerintem még életemben nem izgultam annyira egy edzésen, mint most, hogy Chad is a lelátón van. Egész idő alatt furcsa érzés kavargott a gyomromban és a mellkasomban, és olyan szinten koncentráltam, hogy ne rontsak el semmit, hogy szerintem az edzés végére teljesen ki fog készülni az agyam. De mindezek ellenére is hihetetlenül jó érzés az, hogy ott ül fent a lelátón és tényleg engem figyel. Nem a telefonját nyomkodja, nem házit ír vagy olvas, hanem engem néz, mert valóban érdekli az, amit és ahogyan csinálom. Még a több éve tartó - elméletben - barátaim sem voltak képesek ennyire türelmesen és érdeklődve végigülni egy versenyemet sem, nemhogy egy edzést. Jó, persze Clary ezalól kivétel, de a többiek marhára nem figyeltek akkor sem, amikor én voltam a jégen, akkor elég gyanús, hogy máskor sem.
Ahogy ma utoljára elindul a zene és nekem el kell kezdenem a kűrt, teljesen átszellemülök és a bennem lévő izgalomból próbálok táplálkozni. Érdekes kis játék, ahogy egyszerre igyekszem abból merítkezni, hogy Chad ott ül a lelátón és ugyanezt a tudatot ki is zárni. Érdekes, de működik, mert szerintem még sosem teljesítettem ennyire jól edzésen, mint most és ez nem csak nekem tűnik fel.
- Ez a tripla axel még soha nem volt ennyire magabiztos - mosolyog rám az edzőm, amikor a végpóz kitartása után odakorizom hozzá. - Szép munka - tartja a kezét, hogy lepacsizzak vele. - Ez az edzésterved átalakításának köszönhető vagy a srácnak a lelátón? - kérdezi felvonva a szemöldökét.
David még nagyon fiatal, de hihetetlenül jó edző és nagyon tehetséges versenyző is volt, amíg egy rossz érkezés után el nem szállt a térde. Utána még egy darabig próbálkozott visszatérni a korihoz, de a harmadik szalagszakadás után úgy volt vele, hogy ideje leállni és inkább oktatni, mint csinálni. Én pedig ennek nagyon örülök, mert anya valahogy megszerezte őt nekem és a húgomnak. Már nem annak örülök, hogy Davidnek elszállt a térde, hanem annak, hogy együtt dolgozhatok vele, mert tényleg fantasztikus edző. Remek koreográfiákat rak össze, olyanokat, amik passzolnak is a tanítványaihoz, mérhetetlen a türelme és nem mellesleg, minket helyez az első helyre. Amikor úgy döntöttem, hogy szükségem van időre magamra és a veszekedés után megkerestem, hogy más étrendet és edzés időpontokat szeretnék, gondolkodás nélkül egyezett bele és azt is elmondta, hogy a diétához leginkább anya ragaszkodott. Erre inkább nem is reagáltam semmit, mert valahol egyáltalán nem lepett meg. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az én érdekeimet nézte, hiába anya fizet neki és ezért nem lehetek elég hálás.
- Talán mind a kettő - felelem, miközben pacsit adok neki és érzem, hogy az arcomat pír önti el.
- Őt még sosem láttam - pillant Chad felé, aki elindul lefelé hozzám. - Még friss a dolog?
- Egy zenekarban játszunk - biccentek -, annyira nem régóta ismerjük egymást.
David szemöldöke, ha lehet, még feljebb szalad.
- Zenekar? Ezzel adsz időt magadnak a pihenésre? - biccenti oldalra a fejét.
A hangjában nincs semmi támadás, puszta kíváncsiság és a szeméből mintha őszinte öröm csillogna.
- Így is mondhatjuk. Nem rég volt egy fellépésünk, a nézők szerint jók voltunk. Én nagyon jól éreztem magam - vallom be.
- Mikor léptek fel legközelebb?
- Edzés után megyünk próbálni a srácokhoz, akkor megkérdezhetem, ha gondolod.
- Mindenképp - bólint azonnal. - És szerezz nekem jegyet a következő koncertre.
Nem tudok nem mosolyogni a szavain.
- Úgy lesz - ígérem.
- Elengedlek mára, mert már várnak rád - biccent a fiú irányába. - Következő edzésen megnézzük ott a forgásnál azt a részt, mert már látom, hogy jól kiszúrtam veled a helyváltoztatás szempontjából - vakarja meg a tarkóját. - És lehet, hogy még belenyúlnék egy kicsit. Talán a tripla axelből csinálhatnánk négyet, de ezt majd megbeszéljük, meg te érezni fogod, hogy menne-e. Szerintem mondjuk sima lesz.
Ahogy hallgatom, egy kicsit összeszorul a gyomrom. Imádom az ugrásokat a gyakorlatban, de négyet egymás után még soha nem csináltam, mindig a tripla volt a maximum eddig és nem kis meló még egyet beletenni a tripla után, de majd igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, mint mindig.
- Okés - bólintok újra. - A húgomnak valami üzenet?
- Hogy remélem, hogy kicsit kipihente magát - küld újabb kedves mosolyt felém, majd ad búcsúzóul egy pacsit.
A húgomat végül elengedte a mai edzésről, mert ő is látta rajta, amit én már jó ideje: hogy marhára kivan és pihennie kell. A legutóbbi edzésen olyan hibákat követett el, amik rá nem jellemzők, így ma kihasználta az alkalmat, hogy nem kell jönnie és a barátaival elmentek valahova plázázni, ezzel egy cseppet keresztbe húzva Chad számításait, de nem úgy tűnt, mintha ezt a fiú annyira bánná. Elméletben amikor megyek haza, összeszedem valahol, hogy ne egyedül essen be a házunkba, de még meglátjuk, hogy hogyan alakul az ő és az én délutánom is.
- Átadom - ígérem, mielőtt odakoriznék a cuccomhoz, ahol már Chad vár.
- Eszméletlen, amit a jégen művelsz - néz rám csillogó szemekkel a fiú, amint odaérek hozzá.
- Az azért erős túlzás - mosolygok rá, de érzem, hogy az arcom megint pirosabb lesz a szavaitól.
Chad közelében amúgy is folyton zavarban vagyok, nemhogy akkor, amikor még bókolgat is nekem. A csarnokban a jég miatt hideg van, én mégis úgy érzem, hogy mindjárt meggyulladok és nem azért, mert most lett vége a kűrömnek, hanem azért, mert Chad úgy néz rám, mintha nem evilági lennék.
- Nem az - rázza meg a fejét -, amit a jégen művelsz... basszus, Rose! Ellenkezik a fizika törvényeivel, amit ott csinálsz. A legtöbb ember már elugrani sem merne korcsolyában a talajtól, nemhogy ilyeneket csináljon.
Oldalra biccentem a fejem, miközben összeakasztom a tekintetünket.
- Ez a te sportodra is igaz, a legtöbb ember nem tudna mit kezdeni egy lacrosse felszereléssel. Sőt, szinte biztos vagyok abban, hogy fizikálisan sem bírna végig egy lacrosse meccset.
- De ez teljesen más - ingatja megint a fejét hevesen és a róla sugárzó határozottságtól kiszakad belőlem egy sóhaj:
- Van értelme vitatkoznom?
Egy gödröcskés vigyor a válasz.
- Nincs - teszi hozzá, s rám kacsint, amitől szerintem - ha lehetséges egyáltalán - még vörösebb leszek.
- Akkor gyorsan lezuhanyzom, aztán menjünk a garázsba a srácokhoz.
- Arra gondoltam, hogy még előtte elugorhatnánk kajáért, ha van kedved.
- Scotték nem rendelnek kaját oda?
Ezúttal, mintha ő is zavarba jönne, megvakarja a tarkóját.
- Szóltam nekik, hogy én elvinnélek előtte enni - vallja be, amitől nekem a pulzusom ugrik egyet.
- Hova megyünk majd? - kérdezem mosolyogva tőle.
- Ismerek egy jó hamburgerest, mit szólsz ahhoz?
A hamburger hallatán összefut a nyál a számban. A hülye diéta miatt már nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára valami ilyen jellegűt, ami minőségi is volt, nem csak menzás sültkrumpli és burgernek kikiáltott valami.
- Benne vagyok - vágom rá. - Sietek a zuhannyal, kint találkozunk - kapom fel a cuccom, majd elköszönök a többiektől és már megyek is egyenesen az öltözőbe.
Amíg készülök, a testem remeg az izgalomtól, de amint beszállok a kocsiba Chad mellé, egy furcsa megnyugvás önt el.
- Mennyi volt az én részem? Kifizetem - próbálom elvenni a számlát fél órával később, amikor Chad beáll a parkolóba, de ő sokkal gyorsabb nálam.
- Majd biztosan hagyom - gyűri össze a lapot, amin a hamburgerek ára volt, majd bedobja a zacskóba, amiben az ő kajája van.
Először be akartunk ülni a kajáldába megenni, de aztán úgy voltunk vele, hogy sokkal hangulatosabb itt a kocsiban, ráadádul azonnal tudunk indulni, ha befejeztük a kaját a fiúkhoz.
- Chad, kérlek!
- Biztosan nem - ingatja meg a fejét. - Nem hagyom, hogy fizess és a randinkon sem fogom hagyni, mielőtt azt hinnéd.
- És akkor ez is randinak minősül? - biccentem oldalra a fejem, miközben előszedem a saját burgerem.
- Elég béna első randi lenne, nem gondolod?
- Én jól érzem magam - szalad ki a számon, mielőtt megállíthatnám magam, de aztán meg is bánom, mert a Chad arcán megjelenő mosolytól megint égni kezd az arcom.
- Örülök neki, de sokkal jobb első randis helyszínem van - fogja meg a kezem és finoman megszorítja azt, amitől a szívem gyorsabban kezd verni.
Nem tudom elhinni, hogy ekkora hatása van felettem. Ahányszor néztem egy sorozatot vagy olvastam egy könyvet, amiben szó volt a szerelemről, mindig túlzásnak gondoltam azokat, amikkel leírták ezt, de ijesztő, hogy tényleg miket tud kiváltani belőlünk a másik egy kis érintéssel is. Persze nem azt mondom, hogy bele vagyok zúgva Chadbe, mert annyira nem ismerem még, hogy egy ilyen komoly szóval illessem az érzéseim, de az biztos, hogy nagyon, nagyon kedvelem őt.
- Amit továbbra sem fogsz elárulni? - vonom fel az egyik szemöldököm, amitől a mosolya még szélesebb lesz.
- Ezt nagyon jól látod - bólint, amire egy szemforgatással reagálok.
- Csak mondom, hogy nem szép dolog összefogni a hátam mögött a legjobb barátnőmmel ellenem.
- Elhinném, hogy nem tetszik, ha nem csillogna a szemed, miközben ezt mondod és nem lenne piros az arcod.
A zavarom egyre nő, így elkapom a tekintetem és lopok egyet a krumplimból, mintha ezzel el tudnám rejteni a nyilvánvalót.
- Ne aggódj - nevet fel Chad, amitől én megborzongok -, szerintem ez aranyos.
- Lefogadom, hogy nem újdonság számodra, hogy zavarban vannak a lányok a környezetedben - nyammogok a krumplin, mintha a világ legjobb dolga lenne.
- Nem igazán szokásom csajozni - feleli, amire felkapom a fejem.
- De volt már barátnőd.
- Igen, volt, de nem vagyok az a típus, aki azonnal ugrik egy új kapcsolatba, ha egy véget ér. Egy éve szakítottunk a volt barátnőmmel, azóta meg nem igazán volt senki és semmi - meséli, s engem komolyan meglep.
Na nem azért, mert úgy ismertem meg, mint aki folyton csajozik, csak meglep, hogy pont Chadnek egy éve nem volt semmilyen lány az életében. De nagyon jó egy kicsit mélyebben is ismerkedni vele.