"A kezeire tettem a tenyerem bizonytalanul.
-Nem szeretem ezt. -rázta a fejét
-Mit Billy?
-Érezni, hogy félve érsz hozzám, ne félj már. Nem bántalak Sofia! -közelebb húzott
-Pár órája még mást mondtál.
-Ideges voltam. -oldalra pillantott, majd újra...
Hétfőn délután a játékterem előtt vártam Lolát. Becsukott szemmel a kocsimnak dőlve élveztem a jó időt, gyönyörűen sütött a nap.
A camaro hangja annyira erős volt, rendesen megnyomta a gázt, hirtelen fékezett le. Lassan nyitottam ki a szemem. Figyeltem ahogy kivágja az ajtót és rágyújt.
-Szép napunk van, nem? -megemeltem a fejem a nap irányába és újra lehunytam a szemem -Kurvára. -morogta -Valaki ballábbal ébredt ma reggel. -ránéztem -Kijózanodtál? -Vicces vagy. -mosolyogtam -Nem hiszem el, hogy állandón várnom kell erre a szarosra. -morogta Maxre célozva -Nyugi mindjárt itt vannak, még öt perc. Ennyit csak kibírsz velem. -Így is többet vagyok veled mint amennyi szükséges lenne. -mereven nézett rám
Mérges volt és én tudtam, hogy ennek mi vagy inkább ki az oka. Evan.
-Ez rosszul esett. -sóhajtottam -Ne fárassz Sofia, nincs kedvem a hülyeségeidhez! -Meg kéne tanulnod, hogy attól mert valaki elcseszi a kedved még lehetsz kedves. -megvontam a vállam -Kedves? -gúnyosan felnevetett -Igen. -vigyorogtam -Te az vagy helyettem is, ami furcsa mert általában kiállhatatlan vagy. Ki vagy virulva. -fintorogva végig mért és megrázta megvetően a fejét- Tudom nagyon jól mikor vagy ilyen, helyesbítek miután vagy ilyen. -Nem tartozik rád. -megemeltem a szemöldököm-Azzal vagyok akivel csak akarok. -Hát jó. -felelte idegesen
Maga elé köpött és eldobta a kezében lévő cigit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felidegesítettem azzal, hogy mással voltam együtt, ami egyértelmű jele volt annak, hogy érdeklem valamilyen szinten. Mégha csak az egoja miatt, de akkor is bosszantotta. Én vagyok az a nő akit nem kaphat meg, az a nő aki felbosszantja, az aki elérhetetlenné vált. Én vagyok a nyak és ő a fej. Én irányítok.
Letörölhetetlen mosoly ült ki az arcomra miközben figyeltem, ahogy bemegy a húgáért.
Lola kisietett hozzám, beült az autóba és hazaindultunk. Az apja felöl érdeklődött, hiányolta. Fel kellett hívnom Noah nagyanyját, hogy beszélhessenek.
A hátam közepére sem kívántam a Roberts családot, de a lányom miatt megerőltettem magam. Noah két hét múlva jöhet ki, görcsberándult a gyomrom amint ezt meghallottam. Lola izgatottá vált, napokig erről beszélt, és én mosolyogva hallgattam mindannyiszor végig.
Újra visszatértek a rémálmaim, feszülté tett a tudat, hogy hamarosan felbukkan.
Munson kertjében ücsörögtünk péntek délután és sütögettünk. Lola Dustinnal játszott, figyeltem őket.
-Sofi! -Igen? -felnéztem Eddiere -Merre jársz? -vigyorogva leült mellém -Csak gondolkoztam. -legyintettem -Micsodán? -Noah. -legyintettem -Nyugi, itt vagyunk melletted, nem eshet bajotok. -átkarolta a vállam és feltette a lábait az előtte lévő asztalra -Tudom Eddie, tudom. -mosolyogtam -Inkább arról mesélj nagylány, hogy mivel törted össze a szőke herceged szívét? -Hargrove? Jah hát ő mindig bekattan. Nem tetszik neki ha mással lát, de maga körül sem bír elviselni. Ki érti. -könyököltem a combomra támaszkodva -Teljesen elveszed az eszét, igaz nagylány? -vigyorgott -Nem tudom elvenni azt ami nincs neki. -megráztam a fejem -Inkább mesélj, tényleg összeköltöztök Susyval?
