A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

04 - Légy a vendégünk

Mikor Jess visszatért reggeli sétájából, egy levél várta az ágya mellett álló komódon.

„Ma este velem és a családommal vacsorázol. Alkonyatra állj készen."

Dühödten meredt a kezében tartott papírra. Mostantól ebből fog állni az élete? Sem egy megszólítás, sem egy „kérlek", mindössze egy szűkszavú parancs és a civilizált viselkedés teljes hiánya? Az az utolsó...

Ahogy gondolatai az előtte álló kihívásban rejlő lehetséges veszélyeket kezdték számításba venni, egy apró, ám annál idegesítőbb probléma merült fel benne... Nem volt mit felvennie.

Megérkezése óta jóformán két ruhát viselt felváltva, melyeket az eljegyzését követően készítettek számára. Csakhogy az egyiket Sera még nem tisztította ki a legutóbbi használat óta, a másik pedig éppen rajta volt. Végigtekintett magán. A hajnali harmatos fűben tett séta eredményeként a szoknya szegélye enyhén elkoszolódott, s ha ez nem lett volna elég, az anyag helyenként rettenetesen gyűrötté vált, köszönhetően a könyvtár ablakában töltött időnek. Nem épp az a viselet, amiben az ember lánya Alicent Hightower szigorú tekintete elé szeretne kerülni.

Jess dühödten fújtatva tépte fel szekrényét, és vette számba minden egyes ruhadarabját. Végül előhúzta a szívének leginkább kedveset, ami sajnálatos módon a legnehezebb viselet volt mind közül. Szeretettel simított végig a ruhán. Az elegáns árnyalatú szürke szövetből készült, és a saját keze munkáját dicsérte. Jessamyn természetesen megtanult tökéletes precizitással varrni, ahogy az nemétől és születésétől elvárható volt. Ugyanakkor tiszta szívéből rühellte a tevékenységet, ahogy az a személyiségétől elvárható volt.

Ezt a darabot azonban ő álmodta meg, és semmiért nem engedte volna ki a kivitelezés lehetőségét a kezéből. A méretes szoknyával és hosszú ujjakkal ellátott ruhadarab nyaka magasan záródó, rövid állógallérban ért véget. Semmiféle hímzés nem díszítette, a szigorú míderen még a csatok is szinte rejtve maradtak, fekete bőrborításuknak köszönhetően. A főszerep egyértelműen a két vállra felfekvő, bonyolult motívumokkal ellátott, ezüstveretes díszítésé volt, mely nőies vállvértre emlékeztetett. Az elkészítésükhöz szükséges terveket ő maga rajzolta, és kevés híján őrületbe kergette Karhold legjobb kovácsát, mivel csak a harmadik próbálkozásra volt teljesen elégedett az eredménnyel. Mentségére szólt, hogy ő maga is közel járt a tébolyhoz, mikor a ruha bonyolult felsőrészét varrta meg újra és újra.

Az öltözet rafinált szabásvonala alakját magasabbnak és nyúlánkabbnak mutatta, a széles vállak és a súlyos szoknya pedig tekintélyt parancsoltak. Magától értetődőden a vértek valódi védelmet nem nyújtottak, lelkét mégis megerősítették, és úgy érezte, minden támogatás jól jöhet a rá váró estéhez.

----------------------------------

Rövid, határozott kopogtatás hallatszott Jess hálószobájának ajtaján.

A szolgálólány rémülten nézett asszonyára, aki sóhajtva felemelkedett.

- Ne aggódj Sera, még az is lehet, hogy nem omlik le. – mondta, ahogy kilépett az ajtón, melynek másik oldalán Aemond várakozott.

Kiléptekor a herceg tett egy lépést hátra, és intenzív pillantása lassan végigsiklott feleségén.

- Kedvedre valónak találsz, drága férjuram? – kérdezte a lány évődő hangon, s gúnyosan meghajolt a férfi előtt.

Választ sem várva megindult lakosztályuk kijárata felé, és már a folyosón járt, mikor Aemond utolérte. A férfi durva mozdulattal karolt belé, és közvetlen közelről sziszegte fülébe: