08 - A sárkány, a boszorkány és a vén bolond

509 25 2
                                    

Jessamyn az Aemonddel közös lakosztályának étkezőasztalánál üldögélt Orwyle mesterrel, mikor férje beviharzott.

A férfit láthatóan meglepte az őt fogadó kép, mind az asztalon kiterített gyógynövények csípős illata, mind a csinos rendben felsorakoztatott, változatos színű üvegcsék.

- Hercegem. – sietett felpattanni a mester.

A férfi hűvösen biccentett, az öreget egy pillantásra sem méltatva, inkább azt a módot figyelte, ahogy felesége, arcán fölényesen szétterülő mosollyal hátradőlt székében.

- Azt hiszem mára végeztünk, mester. – mondta lány, és előzékeny mozdulatokkal hozzálátott, hogy a vénember által hozott szereket a mellettük fekvő jókora dobozba rendezze.

- Igen-igen. Biztos vagyok benne, hogy a herceg kettesben kívánja élvezni a társaságod. – az öreg kapkodva csatlakozott a csomagoláshoz. A lány csilingelve felnevetett.

- Biztos vagyok benne. – a lány mosolya továbbra is vérlázító volt, Aemond pedig gyors mozdulattal kirántotta az övén hordott tőrét, s körmei látványos tisztogatásához látott vele.

Egy perccel később a mester hajlongva távozott köreikből.

- Megtudhatnám mit művelsz, asszony? - kérdezte, miközben helyet foglalt az asztal szélén, így a lány ez előtte fekvő pergamenek nagy részét alóla volt kénytelen kihúzni. A herceg nem zavartatta magát, a kezében tartott tőrrel kezdett inkább játszadozni.

Jessa felemelkedett, és terheit sietve eltüntette szem elől, privát hálótermének asztalára áthelyezve őket. Visszatértekor Aemond még mindig a szép ívű fegyverrel játszadozott, laza csuklóval forgatva azt. A lány nem akarta gyengeség jelét mutatni, így visszaült korábban elfoglalt helyére. Borzongás futott végig gerincén, ahogy a herceg ujjai között mind sebesebben pörgő szerszámot figyelte.

- Mindössze igyekszem kihasználni, hogy egy ilyen nagy tudású mester él tőlem csupán egy karnyújtásnyira. Talán nem tűnt fel, de nevetségesen kevés teendője akad egy hozzám hasonló, jó születésű tenyészkancának.

A herceg kezében egyetlen pillanatra sem állt meg a penge, de átható pillantása a lányéba mélyedt. Előrehajolt ültében, térde Jess jobb mellének magasságában állapodott meg.

- Hmm. Tehát úgy döntöttél, tovább pazarlod az életed, mint Királyvár öregeinek gyámolítója? Előbb a Martell szuka, most meg ez a bohóc? Mi volt ez a rengeteg kacat? Boszorkány inasnak álltál?

Jessamyn nyugodtan állta Aemond veséjéig kémlelő tekintetét. Ahogy a herceg térdére támaszkodva felé hajolt, arcukat alig pár hüvelyk választotta el egymástól. A lány érezte a belőle áradó, átható sárkány szagot.

- Tudod, az a jó a vénekben, hogy folyton alábecsülik őket. Vegyük például Lord Orwyle-t. A mester kiemelkedően intelligens, és tehetséges az élet számos területén. Nem beszélve arról, hogy milyen remek beszélgetőpartner. Mindig a legérdekesebb történetekkel lát el engem, nem győzök csodálkozni rajta. Ma is például egy rettentő érdekes hírt osztott meg velem arról, hogy az én drága férjemnek milyen tervei vannak, ami a Folyóvidéket érinti...

Bár a herceg villámgyors mozdulata meglepte, maga a reakciója a legkevésbé sem, elvégre erre számított, pontosan ez volt a célja. A férfi szabad kezével a hajába markolt és közelebb rántotta magához, másikkal a tőrt szorította az ellenállás legkisebb jelét sem mutató lány torkára. Az zavartalanul folytatta:

A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora