A Bébiszitter

13.

*Jungkook pov.*

Kicsit sem lepett meg, hogy Jimin csak szexelni akar, semmi mást. Sajnos én ennyit sem akartam. Régen feküdtem már le valakivel, és nagyon akartam már, de aki most akarta volna, az kiskorú, és nem tehettem meg.

- Jungkook?

- Tessék?

A fiú a fülemhez hajolt, és belesúgott. - Engedd.

- Nem lehet. Sajnálom. Még kiskorú vagy.

- De egy hónap, és 18 leszek.

- Ez nem segít. - ránéztem. - Jimin, nem tehetjük meg.

- De! - újra megcsókolt. Hagytam neki, hisz nagyon tetszett -mármint a csók, nem a fiú-, de tudtam, hogy nem lehet. Nem engedem tovább menni.

Már lassan 5 perce csókolóztunk, mikor a szőke lassabb tempót vett fel a csókban, és az ingemet kezdte kigombolni. Finoman a kezére fogtam, majd elváltam.

- Ezt már ne.

- Miért?

- Már egyszer megbeszéltük. Túlzásba viszed. - derekára fogtam, és kitettem az ölemből.

- Jó. - ült még egy darabig egy helyben, majd visszabújt hozzám. Picit mosolyogva kezdtem újra simogatni a hátát. Éreztem egy erősebb szorítást a derekamnál, ami azonnal enyhült is. Gondolom, Jimin megölelt szorosan, majd elaludt. Óvatosan eldőltem, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen, és addig tévéztem, míg el nem aludtam.

Reggel őrült kopogásra ébredtem a bejárati ajtó felől. Felemeltem a fejem, mire a rajtam fekvő is így tett.

- Mi ez?

- Nem tudom, megnézem. - ezzel kimásztam Jimin alól, és az ajtóhoz vánszorogtam. Kinéztem a kukucs lyukon, majd kinyitottam az ajtót. Nagy meglepetésemre -amúgy egyáltalán nem lepett meg- legjobb és egyetlen barátom állt az ajtóban. - Hát te hogy kerülsz ide? Egyáltalán honnan tudtad meg, hol vagyok?

- Ismerem a barátnődet, rémlik? Bemehetek?

Egy pillanatra Jiminre néztem, aki csak meghúzta a vállát. Gondolom, neki mindegy, ki jön be.

- Gyere. - arrébb álltam az ajtóból. Taehyung belépett, és megindult a kanapé felé. Miközben becsuktam az ajtót, láttam, hogy Jimin kissé megrémült. Szótlanul megálltam az ajtóban, és vártam, hogy mi lesz.

*Taehyung pov.*

Miután beléptem, egyből megindultam a srác felé. Láttam, hogy eléggé meg van rémülve. Nem csodálom, azt sem tudja, ki vagyok. Megálltam előtte, és a kezemet nyújtottam felé.

- Taehyung vagyok. - erre a fiú kezet fogott velem, de nem mondott semmit. Elengedtem a kezét, és kérdőn Jk felé fordultam.

- Ő Jimin. Nem beszél sokat, szokd meg, ha ide akarsz járkálni. De haza is mehetsz.

- Én is szeretlek. - ezzel leültem Jimin mellé. - Ugye, hogy irritáló? - kérdésemre a fiú elnevette magát, és bólintott egyet.

- Hé! - hangzott az ajtótól. A hang Jungkooktól jött, aki odament Jiminhez. - Rémlik még, mit csináltunk tegnap, igaz? Úgy bólogass a kérdésre. - ezzel leült mellénk.

- Bocs. - hajtotta le a fejét a szőke, de azonnal fel is emelte, és felment az emeletre.

- Hát ez meg?

- Nem tudom. Velem sem beszél olyan sokat. Szóval, mit akarsz - az órájára nézett. - reggel 8-kor?

- Ugye, volt az a bizonyos dolog veled és Jiminnel...